NAPLÓK: Ami van
Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 12:08 Összes olvasás: 27365| 17. | [tulajdonos]: Bocsáss meg nekem! | 2007-03-21 07:22 |
Fölborzolódtak a fűszálak.
Magzattá lettél csípő-
csontjaim között, ikrekként
forogtunk medencém
mélyén, s a mező is
odakéretőzött, mert
a születő otthon első-
sorban a mező temploma,
az oltárképen a misztérium,
ahogy eggyé lesz két alak,
csillaggá, nappá, fénnyé,
a verbalitás ízlése szerint.
Dolgom, hogy ismerjem
a szellemet a szerelemben,
dolgom, hogy megtanítsalak.
A munka áll, inaséveimet
követi kóborlás, nyakamban
NEM FELELT MEG tábla,
mesterem arcélére ül
a hajnali harmat. El-
vesztettem helyem, egyetlen
tulajdonom a rám akasztott
írás. A szembejövők
tekintete tovább olvas engem
egészen a hasam alá.
"Dologtalan alsóvilág
szörnye, hová kóborolsz?"
Dologtalan, választalan,
mező földjébe ásom magam.
Parasztok jönnek, bólogatnak.
Félrehajtott fejjel nézik
a szabályos köralakban
kiporlott fűszálakat.
"Ufó." - bólintanak.
Fogalomtalan nem-
létbe pecsételődöm.
Csípőcsontjaim között
két fekete üszög, magzati
ívbe köréjük tekeredem.
Végezetlen dolgaimmal,
meleg nyelvével kör-
benyalogat, befogad,
megemészt a föld.
Bocsáss meg nekem! |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
