NAPLÓK: Ami van
Legutóbbi olvasó: 2026-08-26 16:28 Összes olvasás: 28807| 11. | [tulajdonos]: Esély | 2007-03-20 17:15 |
Ne köszönj, rám se nézz. Ne is tudd, hogy nézhetnél, mert van kire. Ne is tudd, s azt, hogy ki, se aki. Úgy én nem leszek. Legegyszerűbb halál a tagadás. Megtagadni. Ez az igazi földeríthetetlen szál. A legfondorlatosabb bűnügy, mi létezik. Enyhe félfordulat, másfelé tévedő tekintet, alig rezdülés, talán csak a tűdő tágul még... s megtörténik az évszázad bűnügye.
S mégis én vagyok a hatalmasabb. Mert én halok. Puha húsom én tartom oda az élnek, puha lényem lassan áthajol, át a soha nem látott íven túlra. Mert én akarom. Én, az áldozat, én vagyok a tettes!
S most, hogy látom, innen a vászon mögül, már nincs visszút. A érettségi egyben záróvizsga is. Megöregszem. Ahogy nyári délutánon öregszik a napszítta bádogvödör. Peremén csöndes történetet ír a rozsda.
Soha ne nyúlj gondolkodás nélkül a napszítta bádogvödörért. Ő már nem tiéd. Hajolva tiszteld, s csoda lassan életre kel. Mesél. Csak te ne szólj többé. Soha. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
