DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36776 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Tiszai P Imre
  Velük
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: aranyfa
Nyári lászló: Ázom
Szakállas Zsolt: BOLOND LÁNY V. szürrealista kispróza
Nyári lászló: Fogd meg
Tóth Gabriella: azok az idők
Szilágyi Erzsébet: Teremtés
Petz György: Gyermekkor, bérház emelet
Tóth János Janus: szárnytalan
Szakállas Zsolt: TALÁN AZ OVÁCIÓ szürrealista kispróza
Bánfai Zsolt: Viharmadár
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 44 perce
Gyors & Gyilkos 11 órája
Bara Anna 14 órája
Csapó Angéla 15 órája
DOKK_FAQ 15 órája
Bánfai Zsolt 15 órája
Jónásné Göncz Zsuzsánna 17 órája
Péter Béla 18 órája
Vezsenyi Ildikó 20 órája
Lantos Tímea 21 órája
Kántor Zsolt 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
M. Szabó Mihály 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Vadas Tibor 2 napja
Nyári lászló 2 napja
Józsi Gyöngyi 3 napja
Aranyi Gábor 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Qui? 7 perce
nélküled 7 perce
Baltazar 9 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 10 órája
leállósáv 11 órája
Hetedíziglen 14 órája
Bara 23 órája
Fészek 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Helka 1 napja
történések 1 napja
Vendég 1 napja
Játék backstage 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2019-12-10 10:08 Összes olvasás: 6084

Korábbi hozzászólások:  
195. [tulajdonos]: Thomas Mann 2019-12-10 10:02
Végiggondolta az érzékek, az idegek és a gondolatok sivár kalandjait, amelyeket átélt, látta magát megmarva az irónia és a szellem kígyóitól, kifosztva és megbénítva a megismeréstől, félig felőrölve az alkotás lázától és rázó hidegétől, talajtalanul és lelki kínoktól gyötörve, kirívó ellentétek sodrában, szentség és gerjedelem közt ide-oda hajszolva, túlfinomulva és elszegényedve, rideg és mesterkélt elragadtatásokban kimerülve, eltévedve, letarolva, szétszaggatva, betegen - és zokogott a bánattól és a honvágytól.

Thomas Mann

194. [tulajdonos]: jegyzet2019-12-10 01:29
A művészet hazugság, amely segít felismerni az igazságot.

Pablo Picasso

Más fordításban: "A művészet olyan hazugság, amely segít meglátni a valóságot." (idézi: Dick Swaab - A kreatív agy, 136. oldal, Wekerle Szabolcs fordítása)

Angol nyelven: "Art is a lie that makes us realize the truth."





É s akkor fordítsd meg. Ez lesz belőle: A művészet igazság, mely segít felismerni a hazugságot.


Erről az a dzseki jutott eszembe, amit kifordítva is lehet hordani.

Eszembe jutott az, hogy minden kor kiterrmeli a boszorkányait, akiket máglyára vele a jóisten nevében eléget, és nem ők az igazi bűnösök. Azt hiszem nem kell Nostradamusnak lennem ahhoz, hogy tudjam azt, hogy kettőre éhezik az emberiség : kenyérre és cirkuszra.

Az a gyengéd szeretés, szeretet, mintha nem lenne pedig csak tenni kéne érte. Elvetni a szeretet csíráját, hogy szárba szökkenjen. csak egy kockás pléd kéna, de lehet, hogy azalatt kockás pléd alatt csak pöttyös szalamandra van.

A SORSODNAK TE VAGY A KOVÁCSA

Meg vagyok győződve arról, hogy ezt kell tudatosítanom magamban minden nap.


A gyertya fénye, egy csoki, hurrá, esik az eső és a fák kérge issza a vizet aztán kifutok a fények után Nyáron jó volt a szimbiózis az együvéválás a természettel. Félrehúztam a függönyt láttam a derengést és láttam a hajnalt azt a tisztát, ami bennem örökké megmaradt. Nem fotóztam le mert az igazán nagy pillanatok láthatatlanok. Ilyen pillanatok mindenkiben vannak elfelejteni ezeket nem lehet.

Magam már nem védem, de minek? Egy nap megírom a legigazabb versemet. Ahogy megirtam. Végig futott bennem az adrenalin. És tudtam hogy hibás, és tudtam, hogy ez a lélek
ami most temet nekem ez nagyon fájt. Nehezebb lettem.


Tudok szeretni, de itt tanultam meg azt, hogy akkor leszek hiteltelen, ha hiteles akarok lenni.

ágyba ...






193. [tulajdonos]: ismerem a gondolataidat is..2019-12-08 02:21
< Moderálva >

192. [tulajdonos]: hülyemesém:)) 2019-12-08 01:20
Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is innen, az üveghegyen is túl, élt egyszer egy asszony, és annak volt egy malackája. Hanem a szerencse mindig elkerülte a házukat. Hol a tető ázott be, hol a lajtorja foka törött ki, máskor a bab zsizsikesedett meg.
Hej, te malacka nincs ez jól, menj el a háztól! Holnap Szilveszter lesz, hozzál szerencsét az újévre! Ha nem így lesz, farkadnál fogva húzlak
a böllér kése alá. Meghallotta ezt malacka, és azon nyomban futott szerencsét hozni a gazdaasszonyának.Maga sem tudta hogy kezdje,ezért aztán kiment a bronzrétre és hozott lóheréket. Na az asszony meglátta ezt és elkergette, a lóheréket utánadobva. Fene a beledbe, kövér kurtafarkú, és fújtatott hozzá!
Másnap a malacka búsan kullogott ki az ezüstrétre, de nem talált ott mást, csak
egy kéményseprőkefét. Talán ez is jó lesz, legalább lesz huzata a kéménynek gondolta malacka.
Azzal hazavitte csak úgy röpült vele. A gazdaasszony amikor mglátta a malackáját a kefével, úgy zavarta el , hogy malacka arrúl kódult, kettőt bukfencezett mire kint volt az ajtón.
harmadnapra az aranyrétre ment egyenesen, pedig nagyon félt, mert tudta, hogy a rét alatt gombák vannak, Ezt vige haza az asszonynak?
Eledel ez is. Azzal egész aranyfűrétet feltúrta, és szarvasgombák csak úgy fordultak ki a földből.Már ippég haza akarta vinni a gombákat, amikor arra lovagolt a király, aki mindig fázott. A nagytudású doktorok azt mondták neki, ha talál szarvasgombát és malackát, akkor
meggyógyul.
Hallod-e malacka a tiéd ez a sok szarvasgomba?
Az enyém hát, viszem haza a zsémbes asszonyomnak, hogy a nagy nyavalya törje ki! Szerencséért küldött,azzal elmesélte , hogy hogy járt.
A király ezen egy hatalmasat nevetett, és fergeteges jókedve lett. Mit adjak neked cserébe a gombákért?
-Hát szerencsét a gazdaasszonyomnak. A király összeszedette a szolgájával a rengeteg gombát, miközben , ö az asszony háza felé lovagolt a malacka mellette táncolt, esküszöm még szárnya is volt!
Az asszony amikor meglátta a királyt, földre borult. Keljen fel , a malackája az újévre meghozta a szerencséjét!
Adja nekem, a malackát, maga meg azt kér tőlem amit akar!
Jó király uram, zsizsikes a bab, a látra fokai hullanak, besüvít a szél, alig van mit ennünk!
Kódisok vagyunk, mint a templom egere.
Alighogy ezt kimondta megtört az átok, a bab újra nagy szemű lett, a vindő tele lett zsírral, a füstölő kolbásszal, fájintos meleget adott a kályha.
A kunyhóból, egy gyönyörű nagy ház lett, és a gazdaasszonyból egy húszéves gyönyörű nő! A király azon nyomban bele is szeretett.
Hét megtört az átok, kiáltott fel a király! Megtaláltam a hozzámvaló aszonyt,elmúlt a didergésem, amitől annyit szenvedtem, és ezután nem kell koronát hordanom, ugyanolyan férfi leszek mint a többi , életerős, nem savó folyik eztán az ereimben! Azzal a vényadt királyból szép szál férfi lett.
a malacka a háznál maradt, a korona elgurult, mert minek is az? A nőnek két gyermeke született, és szerette a férjét akkor is, ha az a kocsmából jött haza. Nagyszerűen, és boldogan éltek, megtanultak a náluk szegényebbeknek is adni. Becsülte is őket a környéken mindenki. És hogy mi lett a rétekkel? Egyikbe búzát , másikba ószi árpát, a harmadikba
kukoricát ültettek, és gazdélkodtak.Itt a vége fuss el véle, jól jegyezd meg , hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa!

191. [tulajdonos]: Aranyszál2019-12-08 01:00
Az anyai nagyanyámnak szilvásuk volt, a folyó mellett, egy gyümölcsös, csak szilvafákkal, végig a folyó mellett.

Apám odaépített egy bodegát, kis ház volt ez, nem messze a Szent Antal szobortól. Tégla, a teteje nád, még a kerítést is nádból csinálta, ami az évek során szürkére aszalódott a Naptól a hótól és az esőktől.

Menekülés, parányi szabadság és egyedüllét a feleség elől. Belül "kétszobás", ha esett, a kempingágyra heveredett, és onnan nézett ki a kisablakon, ami örökké légypiszokkal volt tele. Régi rongyszőnyeg a téglákon, egy vakfoltos tükör, ami arra jó volt, hogy megfésülködjünk. Az asztalon, ahol régen öcsém tanult, a magával hozott kenyér és bor.

Ennyi elég is volt a boldogsághoz. A többit az agyagos föld adta. - A ronda sárga föld, ami ugyan megkötötte a vizet, de a naptól kicserepesedett, mint egy lázas gyermek ajka. Kemény volt, mégis szép a konyhakert.


Előre ribizliket ültetett, és szilvát, meggyet. Aztán voltak még hatalmas összeboruló fák. Nem is tudom mikor nőttek meg, de sok volt a fa. Mindegyik gyümölcs. Diót is ültetett az öregember-ráncokba, ebbe a mihaszna földbe, ami csak a tököt szerette. Szerettem ezeket a repedéseket. Képzeletemben virágokkal és fákkal ültettem tele. Csend van ott, tudta, hol merre járnak az őzek. Már el sem futnak, ha meglátják apámat. Egybeforrt a természettel, és én figyelek ilyenkor. Ő a búza és a fenyő, meg a virágok. Lehajol a földig. Sohasem láttam még ilyen alázatot, amit apám a természet iránt érzett, vagy fordítva? Lehajol a földig, mindig le. Az illatok fontosak. Kaotikus keveredésük részegítő érzés. A folyó a júniust idézi. Kanyarog, akár az ökörhugyozás. Fuss a folyó mellett, ha még nem próbáltad! A fekete ribizlit összemorzsolom kezeim között, és érzem az út porát is. Ha esik az eső, akkor a szél éles, mintha minden csepp a bőröm vagdosná. Ez az eső sincs mindenhol, csak egy útszakaszon, nem messze a házunktól. Itt mindig annak éreztem, soha nem lágynak. Vad az eső. A szél a cseppek közé üt. Anyám, kislánykorában két tehenet terelt erre. Neki mást jelent ez a föld. Talán azt a kényszert, hogy figyelnie kell a két állatra. Ez a kis földdarab, mint egy sziget. Mellette búza. Olyan, mintha szőke hajú sziget lenne. Hemingway szeretett volna itt borozni, bár elaludt volna a kempingágyban. Azért a két férfit nagyon is jól el tudom képzelni, ahogy mesélnek és boroznak, szalonnát sütnek. Tudom, hogy Hemingway, miután kihozta az asztalt, odabattyogna a Répcéhez, és beleülne. A folyó úgyis kiöntene Hemingway termetétől. Amikor ezt a képet látom magam előtt, akkor felnevetek, simán megírta volna Santiagót a kis folyóban. A húgommal mennyit nevettünk itt az Ez a divat régi számain, a retró számokon. Apám, néha egy-egy szabásmintával gyújtott tüzet, vagy egy kalapos manökent gyúrt össze a kezei között. Eszembe jutott apai nagyapám, aki miután hazajött a Dontól, és nem volt hús, megtanult bal kézzel gombát szedni. Vasárnaponként halat fogni. Amíg a Donnál volt, egy kis vakarcs kutyájuk volt. Kis fekete fehér nyüzöge. Amikor nagyapámat fejlövés érte, a kis vakarcs egész nap nyüszített a ház előtt. A bot azért kellett, mert, ahhoz kötötte a kezét, a jobbat. A mozgatóideget súrolta a golyó. Így meg kellett tanulnia bal kézzel írni, és mindent. Őt mindig a réten látom, ahogy egy botra támaszkodik. Én mellette, és gombát szedünk. Mögöttünk megy le a nap, vagy előttünk fénylik. Én ugrálok a kis kockás szoknyában."Nagylány" vagyok a girbegurba faluban, ahol egy kocsma van, és kapható ott az ötvenfilléres fagyi: puncs és vanília. Reggelente tejért zavar el katonás nagyanyám, és én megyek, de még utánam szól, hogy húzzam ki a hátamat, jegyezzem meg, mondja, hogy egyenes legyen a TARTÁSOM. Az egyik nagy mondata: ha másod nincs, tartásod és büszkeséged legyen! Ki a mell, a has behúz, a gerinc egyenes! Csak így mehettem ki az utcára. Ha utánagondolok, sosem szerettem a gerincferdüléses embereket. Kerültem is őket. Nagyanyám termetes asszony volt, gyönyörű bőrrel, nagy mellekkel és persze egyenes tartással. Höveji csipkét hímzett és rajzolt, ebből élt a család. Emlékszem a rajzaira is, határozottan állíthatom, hogy volt stílusérzéke. Ő találta ki a csipkék mintáit is. Amint kis sárga ceruzával rajzolta elő a motívumokat, én szívesen figyeltem őt. Biztos vonalvezetése volt. Ha, élne, valószínűleg művész lenne ő is, mint a lánya, az én anyám. Nekem minden kincs volt az udvaron. Felfedeztem üres üvegeket, fél nap képes voltam átnézni rajtuk, és elképzelni, hogy drágaköveket találtam. Élmény volt, amikor egy kétforintosra bukkantam. Rögtön ásni kezdtem, hogy majd kincset találjak. Na és a japántyúkok! Életemben nem láttam rondábbat, mint azt a pöttyös japánkakast, ami egészen a hátsó kertig kergetett. AZTÁN A KISABLAK TITKA, MERT VOLT EGY MESÉM. Mindig a kisablaknak meséltem, de ezt úgysem értheted. A titok volt jó benne! A padláson lakott a rádió, a háborús, amit egyszer megtekertem és megszólalt. Én meg lefutottam félelmemben. De, aztán egyre többször jártam fel a csilighez. Jól összehaverkodtunk. Ő vigyázott rám a kacatok között. Ugyanilyen nagy titoktudó volt a nyitott veranda is, a muskátlikkal, meg a nagy karéj kenyérrel, a tejjel, vagy az aludttejjel. Jól elvoltam. A gémeskút volt a szörny! Kicsi kút volt. Tiltottak tőle, pedig én meg akartam barátkozni a kútágas-szörnnyel. A mesék. Volt egy ősöm, aki kocsmai verekedésben halt meg. Leszúrták. Minden öreggel elmeséltettem. Mindegyiknek másképp járt a szája. Aztán meguntam a himodi és höveji késes legények balladáját. Viszont szerettem Jutkával az artézi kúthoz járni. Volt, hogy a forró nyárban, mire hazaértünk, megittuk az összes vizet, hogy visszamehessünk még egyszer. Ez négyszer is megismétlődött. Viszont, nem tudjátok azt, hogy milyen gyönyörű volt, amikor a vízfüggönyön átsütött a napsugár és mi nevettünk. Minden napsárga és fehér volt, és végigfolyt rajtunk a víz. Már akkor tudtam, hogy a vízzel jót lehet játszani, hogy a vízben csodálatos fények vannak. Ez az artézi víz több ezer méterről tört fel, és ez a víz valamit megtisztított bennem. Persze szerelmes voltam Hollósi Zoliba. Mindig mezítláb sétáltunk, igen, mert már tudtuk, hogy erősödnie kell a lábboltozatnak. (Ezt is nagyanyámtól) Sokat nevettünk. Annyira egyszerű volt minden, el sem hiszem! Egy biztos, hogy a víz nagy érték, és jókat lehetett játszani vele. Egy magamfajta lánykának ez a falu kimeríthetetlen élmény volt. Csoda: a kövér Vendi bácsi, de ugyanígy a félbolond a szomszédban. Délutánonként a vízállásjelentés, és nagyapám öléből, aki a Bolond Ferkó mesémen aludt el. Az úgy volt, hogy a Szokol rádió bemondta a vízállásjelentést. Amíg ez tartott, a mesélés nem kezdődhetett el, aztán jöhetett a hol volt, hol nem volt. Egy órán át barangoltattuk Bolond Ferkót, míg nagyapám el nem aludt. Ilyenkor löktem rajta egyet, vagy meghúztam az orrát, mire harákolva felébredt, és folytattuk a mesét. Sokat köszönhetek ennek a figurának. Állítólag, egyszer azt meséltem, hogy Ferkó nemzőképtelen lett. Persze, tudtam mi az. Kihallgattam a felnőtteket és így adtam elő: jaj, jaj, Bolond Ferkónak nem lehet gyermeke! Máskor meg 10 volt. Egyszer öreg volt, máskor fiatal. Ha tudod mi a mágia, akkor ez az. A Répce, délutánonként. Az úszások. Mint a cigánymeggyek meg a Nap amit hámozatlanul ettem. Mit ettem:))) Hétpofára zabáltam a fényt. Ha szomorú vagyok eszembe jut a Bolond Ferkó mese... Ilyenkor halkan azt suttogom: még én sem nőttem fel.

190. [tulajdonos]: .2019-12-08 00:39
Pilinszky János: A hamis tanúságról

Mert a hazugság nem elég, hogy vétek, de egyenesen az a fajta bűn, mely tájékozódásunk normáit kuszálja össze. Az a merénylő, ki legelőször is a világosságot oltja ki, az órákat állítja meg, az iránytűt töri szét, hogy azután 'szabadon' dolgozhassék.

Szabadon? A szabadság, amit a hazugság szül, egyedül a zűrzavar szabadsága lehet. A pánik szabadsága.

Isten nyolcadik parancsa az Újszövetség tükrében beláthatatlan méretű stratégiai térképévé tágul egy ütközetnek, melyben a rend küzd a zűrzavar, az önzetlenség az önzés, az igazság a hamisság ellen, az emberiség legalapvetőbb érdekeinek megvalósításáért. Mivel azonban a hamisság mindenképp önzésből fakad, sorsa is szükségszerűen véges. Vele szemben az igazság csak ideiglenesen veszíthet, sorsa viszont szükségszerűen torkollik a végtelenbe. Az igazság ezért sose lehet türelmetlen vagy támadó, és sose irányulhat senki ellen. Tartalmára hogyan is cáfolhatna rá természete? Győzelme a szelídekre vár és a türelmesekre.
Az igazság sorsa fölött maga Isten virraszt.

189. [tulajdonos]: .2019-12-08 00:35
Veres Péter: Ha nem lehettél szálfa...

Kapaszkodj meg ebbe a földbe erősen, magyarom,
Ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje,
vagy legyél csak gyom.
Nézd a tarackot,
nem árthat annak se aszály, se árvíz, se fagy, se tűz,
hiába perzselik azt fönt, s hiába vagdalják alant.
Tavasszal nem mozdul, azt hinnéd, kihalt,
pedig azalatt, ott lenne a mélyben ágakat ereszt,
acélhegyű gyökerével bejárja a sívó homokot, a
zörgő kavicsot;
a sovány agyagot éppúgy, mint a buja televényt,
szorgosan furkál, terjed, telepít,
s mire a tavasz virágzó füvei száraz avarrá válnak,
ő vígan zöldell újra, s buja sűrűségét felmutatja a nyárnak.
Vagy nézd a perjét,
hiába fordítja ki eke, hiába tépi szét a
kegyetlen borona,
ahová kerül, ott ragad, gyökerei mindjárt új szálakat eresztenek,
lekötnek, tanyát vernek,
s holnap a gazda szemébe nevetnek.
Ez a föld itt a tiéd, tartsad hát erősen, magyarom,
ha nem lehettél benne szálfa, legyél csak cserje, vagy
legyél csak gyom.
Nézd csak a tippant,
a szikes puszták apró bokrait.
Nyár végén kiégnek
s még torsaikat is porrá veri ezernyi birkaláb.
Tavasszal mégis kibújnak,
s pici magvaikkal telt zászlóikat vígan lengetik a sovány
pusztai szelek.
Vagy nézd a sziksalátát,
a lekaszált ájult füvei közül kiugrik hirtelen,
s ehetetlen kórójának örök lila virágával
fenn tarja az életet a halott mezők felett
Nézd a töviseket is:
a gyengén szúrót, a cigánymogyorót,
a gerlicetövist és az ördögszekeret.
Nézd a messze viruló bogáncsot s a ravaszul lapuló
királydinnyét.
Hiába írtja ezeket csőszök, kerülők serege,
hiába röpködnek bennük írott parancsok,
nem engednek, újra és ezerszer újra visszajönnek
– és szúrnak, mert egyebet nem tehetnek.
Szúrj hát te is, de ne engedd ezt a földet, magyarom,
ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje,
vagy legyél csak gyom.
S hogyha nem élhetsz magadnak,
virágod legyen mérges, mint a kutyatej,
ágaid legyenek tüskések, mint a vadrózsa,
legyenek görbék, mint a galagonya,
gyümölcsöd legyen fanyar, mint a vadkökény,
vagy legyen keserű, mint a farkasalma, –
csak bőven termő bamba diófája ne legyél senkinek.
Ez a föld a tiéd, tartsd hát meg magadnak, magyarom,
ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.

188. [tulajdonos]: ...2019-12-08 00:30
Nagyon régen voltam a réten, ami ellentmond annak, hogy kinn vagyok minden egyes nap. Régen a Vén Tölgy hívott, néha átkaroltam amikor a kislányért imádkoztam, és beleszagoltam a kérgébe A magányos büszke fa, a konok, minek a textúrája is érdekes.. Ekkor még tavasz volt , de az a tavasz amikor a az egyetlen jó dzsekimet sikerült kilyukasztanom. Nem mentem hátra, a tölgyhöz. A természet az amikor belehelyezkedem a tájba, és eggyé válok vele. A fák bölcsők és majdan koporsóid. Magányos útjaimon nem zavart senki. Mindenki érezte, hogy kell nekem, és valójában ez volt az én szobám amikor észrevettem, hogy minden nap más a virág, a kökény mikor nyílt ki, éjjel? -kérdeztem önmagamtól de mikor és miért nem vettem észre? Láttam a nagy fát kidőlni, hirtelen elengedte a gyökereit a föld, és ő, a nagy magas és csupasz a földre dőlt. Utána nagy csend lett és én ezt a csendet viszem magammal amit maga után hagyott. Hetek múlva benőtte a fű , játszottam a porral a kéreggel és gondolkodtam, hány nyarat tarthatok a kezemben? Mennyi napsugarat és menyi havat? Csókolóztak alatta vajon? Leültem és néztem, ilyenor nincsenek gondolatok, a bennem levő vizet a szél ferkolbácsolja, és esimítja valahogy így képzelem.És ez a szél az esőszagú szél mindig tiszta A Tölgynek nagy az energiája, de a bükk mint sakk, mattot ad más fák gyekereinek, hiszen képes arra, hogy gyökeret eresszen rajta. Szép az amit szépnek látunk. Lassan felfedeztem mert nem ültem mindig a réten az útkereszteződésben lévő ki fát, Kócoskát, Mindig fogadta a Napot alkonyórán, tudtam pontosan a színekből és a levegőből meddig kell várnom rá, Tudod várni kell a fényekre. Nagyon érdekes a Nap. Ugyanis mindig sütni akar, mert akar, de megakadályozza a rossz idő, és mégis várni kell rá még, mert alkonyat előtt, mint a nő szeretés előtt feltűnik az égen.Borostyánruhával fedi be a fák kérgeit. De ez rossz időben az utolsó percekben van. Mint délután alvó nő, éppen úgy ébred percekre. Ezekért a kis percekért az elszáradt fűben sárguló levelekért érdemes élned. Pecekért akár! Egy kis fa a réten villámsújtotta. maradt pici és gyönyörű, de az állatok elkerülik a villámsújtotta helyet.A hangyák is. és ott sosem nől fű. A villám ki tudja mennyire égette ki a talaj alatt a fű magjait. Soha nem mennek olyan helyre ahova becsapott az ég kakaslángja. De egy kicsi fa nőtt ott mellette.Az a zöld és nem fekete, a kőris. Szeretem ezt a fát. Régen nem volt az enyém a rét, de most minden rezdülése az enyém. Minden dobbanás, ágreccenés, fajdkakas hívó szava párja felé. A hársak alatt fotózom kérgüket, most a szilfa hív, a kis szil ágai összenőttek. Beszélgetek velük magamban. Hányszor elestem én már ott. :) Megtaláltam a kedvenc fánkat Marcival. Rég volt. Most már sötét és vastag. Bármikor mész ki, mindig más tekintetű igen, néha szeplők táncolnak benne. A fények mindig mások ha egy nap kint vagy mindig máshol cirógat a nap. Több volt a hárs, és a görög a birkáit ott legeltette. Szívesen lettem volna birkapásztor. Hárs alá ült mindig, ott bóbiskolt reggeltől délutánig, és fekete volt mit a cigánymeggy. Niké, szólt egy nap teátrálisan anyám, ő Niké! Nikéből semmi nem maradt, de anyám mozdulatából igen. Vékony a talpa a cípőmnek én nem megyek be! Úgy ment mit a holdkóros, nem szerette a rétet. Itt még gomba sincs szólt lefitymálva a rétet. de hát az állatok rátapostak. Apám a Tölgy meletti bokorról szedi a csipkebogyót amiből hecsedli lesz és hirtelen megindul szüretelni. Zsebéből zacskókat vesz elő. Nem volt tücsökcsend aztán elmesélte hogy hogy készíti: apám persze nem nagyon tartja be a receptúrákat, mindig alakítgat, főként a babra munkákat igyekszik megspórolni. Így aztán új módszert dolgozott ki, aminek lényege, hogy nem szedegeti ki egyenként a bogyók szöszeit és magjait. Bár még így is kemény meló, ahogy ő mondja és neki el is hiszem. Szóval először is kesztyűt húz és begyűjti a termést. Fontos, hogy jó hideg legyen már, csípje meg a dér a bogyókat A gyümölcsről aztán lecsippenti a felesleges részeket, majd napos helyre kiteríti őket, hogy hadd "töppedjenek", szóval essenek össze jó szottyosra...és atöbbi? a többit majd kialálod magad. A rétemen ott van a csitkenye a hecsedli, az ebrózsa a csipkebogyó, de mind ugyanaz.
Most elmesélem a hajnalomat. elhúztam a függönyt reggel és a hálóingre pulcsit és kabátot húztam, a zoknim fele nem volt meg nem én most nem fiókozom, nem találok vastag zoknit . Ittam egy pohár vizet, és szaladtam a rétre mert tudtam..Hogy mit tudtam nem tudom. Tejfehér volt minden, és álltam néztem, nevettem tele szívből. És tudtam fotózom , egy más világ volt az minden kék, zöld, pára csepp , és belefutottam a hajnalba. Érted belefutottam a hajnal aljába. Az ébredőbe!
Egyre nagyobb lett a pára mindenfelé és én futottam mint az őrült a szürkés réten. Lassan kelt a nap és minden csupa víz. a cipőm átázott de harmattal mostam arcom a fűben, és tovább fotóztam, és hófehérek voltak a pókhálók, mindent beborított ez a gyönyörűség, akkor értettem meg, hogy a pillanat olyan része lettem, amit nem felejtek el. Mert nem a tiéd a föld, nem a tiéd a fű, hársat sem ültethetsz virágcserépbe. Gazdag vagy, pont olyan gazdag mint a csipkebogyón lévő harmatcsepp, amit felcsókol a Nap és a szél szárazra törli. Büszke hársak mint kiszolgált katonák. Tudtad, hogy ez alatt a rét alatt hatalmas energiamező van? A Tölgy a gyermekeit úgy védi, hogy gazokat ültet köréjük azért, hogy ne érje erősen a nap sugara a kicsiket . Énekel nekik édes altatót.
Meséltem neked a rétről, és, és még mi van ott? Mint a gyermek úgy kérdezed. Ágakról meséltem neked, a tavasz zsenge hajtásáról, a télről aról amikor tökszezon van ahol megértem magamat, megbékülök önmagammal. Érzem a jót, a jót mint nagyanyám kezén a bütyköket. Amikor még volt kutyám akkor elengedtük futott, én állatot olyan kerge-birkán nem láttam futni, mint a pulimat, ez nem volt neki elég, belefutott a lucernásba és tovább a repcébe, egy nyulat kergetett. Félt a víztől, de egy nap belemerészkedett, utána mindig ott fürdött.Nem szereti a rétem a rosszkedvemet. Akkor állj! -szól rám, most ide nem jöhetsz, de itt értem meg magamban a másik embert itt jut eszembe a néni ki tudja miért. Itt mondom : felhőjáték Tudtad, hogy a fák ott érzik jól magukat amikben közös a gyökerük, egy vastag aztán a többi és együvé tartoznak. Gazdag vagyok, igen itt az vagyok, rácsodálkozó és én vagyok a kökörcsinek a katángok én a fények és én az árnyék sötéte. Tudod mi? Neked adom, meghívlak hozzá, ha boldogan jössz befogad. Tudod mit csinálunk? Meséket találunk ki. Ne szólj, nézd azt a madarat, ahogy a többi közül felreppen. A felébreszthetetlen csend ott van bennem. Ég felé kapaszkodó fák, miknek hatalmas volt valaha a lombkoronájuk. És már csak egy kopár ág maradt, de az a valamikori büszke fáé.Érted már miért szeretem a "heck" fát? Mint egy kisütött hal, de közepe neki sincs már. Két ága maradt. A nő és a férfi. Mindig együtt. Ne menj el a csodák mellett ! Mert tiéd a föld, tiéd az ég, és tiéd a szél.

Egy nap fáradtan hazérsz. Hársat találsz a virágcserepedben, ahogy én is, pedig nem ültetted.

187. [tulajdonos]: Öreg Tölgy 2019-12-07 20:17

186. [tulajdonos]: ..2019-12-07 19:35

" "Vajon megoldás:
elvonulás
a zárt
falak közé,"




Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-12-10 10:02   Napló: Qui?
2019-12-10 10:02   Napló: nélküled
2019-12-10 09:26   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2019-12-10 01:29   Napló: Qui?
2019-12-10 00:22   Napló: Baltazar
2019-12-10 00:15   Napló: Baltazar
2019-12-10 00:00   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-12-09 23:55   Napló: Baltazar
2019-12-09 22:59   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-12-09 22:55   Napló: leállósáv