NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 18:55 Összes olvasás: 157672| 209. | [tulajdonos]: DOQ helyett | 2018-03-23 15:30 | Nem akarok a FAQ-ba reagálni, nem akarom a szerkesztőket kellemetlen helyzetbe hozni, és egyébként is, innen könnyebb moderálni. Előre szólok, egyetértek a moderációval, én is ezt tenném.
Filip Tamás csodálkozik, hogy nem kedvelik itt Pálócit, pedig ez nem is alakulhatott volna másképp. Tamás álszent, mert felelős ezért a helyzetért. Belökte a rókát a tyúkólba, aztán álmélkodik, hogy repked a toll.
Tamás! Nem is gondoltad, hogy ez lesz, igaz?
A szerkesztők nem engedték be maguk közé... Olvasd vissza bérenced próbameóit! Szinte egy sincs köztük, ami pusztán a bírált versről szólna! Mindegyikben tetten érhető az önfényezés, a szerkesztők bírálata, a múlt unos-untalan felhánytorgatása.
Én még nem ismertem a hátteret, a mozgatórugókat, amikor Pálócit már nem tudtam úgy olvasni, hogy ne legyek ingerült. Aztán arra gondoltam, hogy egyedül senki nem lehet ilyen degenerált, elkezdtem felderíteni a szálakat. No, ez sok mindent megmagyarázott. Te pontosan tudtad, hogy azzal az intelligenciával, amivel ez a szerencsétlen rendelkezik, mennyi kárt fog okozni. Azt mondod, hogy szereted a Dokkot, nem akarod tönkretenni. Akkor nem szítanád a viszályt, nem hangolnád az embereket a mindenkori szerkesztők ellen, sőt, a dokkereket sem ugrasztanád egymásra.
Azt hiszed, nem tudom, hogy kit próbáltál rám és azokra uszítani, akik jól érezték magukat? Tamás! Itt semmi nem marad titokban!
Aztán itt van Tóni, aki még ahhoz is buta, hogy észrevegye: ő csupán egy eszköz.
Tudom, hogy most magamra rántottam a cunamit, de szarni rá. Tóni most majd vagy százszor kikéri magának, hogy ő nem buta.
Lehet, hogy a lexikális tudása nagy, csak az nem mindegy, hogy milyen áron? Ha két kurva megkeres egy nap húsz-húszezret, nem mindegy, hogy az kétszer tíz, vagy tízszer kettő. Annak az embernek, akinek a Kutyát Karácsonyrához alkotói szabadságot kellett kivenni... Bazmeg Tóni, egy ilyen "költeményt" akkor is megírok élőbeszéd sebességével, ha az egyik kezemet a seggembe dugom, a másikkal meg a fideszre szavazok!
Még ahhoz is buta vagy, hogy ne vedd észre: ha egyszer leírtál valamit, azt nem kell még egyszer
(egyszer? Százszor, hogy jöjjön rád a lábrázás!) leírni, az ott van!
Ez az ember nem bírja ki, hogy ne az övé legyen az utolsó szó - és még tíz. Ha a kutya se szól hozzá, akkor is előveszi a régi sérelmeit, és utána szól azoknak is, akiket már rég elüldözött. Ez nem elégszik meg azzal, hogy nyer egy csatában (Nyer? Nem, csak a vélt célját érte el), meg is akarja semmisíteni a másikat, és minden fórumot felhasznál, hogy igazát bizonygassa.
Kioktat mindenkit arról, hogy mi a célja a Dokknak, hogy mit nem szabad csinálni, pontosan azokkal a módszerekkel, melyeket betiltana. Tipikus "Ne beszélj csúnyán bazmeg!"
Ismertem én igazán okos embereket. Olyanokat, akikről másoktól tudtam meg, nemzetközi hírű szakemberek. Vagy olyanokat, akiknek a megnyilvánulásaikból, a szavaikból, tanácsaik hasznosságából, az őket körülvevő tiszteletből vettem észre, hogy okosak. De olyat, aki mindenkinél többnek képzeli magát, és ezt nem győzi minden fórumon kéretlenül hangoztatni, ugyanakkor valóban okos lenne, eddig nem ismertem. Tóni az első. No, ezt meg szívesen kihagynám.
Én nem ismerem a Dokkot üzemeltetők célját, csak sejtem. Úgy gondolom, hogy egy közösséget fenntartani, az köztük van. Egy önkéntes közösség - tehát nem kényszer hatására - egyben tartott csoport akkor maradhat meg, ha az emberek jól érzik magukat. Ez szerintem azt is jelenti, hogy nem egy ember ízlésének korlátai közé kényszerítve, hanem egy jókedvű, az eltérő ízlések, viselkedések tarkaságát elviselő és szerető emberek egy közös érdeklődés köré csoportosulnak. Itt az irodalom szeretete lehet ez a közös pont. De az emberek nem gépek.
Pálóci elképzelése olyan, mint a honvédségnél volt az ebéd, menetel a század az ebédlőhöz, oszolj, sapkát le, zaba, sorakozó, megyünk vissza a körletbe. Szerintem jobban érezzük magunkat, ha zene is szól közben, át-átszólunk a másik asztalhoz, ha valaki a pörköltet szereti, azt kér, ha csak a desszertet, akkor azt. Ha valaki meg nem is éhes, csak beszélgetni ül le, az is jó.
A tulajdonrészről.
Tamás könnyen megszabadult a sajátjától, hiszen mindent megtett azért, hogy elértéktelenítse, célját részben elérte, tudta, hogy nem veszít sokat.
Pálóci nagyon odavan, hogy tulajdonos, annyi esze nincs, hogy a Dokk tönkretételével maga alatt vágja a fát. Meg aztán az se mindegy, hogy megdolgozott-e valamiért, vagy érdemtelenül az ölébe hullott. Mindegy, azt a hamis érzetet keltették benne, hogy tulajdonosként szembemehet a többséggel. Nos, ha van egy kokakóla részvényem, nem én mondom meg, hogy mennyi buborék legyen a kólában! Ő viszont másképp tudja, tíz megszólalásából nyolcban hangsúlyozza, hogy tulajdonos. Vagy/és azt, hogy milyen jó költő, vagy/és hogy mi mindennel foglalkozott, vagy-és hogy milyen rágalmakat terjesztenek róla, stb.
Tóni öcsém! Te kiabálhatnál rólam azt, amit csak ki tudsz találni, képtelen lennél ártani nekem! Az én hitelemet csak hiteles ember tudja megtépázni. Ha te hiteles lennél, leperegnének rólad is a rágalmak.
Hozzá kell tennem, hogy én szeretem a véleményemet a saját tapasztalataim alapján kialakítani. Nem fogadom el kritika nélkül mások szavait, addig legalábbis nem, amíg azok a mások hitelessé nem válnak a számomra.
Tóni, a te esetedben minden, amit gondolok rólad, a magam tapasztalatára épült. Siralmas...
Azért egy félórát hagyhatnátok moderálás előtt! Igaz, mindegy, mert akit érdekel, letölti, a többiek meg nem is baj, ha nem látják. Nem bomlasztani akartam, ezzel már elkéstem. Ez olyan, mint a milói Vénusznak a kezicsókolom: - Köszönöm, nincs mit!
Még egy szó! A hit fontos! Azt hiszem, most iszom valamit.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
