NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2026-04-30 13:11 Összes olvasás: 38244| 16. | [tulajdonos]: ma, tegnap, azelött | 2003-03-21 11:50 | Köszönjük a válaszokat, Bőrharis félrevonult megemészteni. Naív, mindent beszop, persze a fene tudja, lehet, természetes ravaszsága mégsem engedi bepalizni, mindenesetre most töpreng.
Amúgy is különös egy figura, néha nincs szüksége rám, néha nekem nincs rá, néha ott fintorog a hátam mögött - jobb esetben -, néha pedig, mint most, valahogy belémköltözik. Én leszek a Vadak ura, a szemével látok, tappancsaival röptében a legyet is, ilyesmi.
Ma reggel is, csodálatosan kipihenten bambultam végig a befelé vezető utat, néztem, ahogy elém vetülő árnyékomban egy hajtincsem az égnek áll, szembeszél fújt. Vettem az adást.
Én nem tudom, milyen lehet napokon át 5-6 órát aludni, azt hiszem, Martin Eden helyében hamarabb öngyilkos lettem volna.
Nincs semmi összefüggő most az életemben, ha visszanézek az eltelt napokra, egy-két emlékezetesebb pillanat marad fenn a szitán, a többi szokványos méretű homokszemcse, úgy látszik.
Kedden, az éjszakába nyúló megbeszélésen egyszercsak mindenki az egyik monitor képernyővédőjére meredt. Elmélyülten néztük a fraktálokat, aztán az ugráló, cikázó vonalakat, végül röhögtünk magunkon. Ezekért szeretek itt dolgozni.
Tegnap feladtam az adóbevallásom is. Nem találtam semmilyen listát az egyházak technikai számáról, hát beírtam találomra négy számjegyet, azt hiszem, ha istennek esetleg szüksége van erre a kis pénzre, így megkapja. Nem, ez hazugság. Ezt csak szerettem volna csinálni, de már leragasztottam a borítékot. Mindenesetre ha mégis kell neki az a párszáz forint, hát kitöltetlen papírral is eljut hozzá.
A háborúról csak ennyit: A 22-es csapdája bolt reklámtáblát állított az üzlet elé, a járdára, rajta krétával írt felirat: Háborúellenes military túlélőbolt. Alatta: vastag zokni 400, szimatszatyor 800.
Valahol megnyugtató ez, hiszen arra alapoznak, így több embert csalogatnak be. A többséget. Mégis, akár a Kosztolányi novellában, mindenki Jézus nevét suttogja, de a tömeg egybeolvadó hangja Barabbásra szavaz. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 14. | Tóni: Az első kérdésre | 2003-03-15 21:22 | | Azok ott tényleg tavak. A Duna csak körül izéli ott ezeket az izéket. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 13. | Olvasó: válaszok | [tulajdonos]: kérdések | 2003-03-14 13:11 | | Solaris. Nem. Sután. Még sutábban. Férfiasan. Tényleg nem, fejben sem. Kínzás. De. Bizony változtat (ront). Halálra. Életről. | |
| 12. | [tulajdonos]: kérdések | 2003-03-14 11:27 | Bőrharis összeírogatott pár dolgot, megkért, gépeljem be:
Miért van az, hogy a Duna felszínén vannak sima foltok, mintha ott állóvíz lenne?
Örülnek a költők, hogy szobrot állítottak nekik?
Hogyan nevettek fiatalkorukban? Hogyan nevetett Csokonai? Balassi?
Vajon Rimbaud 20 éves kora után tényleg nem írt verseket, még fejben se, vagy csak nem találta fontosnak leírni?
Nem kínzás az, amikor az ember többször elolvassa Krúdy életrajzát? Nem kell ilyenkor újra meg újra nyomorúságosan meghalnia?
Változtat valamit a világ folyásán, ha az utolsó, nem kívánt falatot legyűröm, és nem hagyom kidobni?
Mire gondolnak az öregemberek, amikor elücsörögnek a padon?
Miről beszél magában a kisfiú hazafelé menet?
Nem tudom, választ keres rájuk, vagy csak úgy leírogatta ezeket, mindenesetre tessék, itt vannak.
| |
| 11. | [tulajdonos]: Melon | 2003-03-14 11:11 | Nem tudom, mi ez, depresszió vagy tavaszhiányos depresszió, nem is fontos.
Bőrharis az asztalnál körmöl, erősen koncentrál, én mélázgatok, nyűglődöm.
Tegnap kedves csarnokomban vásároltam, a pénztárnál állva rábambultam az előttem álló nő nyakára. Különös egy nyak volt, mintha szappanból lenne kifaragva, hófehér, sima, legalábbis vaksi szemeimnek. Percek teltek el, míg rájöttem, nincs haj a nyakán, nincs pár babaszösz hajszál, sehol semmi tüske, még a nyoma is hiányzott, a tarkó alatt nem nőtt semmi. Szép volt.
A kedves csarnok. Úgy tűnik, arrébb költözöm, nem messzire, de annyira mindenképpen, hogy ide vissza sosem sétáljak. Annyiszor gyalogoltam el minden kapualj előtt, annyiszor vásároltam be minden egyes kis boltocskában, hogy most úgy érzem, nem egyszerűen enyémek ezek a helyek, hanem én magam vagyok mind. Hogy otthagyott pénzem, tekintetem valahogy bekebelezte a helyet, hozzám nőttek, mint újabb meg újabb végtagok, a bazár, ahol csillárt, mázolmányokat, húsz éves hamutartót, húsz forintos könyveket tapogattam, a megszokott hentes, a kocsmák, bizonyos vagyok abban, sokáig lesznek fantomfájdalmaim, fantomzsibbadásom és viszketésem, fantomsajgás a gyomrom táján, fantomhiány. | |
| 10. | [tulajdonos]: mísz | 2003-03-11 11:17 | Ma útközben mindenféle furcsaságot láttunk. Ady szobra előtt a virágágyásokat télre fenyőágakkal fedték be. Most olvadás után egy kupacba hányva zöldellnek, közéjük keveredtek a kifakult szalagú koszorúk is. Ki kéne hozni ebből valami szép allegórikusat.
Hagyjuk.
Aztán a plakátok. Minden második oszlopon Tap Dogs reklám gyűrődik, ennyit a rábukkanás öröméről. Miért hiszem azt, hogy egy könyv csak nekem nyílik ki, egy műsor nekem mutatja meg magát? Aztán ha kiderül, ez volt a hétvége legnézettebb filmje, rögtön lekurvázom.
Bezzeg ha tudom, valami populáris következik, nincsenek intim igényeim.
Ekkor hagyott ott Bőrharis, mondván, hazamegy kipihenni magát az esti ivásra, nyávogjak magamban. A 22-es csapdája túlélőboltról le is maradt. Szegény.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | [tulajdonos]: ismét valami könnyed | 2003-03-10 15:47 | Hétvégén szörföltünk a tévén. Egy kereskedelmi műsoron akadtunk végül fenn, valami tánc, még jó, hogy reklám után kiírják, mi az, amit a csokik, árelőnnyel bíró autók és a jövő heti Zs kategóriás texasi karatefilm homályos folttá mosott a néző agyában. Szóval Tap Dogs.
Gyönyörűek voltak, de tényleg. Hat izmos, szép testű fickó szteppelt indusztriál diszletek között, életemben nem hallottam róluk, igazolandó feneketlen vagy éppen nagyseggű műveletlenségem, de élveztem. Finom zene, leginkább dobok, meg persze cipő, mit cipő, igazi munkásbakancs, olykor gumicsizma kopogása, ösztönritmus, kicsit VHK, kicsit Amadinda, valahol egy kis Henry Rollins beütés, talán a kidolgozott mellkasok és a kockás ingek, esetleg az izomból dobbantások miatt, bár tetoválás sehol, aztán persze picikét Michael Flately, mert show volt ez is, röhögséges olykor. Én legeltettem szemem, Bőrharis meg végig táncolt, nagyon élvezte. Mondtam neki később, kihagyott pár remekbeszabott férfitestet.
Aztán elgondolkodtam: miért szeretem nézni a szép nőket, a szép férfiakat? A mellüket, feneküket. Nem tudom, hogyan akarom birtokba venni, magam alá gyűrni vágyom, esetleg magamba, vagy egyszerűen magaménak? Hogyan szeretkezzem vele, partnerem legyen vagy én magam? Bőrharis szerint szeretkezéskor úgyis két testet használ az ember, nem mindegy, melyik a szép? Elmosódnak a határok. Szerintem meg Bőrharis vagy szűz, vagy csak kitalált alak. Én mindig érzem, ha beszorul a könyököm, esetleg röhejesen festek a nem létező külső szemlélő szemében.
| |
| 7. | [tulajdonos]: sárga irigység | 2003-03-07 12:06 | Kicsit el vagyok szonytolodva.
Olyan súlytalan lettem, mint a vattacukor, ragadok ide meg oda, és ha békiben hagynak, nyúlós cukorpermetté válok. Marad a gizda hurkapálca.
Olvasom Johann és Gyopár naplóját, olyanok hozzám képest, mint a fenti vattacukorhoz viszonyítva egy disznótoros, minden szépségével, borzalmával, tragikusságával és tartalmasságával. Szeretem a disznótorost.
Rohadt Bőrharis meg röhög mögöttem, ő bezzeg éppen akkora, mint egy Bőrharis, sem több, sem kevesebb. Shar pei, lógó bőrü sznob vagy, mondja, majd elmegy vizelni, esküszöm, fütyörészni fog, és mintákat rajzol a piszoár felületére.
Írtam is egy verset, majd a tükör mellé ragasztom sárga cédulán:
Tegnap estére csak könnyű rántotta,
közben Roald Dahl.
Jó lenne azt írni most: Henry Miller is,
de az tegnapelőtt történt,
és amúgy sem jutott eszembe róla semmi.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
