DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37640 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Metz Olga Sára
  62 nap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: A VISSZATÉRÉS
Albert Zsolt: Zongorista
Franczen Bea: Nagyi
Pataki Lili: Tiszta
Szilasi Katalin: Vezetőszáron
Szőke Imre: a repülős játék balladája
Tóth Gabriella: a vigasz
Kosztolányi Mária: reinkarnáció
Bara Anna: ...aki, ha kell
Ötvös Németh Edit: új tavasz
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 1 órája
Tóth János Janus 2 órája
Franczen Bea 9 órája
Szakállas Zsolt 9 órája
Bara Anna 9 órája
Kosztolányi Mária 15 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Gyors & Gyilkos 4 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Péter Béla 4 napja
Czékmány Sándor 5 napja
Bátai Tibor 5 napja
Kiss-Teleki Rita 5 napja
Fábián Franciska 7 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Fűri Mária 10 napja
Karaffa Gyula 10 napja
Pataki Lili 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
Minimal Planet 4 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 7 órája
mix 9 órája
Bara 10 órája
törmelék 15 órája
Ötvös Németh Edit naplója 16 órája
ELKÉPZELHETŐ 17 órája
K.Mária 23 órája
Vendég 1 napja
Gyurcsi 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
Játék backstage 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 3 napja
nélküled 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: B.
Legutóbbi olvasó: 2021-05-09 22:31 Összes olvasás: 3157

Korábbi hozzászólások:  
32. [tulajdonos]: .2017-07-25 22:30
még emlékszem a jegenyefákra
levélárnyak simultak válladra
amikor boltba mentünk
az íriszedet irigyeltem
zöldjében virult az egész jegenyesor
ott úszott el a mező meg a nyár

már nincsenek fák
a pipacsost kiirtották
te meghaltál
és azóta minden parkban a szemedet keresem

Én meg Gyurcsival ellentétben, éppen befejezem a naplóírást, borzalmas ez a katyvasz, amit magam után hagyok.

31. [tulajdonos]: .2017-07-25 22:27
írisz, nem pupilla

30. [tulajdonos]: .2017-07-25 22:14
még emlékszem a jegenyefákra
levélárnyak simultak válladra
amikor boltba mentünk
a pupilládat irigyeltem
zöldjében virult az egész jegenyesor
ott úszott el a mező meg a nyár

már nincsenek fák
a pipacsost kiirtották
te meghaltál
és azóta minden parkban a szemedet keresem

29. [tulajdonos]: .2017-07-25 14:01
http://mkaracsonyibea.blogspot.hu/2017/07/koszonet.html

28. [tulajdonos]: .2017-07-25 11:49
https://mkaracsonyibea.blogspot.hu/p/mas-neven-irt-verseim.html

27. [tulajdonos]: .2017-07-24 20:02

A lány maga volt a ritmus. Halvány fukszia ruhájában úgy hajladozott, mint egy kétlábú virág. Kecsesen emelgette lábát, pörgése közben kiszabadult egy rakoncátlan tincs a kontyából. Feje arra mozdult amerre a karja lendült, az utolsó spiccnél a tükörbe pillantott. Akkor értette meg miért érezte úgy, hogy közönsége van, Geráld a szemébe bámult. A csak a fejében hallott dallam ekkor elhalt, kintről behallatszott a lovak patáinak csattogása. Zúzmara borította az ablakot, a könnyű függönyt összekötő masni sehogy sem illett hozzá.
– Pár perc és átöltözöm.
– Rendben – válaszolta a férfi, szőke haja lokniba rendeződött, fekete felöltője, és nadrágja kiemelte halvány bőrét.
Lídia ridegen pillantást vetett Geráldra amikor belekarolt, hogy kikísérje és elvigye magához. Így ment ez minden héten, szerdánkét a férfi eljött érte, és ő vele ment a házába, hogy törlessze az apja adósságát.
Az apró várost jég és hó borította, bűz töltötte be a hideg levegőt, ami a kifőzdék ablakán keresztül szökött ki, vagy az asszonyok konyháiból. A füstszagot is érezni lehetett, a kályhákat sűrűn kellett etetni, hogy átvészeljék a kemény telet. A kandeláberek megvilágították a főutcát, a mellékutcákban azonban lassan elfoglalta a házak közötti teret a sötétség.
Amikor a hintó megállt, a rikkancs benyújtotta a városi tanácsos fiának az esti újságot. A dátumra esett a tekintete Lídiának 1894. Január 23., de nem is érdekelte tovább. Sosem kötötték le a hírek és a politika, a tánc és művészetek éltették.
– Jöjjön kedves – emelte könnyedén ki a férfi a hintóból, majd felvezette a márványlépcsőn. A komornyik lesegítette róla a kabátját és a kalapját, majd Geráld belekarolt, hogy a szobájába vigye. Fénypompa jellemezte a házat, drága bútorok, drapériák, kristálycsillár és gazdagság, akár régen náluk, míg nem lett az apja iszákos, és nem kártyázta el mindenüket. Hitelezők ültek a nyakukon, és semmijük sem maradt. Lassan eladogatták a dísztárgyaikat, a bútorokat, minden értéket, amikor is Geráld a kocsmában megállapodott az apjával. Kifizette az adósságukat, így megmaradhatott a házuk, a szakácsnő, két cseléd, amiért a testével törlesztett már a harmadik hónapja.
A férfi az ágy mellé lépett, az addig a kezében szorongatott újságot leejtette a padlóra, majd kinyúlt érte, és magához húzta. Sötét szeme éles ellentétben állt hófehér bőrével, és aranyszínben tündöklő hajával. Tekintete buja ígéreteket sugallt, bőréből moha és fás illat áradt. Egy mozdulattal kiszabadította a haját a fogságból, vörös tincsei hullámosan keretezték Lídia arcát. Tudta mi fog következni, a férfi majd leszakítja róla a ruháját, és ledönti az ágyra. Csókolgatni fogja a nyakától kezdve a kis lábujjáig. A mellére tapad húsos szájával, míg a lába közé csúszik a keze, és addig simogatja, míg az első gyönyör végighullámzik rajta. Kiszabadítja ezt követve a férfiasságát a nadrágjából, és felnyársalja vele. Közben a nyakához hajol és felszakítja a bőrt megnyúlt szemfogával.
Lídia teste felkészült az élvezetre, mellbimbói megmerevedtek, a bőre érzékeny lett, de ezúttal minden másként történt, mint hitte.
Megszédült, és elvesztette az eszméletét.

Amikor újra körvonalazódni kezdett körülötte a valóság, ugyanabban a szobában találta magát, de minden másképpen nézett ki. Az ágyról nem tudta hová lett a díszes takaró, mert könnyű, apró virágmintás lepedő fedte, a falról eltűnt a gipszstukkó és a festmény, papírból készült, nagy méretű színes képek díszítették, és a tél is elveszett, odakint csiviteltek a madarak.
Amikor Lídia végre józanul tudott gondolkodni, ráébredt, hogy az egész Geráld dolog csupán álom volt. Jót kuncogott rajra, és örült, hogy a huszonegyedik században él, 2017 van.
Reggel köszöntött rá, és neki indulnia kellett az iskolába, amint pedig, az órára pillantott ráébredt, hogy alig félórája maradt elkészülni. A középiskola tíz perc sétára volt a házuktól, amire fogat mosott, felöltözött és összeszedte a tankönyveit, már az öccse is készen állt az útra.
Ekkor jutott eszébe, hogy elfelejtette betenni a művészettörténet könyvét a táskájába, ezért gyorsan visszafutott a szobájába, de a könyvet nem találta meg egyhamar. Végül az ágya mellet lelt rá, ekkor azonban megpillantott valami mást is. Egy újságot, megsárgult régi lapokkal, de egyáltalán nem értette, hogy kerülhetett oda. Amikor felvette és a dátumra esett a pillantása, végigfutott a gerincén a hideg, gyomra liftezni kezdett, alig kapott levegőt is. A lap felső margóján ez állt: 1894. Január 23.
– Mi a baj, beteg vagy? – kérdezte Mark tőle odakint. Lídia megpróbálta összeszedni magát. Könnyek marták a szemét, de nem akart sírni, a nyolc éves öccse arra várt, hogy elkísérje az iskolába, ami útba esett neki. Megígérte az anyjuknak, aki nagyon korán ment munkába minden nap.
– Nincs semmi baj, csak hasogat picit a fejem.
Az utcákat csúcsforgalom töltötte be, a legtöbben munkába vagy iskolába igyekeztek. Lídia örült, hogy nem kell igénybe venniük a tömegközlekedést, szerencsés helyen laktak és az anyjuk jó, és közeli iskolákat választott nekik.
A lány egész nap zavartan viselkedett, nem tudott az órákon figyelni, egyre az újságon, és az álmán járt az esze. A legjobb barátnőjének sem merte elmesélni a dolgot.
Amikor ebédelni mentek, kissé oldódott benne a feszültség, akkor azonban a fülében csengett az a bizonyos dallam. A villa megállt a kezében, és ahogy felemelte a fejét, egy sötét szempárra lett figyelmes, amelyik őt fürkészi. A férfi haja szőkén, hullámoson fénylett, magas alakján fekete farmer és fehér póló feszült.
– Ó, Brian az, már meg is jött érted, az új tánctanárod! Ő helyettesíti Leonát. Emlékszel, említette neked múlt héten, hogy szabin lesz, Briannal fogsz gyakorolni.
– Igen – dadogta Lídia, mert meg is feledkezett a dologról. Hat éve balettozott, és megyei szintű versenyeket is megnyert már.
– Akkor jó gyakorlást, helyes a fazon – kacsintott rá az osztálytársa, míg ő elvörösödött. Tétován állt fel, és amint a férfi közelébe ért, megcsapta a moha és az erdő illat.
A fiatal férfi rámosolygott, majd a kezét nyújtotta.
– Azt hiszem, ma nem tudok elmenni az órára – jelentette ki Lídia a bemutatkozás után.
– Sajnálom – suttogta a fülébe a férfi –, de ma Szerda van. És tudod, még tartozol nekem!

26. [tulajdonos]: lepkegyűjtemény2017-07-24 19:39

közös időnk elveszett
örvénybe került

( ventilátor
fekete fehér környezet
csak a ruhám sárga
retró dizi)

beszippantotta egy fekete lyuk
a bedarálás közben az ellenszél
az arcomba vágott pár fecnit
ami maradt összeszedegettem
elfér a markomban a múltunk

újságpapírfecnik
körömnyi darabok
mindegyikbe gombostűt szúrok
majd habszivacsba
és fel a falra


25. [tulajdonos]: .2017-07-24 01:23

a fákkal könnyű beszélgetni
annak aki a nap lánya
vagy a fia a szélnek
de legalább van tündér keresztanyja

a felhők jóslatát még ha bodor is
megfejtik azok akit az álommanó csókolt homlokon
belőlük lesznek a jósok megmondják a másnapi időjárást

de mindehhez nem szükségeltetik ennyire varázslatos rokonság
mert a szél üzenetét megfejtheted te is
csak hunyd be a szemed és figyelj jól
és hidd el a fejedben körvonalazódó mesét

a park gesztenyééi is tudnak mesélni
vagy a tengerparti föveny kagylói
ahogy egy régi fotó vagy a nagyid fejkendője is
most persze azt mondod hazudok
de felesküdtem a legeslegeslegnagyobb varázslónak hogy mindig igazat mondok
csak egyetlen titka van annak hogy értsd a mágiát
keresd meg magadban az elveszett gyermeket

24. [tulajdonos]: .2017-07-24 01:18

Hallgat az ég és hallgat a föld, szűk csend honol itt most,
mintha egy erdei isten gyűjtene össze zenét, zajt.
Nyitva a szívem, benne a képed tört, maradék nyár,
vénülök édes már, de a hű szerelem tefeléd hajt.

23. [tulajdonos]: .2017-07-24 01:13
Most csend van,
buggyanó lámpafény,
Ady szelleme itt motoz,
tölgy leve, mint a szatén.
A hulló ősz sárga,
a föld komposztdoboz.

Ikrás körtébe harapok,
a begyűjtött nyár torkomon csurog.
Az égen ezüstdarabok
- ólomtündérek,
szájukból kövér eső zuhog.

Lehetnék platán vagy éger,
erdei gomba a fű között,
de paneltorkú asszony vagyok régen
- verseskötetekkel.
A szomszéd, a fal mögött.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-05-10 01:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella nem hord tenyerén (jav.)
2021-05-10 00:06       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor aki elkísért
2021-05-10 00:02       ÚJ bírálandokk-VERS: Czékmány Sándor ha tehetem
2021-05-09 23:30   NAGYÍTÓ /karaffagye:utoljára/
2021-05-09 23:19   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2021-05-09 20:50   Napló: Minimal Planet
2021-05-09 20:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Bősz Miklós Együtt előre
2021-05-09 19:13   Napló: Hetedíziglen
2021-05-09 18:28   Napló: Hetedíziglen
2021-05-09 17:36   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE