NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-09-15 22:22 Összes olvasás: 399124Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6880. | Szilasi K.: játékvezetés | 2023-11-24 23:53 | Szerintem, ha Editke nem tud, Néma Bob nem akar játékot vezetni, vezesse Gabi, ő már nagyon régen volt játékvezető.
Editke, te pedig gyógyulj meg, légy szíves! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6879. | Edit: :( | 2023-11-24 14:40 | Köszönöm a szavazatokat!
Átadnám Bobnak a játék vezetési jogát.
Annyi erőm sincs, hogy a párnáról megemelnem a fejem.
Lázasan fekszem. | |
| 6878. | [tulajdonos]: játék | [tulajdonos]: játék | 2023-11-24 11:12 | Kedves Játékosok, megszületett a végeredmény.
(Köszönet a hiányzó szavazatért, magam is jártam már úgy, hogy azt hittem, pedig dehogy.)
Az első helyen, holtversenyben Edit, és Bob, gratulálok, kérem, boltolják le egymás között.
ÖNE 2pont
Néma Bob 2pont
Fran 1pont
Szilasi Kati 1pont
Simf 1pont
Moha 0,5pont
Krisztina 0,5pont
A forrásra hárman is ráleltek, mely az előadó, Rúzsa Magdi elmondása szerint a nagymamája emlékére íródott: https://www.youtube.com/watch?v=p3jXKFhcXlc
A száj, a szem, a kéz
A száj, a szem, a kéz,
nem szól, nem lát, nem kér.
Nem hív, nem vár, nem is ő
az már, elmúlt, de fáj tovább.
Itt járt, itt kelt, itt élt,
ki volt, ki nem, miért?
Adott, ha volt, szeretett, dalolt,
remélt, csakúgy, mint én.
Sose tér haza már,
soha nem lesz új nyár,
se víg nevetés, ölelés.
Csak sír a föld
és bánat köde hull rám,
a fák leborulnak némán.
Az ősz, a táj, a csend,
borong, bolyong, mereng.
Lehullt levél, valakit idéz
a száj, a szem, a kéz.
(Szövegíró: Geszti Péter
Zeneszerző: Erdélyi Péter)
Így a pirospontokat Gabi, Néma Bob és Moha kapja.
Emlékeztetőül a szavak:
száj, haza, föld, kéz, bolyong, leborulnak, soha
Köszönöm minden résztvevőnek a játékot,
Simf
1. Gabi Szavazott:
A hazámat elhagytam, s most bolyong a lelkem
Szájam e földet soha nem gyalázza
Kezem szívemre teszem: szerettem otthonom
De vissza nem találok, s mikor átléptem határát
Leborultak utánam a szomorúfüzek.
2. Francesco de Orellana Szavazott: Krisztina 0,5, Simf 0,5
a temetőnél balr...ja nem...ott már nem kell
a föld alatti mozgalom
lassan a felszínre kerül
a szelleme még itt bolyong
mielőtt a mélybe merül
szabad a száj szabad a kéz
csak a falak nem mozdulnak
pedig haza akkor érnék
amikor majd leborulnak
soha ne mondd azt hogy soha
és a miértjét se kérdezd
úgyis belep majd a moha
mire azt hiszed hogy érted
3. Simf Szavazott: Fran
Bolyongónak
hazája, mire
ráborulhatna keze,
szája, soha-föld.
4. Moha Szavazott: Krisztina 0,5,
Borulások
Van haza, van soha, száj, be nem áll. Van kéz pötyörészget.
Volt leborult unokánk, lesz ki bolyong, s kiborul.
5. Ötvös Németh Edit Szavazott: Szilasi Kati 0,5, Gabi, Moha 0,5,
egymáshoz érve
leborulnak sorban a fáradt földi évek
harangszó hallik a bércek is zenélnek
hazaér a száj nem bolyong már soha
idegen ajkak között tótágast áll az idő
aranykarikát fújnak a kézre a csillagködök
6. Néma Bob Szavazott: Szilasi Kati 0,5, ÖNE, Simf 0,5
Lassú kocsis
Lassú kocsis a mi hazánk, a fényes
föld kerekén zötyögünk, te kísértesz.
Így vagyunk mi, soha nagyok
érlelve,
érvelve...
Fölvonulnak a gonoszok az égre.
Kéz a kézben állunk ki a hidegbe,
meztelenül, fagyokra se figyelve.
Kilesnek az arra lakók,
mi fűthet...
Mi fűthet?
A szerelem tüze, ami megéget.
Szájára vesz a nagyvilág, ha fényes
földjén bolyong szívem és te kísértesz.
Így leszünk mi, soha nagyok
érlelve,
érvelve.
Leborulnak a gonoszok a mélybe.
Kéz a kézben állunk ki a hidegbe,
meztelenül, fagyoktól se ijedve.
Kilesnek az arra lakók,
mi fűthet...
Mi fűthet?
A szerelem tüze, ami megéget.
7. Krisztina Szavazott: Néma Bob 0,5,
NATURA
Haza az, ami engem választott, vagy én őt? Nyári alkonyokon
könnyű vagyok, amikor talpig koszosan a kis fehér házam felé lépdelek.A föld színei a melegbarnák árnyalatai.Ha valaki kérdezi merre visz az utad, egyszerű
a válaszom - Hazafelé, ahol az erdő a saját valóságom, szobám falát árnyak keretezik a föld gyengéden ráz ha nyakamon esőcsepp szánkázik...
és a tizenhárom platán -Magritte pipái - erőt adnak. A platánok mindig vidáman
intenek ..lassúdad lebegés sétámon. Nagyanyám szavai jutnak eszembe
egyetlen verse. "Ne dícsérd napodat, míg nem lett este, és estéidet mielőtt éjjé vált, ne szólj az éjszakákról, míg a reggel ködűző színeivel fel nem szállt"
A gyaloglás egyfajta nyugalom megtapasztalása, a tiszta élet egyik formája." Kezem barnul a napnak sugarától. Szeretem a szelet.A szél füvekben nyugszik megtörve kalászait. A száraz téli füvek a szálviharnak is nehezek, vad csókot ad megvetéssel. Száj kiszárad a portól a víz elvesztésétől. Szomjam oltom. Hátizsákom vizet rejt, sohasem mást.. Banános csokit mert 5 óra alatt nem érzek éhséget. Áramlat. Ki nem érzi az erdőben, hogy ott él igazán? A tűlevelű fák amik sosem karácsony formájúak, miket gyermek kéz rajzol papírra. Ha vénülnek, göcsörtösek, száradnak amikor a nedv megáll bennük repedeznek, várják a felhőket a gomoly hoz megváltást ideig óráig. Először levelük hal. Holtidő. A gyökér enged a Föld hívásának egyszerre sírni kezd a fa. Nyekereg.. Búcsúzik a földtől -nagy csend marad utána. Láttál dőlni fát?
Minden elhalkul ekkor. A madarak ijedtek, és elhagyják fészküket utódaik a fát követik. Elpusztulnak.
Az ember elfelejtette, hogy fák uralták a világot. Ahová először fektetik a kisembert az a bölcső. A fa a te növésed. Meghallod Jószél fújását A szent fák sámánjairól olvasol,
kik arany sarlóval fagyöngyöket szakítottak ünnepeik előtt.
Amikor szerelmes leszel a fehér fa törzsébe karcolod a szívet és szerelmed nevét. Az ember nem élhet csak emberek között. A fára szüksége van a földnek, szüksége a fák társadalmára. Földet -áldottat a fák adnak neki . Nap ellen eső ellen lombok védik. Fákat kell ültetnünk.Ahhoz a nemzedékhez tartozom kiknek nem szabad emlékezni - amikor az ember lemondott sapiensi címéről. A gondolataim azokat a fákat kísérik melyek a jövőben nőnek. Lépek mint gyermek a tó irányába, a tavat én én hívom Gyöngynek.
Az egyik horgász a kövekről mesél, ahogy tenyerembe veszem. A kő keménysége itt a legnagyobb..A vízre boruló fák a legszebbek a tónál. Alázat a borulásuk. Jéghideg, tiszta édesvíz, ahol ez emberek az éltetőt érzik. Hát nem gyönyörű itt? Kérdik .. Mólókat építenek kemény kavicsból, fekete földből és akácfákból miket elmos a víz sodra.
Újra és újra épít az ember..
A büszke fűz meghajol .. Dús lombú fa.. Két gyökér tartja a meredek tó partjába kapaszkodik. Párja egy másik fa.. ami mindig árnyékot tart a tófarokban fekvő fának. Még mindig nem hagyja halni a fát a nagy kőris.. Még mindig nem engedi a parttól el. Az övé.Ez az igazi szerelem. Ami tartja az hal hamarabb, a borostyán szíja a fa nedvét, fojtja..Mindketten tudják.. Egyre feljebb kúszik az ág, hogy napfényt adon a vízben fekvő társnak..A fák hűsége nem a tiéd. Soha nem fogod megérteni a szeretést , a játékot, a filiát , míg nem láttad e két fát. A már-már isteni szeretetről soha ne beszéljünk. Odébb almafa..kontrasztot húz a természet a náddal, ne fázzon és védi a jég éles nyelvétől. Tavasszal kibontja arcának szirmait.. cukorbetegeknek szedtem össze a nyári almát. Egyet sem tartottam meg magamnak - adott ő másnak..A horgászok jó emberek.. Lassan mindent megtanulok itt, de minden nap más Nincs két egyforma nap. Ha láttad Derszu Uzalát meg fogod érteni a nádat is. A nagy folyón a vöröslő nádat, mi a fagyhaláltól mentett két embert és még mindig ott a naplemente( őrzi az emlékezet egy filmrészletet ) a fagyott víz felett.. Az az én világom, ahol nők is horgásznak, csendben beszélgetünk hallgatunk együtt. A hallgatás összeköt és itt nem találsz rossz szót. Madártoll a kezemben.. és szív alakú kavics.. Mindennap más a tó, más a nád - a sikló tojásait a meleg déli kis dombon rakja le. Lassan cserélődnek a fák itt is -sok a juhar-madarak pottyantotta diófácska. A Nád hajlik de sosem törik- tudtad? és hódok rajcsúrjától hangos az éjjel.. Ez a hazám.. Ahol mindent ismerek, ez a hazám, ahol estelen fűben fekszenek a kikericsek, őszikék, ahol annyi gomba nől.. Ahol a virágok nevei szépek: margaréta, pipacs, kígyószisz, árvacsalán, keltike. A kidőlt fa vastag moha rétegén gombák nőnek.. Ahová ki kell jönnöm, érezni a Föld illatát ha lehajolok ahogy apám is tette minden kapavágáskor. Fel kell néznem az égre, hogy lássam a madarak röptét.. Ahol megértem Thoreau világát.. Petőfi Sándort, a nagy gyaloglót. Aszálykor a föld reped, és a napraforgók szomjasak mindegyik mellé jó lenne egy kis herceg, hogy szelídüljön a föld.. Poros utak füveit faggatom. Áramlat súgja a folyó. Látom a repülő korsókat, és kelyheket, bízom abban, hogy mielőtt szomjaznék elsírják magukat és leszakadnak a vetésre .. De a legszebbek a hajnalok, az alig derengések. Ökörnyálra tapadt hideg párák remegései.
Gaia sebei, Földanyánk arca ráncoktól barázdált.
..Ess ess eső..
"Hallgass, és várd meg, mivel jött a nap,
Jó sorssal jön-e, segít-e, vagy rest-e,
Ne átkozzad, míg a fényeiből tart
És ne dícsérd, amíg csak nem lett este"
8. Szilasi K. Szavazott: Moha 0,5, Néma Bob 0,5,
Odüsszeusz
Messze bolyongott, ám soha nem feledé a hazáját
és feleségét, Pénelopét.Sem szájnak oly ékes
szózata, sem puha kéz nem tarthatta magánál
őt. Földjére megérkezvén dajkája borult le
lába elé, és sírt örömében látva királyát.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6877. | Edit: voks | 2023-11-24 06:05 | Kedves Simf!
Egyszer elküldtem, de küldöm ismételten.
Hátha nem érkezett meg.
6.
Üdv: Edit | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6873. | néma Bob: pontozás | 2023-11-23 07:04 | | A hetes és a nyolcas, fél pontot adok mindkettőnek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
