DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2828 szerző 37067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szabó T. Anna
  Fény
Új maradandokkok

Bara Anna: életbezártak
Nyári László: Kísérleti
Varga Árpád: apevák (No. 4)
Albert Zsolt: HAJNALI FRONT
Kiss Anna Mária: Pufikához
Szilasi Katalin: Várakozás
Petz György: Lomtalanítás fohász
Vajdics Anikó: Egy éjjel
Bara Anna: alteregók
Farkas György: Öregszik
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 1 órája
Petz György 4 órája
Farkas György 4 órája
Kiss Anna Mária 4 órája
Szalay Károly 5 órája
Gyors & Gyilkos 5 órája
Pataki Lili 7 órája
Gyurcsi - Zalán György 11 órája
V Varga Zoltán 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Nagyító 1 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Szilasi Katalin 4 napja
Péter Béla 4 napja
Tóth Gabriella 5 napja
Vezsenyi Ildikó 5 napja
Bara Anna 5 napja
Nyári László 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Qui? 55 perce
Anyu mesél 2 órája
leállósáv 4 órája
Minimal Planet 5 órája
Bátai Tibor 6 órája
Hetedíziglen 7 órája
nélküled 9 órája
törmelék 10 órája
történések 11 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 13 órája
Bara 14 órája
mix 15 órája
Baltazar 16 órája
Sorrento 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2020-04-07 02:56 Összes olvasás: 16104

Korábbi hozzászólások:  
497. [tulajdonos]: Sylvia Plath2020-04-07 02:21
Ariel


Pangás, sötétben.

Majd testetlen kék

Zuhogás: sziklapúp, messzeségek.



Isten nőstény

Oroszlánja, eggyé növünk,

Sarkak-térdek forgatója! – Hasad, zárul



A barázda, nővére

Egy nyak barna ívének,

Melyet nem tudok elérni,



Mór-szemű bogyók

Vetik

Fekete horgaik –



Vér sötét, édes kortyai,

Árnyak.

Valami más hajt



Engem a levegőn át –

Comb, haj;

Sarkamról szilánkok.



Fehér

Godiva, lepleim hántom –

Holt kezek, holt kötelékek.



És most búzává

Habzom, tengerek csillámlása.

Gyerekkiáltás



Olvad a falban.

És vagyok

A nyíl,



Öngyilkos harmat

Szállta, mely maga a vágta,

S várja a rőt



Szem, a reggel üstje.

Tandori Dezső

496. [tulajdonos]: olvasok olvasok2020-04-07 02:17
Frank O'Hara - Óda az örömhöz

Mindenünk meglesz és többé nem lesz halál
a csinos pusztákon s vacsora-klubokban
címer gyanánt vulgár-materiális nevetést fogadunk el
a telhetetlen szexuális étvágy fölé
és száguldó formák az utcákat betöltik majd
és gyilkosok narcisszuszok filmsztárok fényképei
fojtott szoba-falakról s könyvekből duzzadnak elevenné
hogy égő húsunkhoz tapadjanak nemegyszer de végtelenül
ahogy víz nyargal a hegyről telt ajkú medencébe
és a vipera az utolsó strucctojásért is alámerül
és tollpárna tollászkodik a lehanyatló-monolit alatt
mely a szerelem sírján fáradság-utáni láthatóságot
s méz-édességet izzad
Többé nem lesz halál

Kedves ideiglenes látvány lesz a szerelem sírja
a szilfa tövén a szeretők bevésett névbetűi
és nem lesz többé zene csak szájban fül se szellemesség
csak nyelv a fülben se dob csak fül a combon
mikor oly pőreséget jelez az este milyet képzelni se tudtak
az ősök s majd a képzelet is mint fáradt ivor-szerető
tántorog plasztikai szükségletében a kéjnek mely sose
botlik akár egy aranyérmes hosszutávfutó svéd vagy libériai
mikor lávába fúl a lenti távolban a város lemondása
s a mindig magányra vágyó remete egyedül lesz végül
és külső hőség préseli össze a hőségutáló Puritánt
kinek önmagán győző bűne illő sírja lesz végre
hogy a szerelem éljen

Szédítő légbe mennek a házak ahogy a szerelem is
a forgó életbe mit önmagának örökül választ
s az égen mérhetetlen gyengédség ingerli a madarakat
lecsapni s változtatni irányt mint a mászkáló legyek elfoglalt végtagokon
melyek gyöngyveritéket sírnak a rövid figyelem lepedőin
jön aszály a szőrre mely gyűjti a nemiszervek aggódó nyilatkozatát
amint emelkednek épület módj án ideiglenes szomszédaik szüksége szerint
éhséget önteni a szívbe etetni a vágyat intravénás utakon
mint istenek teszik az emberekkel ártatlan kombinációjában a fénynek
és húsnak vagy ahogy a legendák lovagolják hőseiket
át a sötéten hogy ráleheljenek nagy városokra hol minden élet
fenntartható együtt az idővel mely úgy akarja hogy koktélra
ottmaradjunk egy bárban ebéd után s enged élni vele
Többé nem lesz halál

(Nagy László fordítása)

495. [tulajdonos]: :)2020-04-07 02:15
Örkény István - 170-100

Ezen a számon a telefon Különleges Tudakozója jelentkezik, és minden kérdésre válaszol.
Mind többen fordulnak hozzá, mind nehezebbet kérdeznek. (Volt-e Szűz Máriának menstruációja a szeplőtlen fogantatás után? Hiányzott-e a zeneszerzőknek a zongora, amikor még nem volt föltalálva? Marx és Engels véletlenül kerültek-e össze, vagy pedig determinálva volt ez a találkozás? Elképzelhető-e, hogy egy normális zebrapárnak nem csíkos, hanem pepita legyen a csikaja? És akadnak még vadabbak is!)
Egyre több tudóst és szakembert szerződtettek, kb. százhúsz munkacsoportot szerveztek, valóságos agytrösztöt hoztak létre a telefonközpontban. Összeköttetésbe léptek a Szent Szidónussal és az angol Royal Academyvel. Így aztán már a legfontosabb kérdéseket is megválaszolják, habár, ami természetes, komplikáltabb lett az adminisztráció.
Mindez azonban nem csorbítja a lelkiismeretes válaszadást! Csak egyetlen példa:
- Ne tessék haragudni. Itt egy kis krokodilusra ráesett a labda.
- Milyen kicsi?
- Úgy egy arasz.
- Akkor az csak gyík.
Vélnéd, ilyen lappáliákkal nem bajlódnak. Dehogynem! A központ sietve kapcsolja az elsősegély-csoportot. Egy orvos jelentkezik, akit életmentésért már többször kitüntettek. Első kérdése ez:
- Önök szintén gyíkok?
- Nem, kérem. Mi az Első István Gimnázium tanulói vagyunk.
- Tehát nem rokonai az áldozatnak? Az más! Mi ugyanis családtagoknak nem adunk diagnózist.
- Most láttuk őt először. Futballoztunk, és ráesett a labda.
- Lélegzik?
- Igen.
- Szívműködése van?
- Szabályosan működik a szíve. Csak az a baj, hogy nem megy el a pálya közepéről.
- Hát akkor piszkálják meg.
Odamennek. Egy fűszállal megpiszkálják. Aztán bejelentik, hogy a megpiszkált gyík összerándul, de ott marad.
- Agyrázkódás, mozgásszervi bénulással komplikálva. Kapcsolom az ideggyógyászatot.
Már szinte látjuk, hogy az idegorvos legyint, és azt mondja: Üssétek agyon... De nem ez történik. Hosszú fontolgatás után megkérdezi:
- Miben bíztok inkább? A klasszikus kezelésben, vagy kapcsoljak egy pszichoanalitikust?
- Talán inkább azt, akit másodszor mondott a bácsi.
Üde, szívélyes női hang, csupa biztatás: az eset nem súlyos, könnyen gyógyítható. A beteg ugyanis már gyermekkora óta súlyos kisebbségi érzésben szenvedett, s az újabb trauma (mármint a labda, mely a fejére esett) mindent kitörölt a tudatából, ami reá vonatkozott. Mozogni azért nem tud, mert nem tudja, hogy ő gyík. Ezt tehát most újra tudatosítania kell.
- Vagyis, mit kell vele csinálni?
- Megmagyarázni, hogy ő egy gyík.
- Csakhogy nem érti az emberi beszédet!
- Akkor ez a dolog nem énrám tartozik.
- Hanem kire?
- Van itt egy nyelvtudományi csoport, mely kizárólag a hüllők beszédével foglalkozik. De kapcsolhatom a filozófiai munkaközösséget is... Akartok a Jóistennel beszélni?
Hát persze hogy akartak! Az üde hangú analitikusnő megmagyarázta, hogy hetenkint háromszor (hétfőn, szerdán, pénteken) a materialisták tartanak ügyeletet, a többi napon az egy- és többistenhivők, a zen-buddhisták és egzisztencialisták. Ígérni, azt mondta, nem ígérhet semmit, de csodák csodája, mihelyt átkapcsolta őket, maga a Jóisten vette föl a kagylót.
- Mit akartok? Hogy föltámasszam a gyíkocskát? - kérdezte.
- Az lenne talán a legegyszerűbb.
- Na, nem bánom - mondta a Jóisten. - Menjetek vissza futballozni.
Visszamentek. Körülnéztek: A gyík nem volt sehol! Nyugodtan játszhattak tovább. (És, csak úgy mellékesen, a 170-100 ezzel pontot tett arra a századok óta folyó vitára, hogy van-e Isten, vagy nincs.) Ily megbízhatóan, pontosan és lelkiismeretesen dolgozik a Különleges Tudakozó! Illetve, mondjuk inkább: dolgozott!
Szerencsétlen egy ország! Ha valami jól sikerül, tüstént előállnak a békebontók, a szurkapiszkálók, a heccmajszterek! Egy ilyen jómadár egyszer feltárcsázta a 170-100-at, és megkérdezte:
- Hogy ityeg a fityeg?
A központnak torkán akadt a lélegzet. Nem tudta, mitévő legyen; vajon ki tudja ezt? Ide kapcsolt, oda kapcsolt, de sehonnan sem kapott épkézláb választ, míg csak ő maga is bele nem zavarodott. Utoljára már csak szánalmas kattogás és ropogás hallatszott a készülékből... Azóta csak satnyult, sorvadt a Különleges Tudakozó, mely ma már a legegyszerűbb kérdésekre sem tud felelni.
Arra, hogy hány óra, reszkető hang így válaszolt:
- Nem tudjuk.
Szegények elvesztették az önbizalmukat.

494. [tulajdonos]: imádom2020-04-07 02:13
Charles Bukowski - Egy vén kujon jegyzetei (részlet)

- aztán azzal kezdett hazajárni a munkából, hogy a Török egy igazi úriember. "bíbor nyakkendőtű, bíbor nyakkendőtűje van, és ma homlokon csókolt, s olyan könnyedén, és azt mondta, milyen GYÖNYÖRŰ vagyok."
- ide figyelj, drágám, meg kell értened, hogy ezek a dolgok mindennaposak Amerika irodáiban, néha valami történik, de többnyire nem történik semmi, a szivarok többsége, drága Barbarám, veri a pöcsét a klozeton, és túl sok Charles Boyer-filmet néz. azok a fiúk, akik tényleg kapnak, nem sokat beszélnek róla, nem kürtölik világgá, fogadni merek, hogy a te legényed is túl sok filmet néz. szorítsd meg a tökét, és el fog rohanni.
- de VÉGTÉRE is ő ÚRIEMBER! és OLYAN fáradt! annyira sajnálom.
- aztán mitől OLYAN fáradt? Angeles irodai munkájától?
- autós mozija van, ott dolgozik éjszaka, nincs pihenője.
- szóval én meg egy disznósegg vagyok! - mondtam.
- az vagy, persze - jelentette ki édesen, de azon az éjszakán a virágcserepek még kétszer leestek.
aztán jött a vacsora a kínai csigákkal, az is lehet, hogy japán csigák voltak. akárhogy is, kinn jártam a piacon, ahol első ízben pillantottam meg azt a különlegességkosarat, megvettem az egészet: kicsiny polipokat, csigá- kát, kígyókat, gyíkokat, meztelen csigákat, kukacokat, szöcskéket...elsőnek a csigákat főztem meg.
- vajon pároltam őket - jegyeztem meg. - hajigáld be a bendődbe, mellesleg ez az, amit a szegény szarok esznek - csámcsogtam be háromat a pofámba - különben hogy van ma a jó öreg Bíbor Nyakkendőtű?
- gumiízük van...
- gumi, cumi... EGYÉL!
- kis seggük van... látom a kis seggüket... oh...
- mindennek van segge, amit eszel, neked is van segged, nekem is van seggem, mindannyiunknak van seggünk. A Bíbor Nyakkendőtűnek is van segge...
- oooooh...
felpattant az asztal mellől, kirohant a fürdőszobába, és kidobta a taccsot.
- azok a kis segglyukak.. .ooooh...
gumi-cumi, röhögtem, cuppogtam, dobáltam a picurka valagokat a számba, gurgulázva, sörrel mostam le őket.
nem is lepődtem meg nagyon, amikor pár nap múltán egy reggelen valaki bekopogott az ajtómon, az ő ajtaján, s feltalálta a válópert.
- drágám, mi ez? - mutattam neki a papírokat. - nem szeretsz többé engem, szivikém?
sírni kezdett, sírt, csak sírt és sírt.
- ejnye, nahát, de aggódjál ennyire, lehet, hogy a Bíbor Nyakkendőtű lesz az igazi, nem hiszem, hogy veri a faszát a klozeton. lehet, hogy tényleg ő az igazi.
- ooooooh, ooooooh, oooooooh!
- ő valószínűleg a kádban veri a faszát.
- oh, te utolsó gané!
abbahagyta a sírást, s akkor lebasztuk a virágcserepeket szépen utoljára, utána elvonult a fürdőszobába, ahol a munkába készülve mormolni, du- dorászni kezdett, azon az estén segítettem neki új lakást találni, összepakolni, átköltözni, kijelentette, hogy nem maradhat a régi lakásban, mert meghasadna a szíve, romlott pina. visszatérőben vettem egy újságot, felütöttem, böngészve a pályázati oldalt: fuvarozási könyvelő, börzeügynök, portás, raktáros, rokkantsegélyező, telefonkönyv-kézbesítő. elhajítottam a sajtóterméket, elugrottam egy kriglire búcsút mondani a milliómnak, láttam még őt egyszer vagy kétszer - véletlenül, virágcserepek nélkül -, s bevallotta, hogy csak egyszer ment el a Bíbor Nyakkendőtűvel, aztán hagyta a fenébe a munkát, mondta, hogy majd "komolyan" kezd festeni meg írni.
utóbb elment Alaszkába, ahol összejött egy eszkimóval, japán halásszal, nekem meg részeg állapotomban kedvenc viccem szórakozásképp néha azt mondani bárkinek: „egyszer átengedtem millió dollárt valami japán halásznak”.
- ugyan már, ne dumálj, sose VOLT millió dollárod. és azt gondolom, igazuk van: igazából sosem volt.
levelet kapok egyszer-kétszer évente, meglehetősen hosszú leveleket, az elsőt rendszerint karácsony előtt. írjál! két-három eszkimó nevű lurkója van, és hogy ő könyvet írt, ott van a polcon, gyermekkönyv, de ő mégis „büszke”, most pedig egy „komoly” regény megírására készül a "személyiség bomlásáról"! KÉT regényt fog írni a SZEMÉLYISÉG BOMLÁSÁRÓL. ah, az egyik biztos rólam szól. a másik pedig az Eszkimóról, aki még bassza. vagy már le akarja szedni faszáról, vagy az is lehet, hogy a másik a Bíbor Nyakkendőtűt taglalja.
lehet, hogy annak a szőkének kellett volna bevernem a képzőművészeti tanfolyamon, de hát nehéz kielégíteni egy nőt, és az is lehetséges, hogy neki sem tetszenének a kis segglyukak, mégis meg kell próbálnod a kis polipokat. mint a vajban párolt kis gyermekujjacskák. tengeri pókok, retkes patkányok. s míg az ujjacskákat szopogatod, bosszút állsz, búcsút intesz a milliónak, vedeled a sört, picsába a villamos művekkel, Fuller Brush-sal, írógépekkel és Texas albelével, Texas buggyant nőivel és kibaszásaikkal, amik valójában semmin se változtatnak, nőkkel, akik sírnak és megbasznak, elhagynak, vágyakozón szomorú karácsonyi leveleket írnak, még ha most már idegen is vagy, nem hagyják elfeledni Brueghelt, a legyeket, az 57-es Plymouth-ot az ablak alatt; üresség és iszonyat, bánat és felsülés, színpadi játék és lójáték minden életünk, recsegve le-föl, alakoskodásaink, hogy minden oké, vigyorodásaink, zokogásaink, töröljük piciny valagunkat és egyéb dolgaink.


493. [tulajdonos]: jólesne a zeppelin2020-04-01 16:58
There's a lady who's sure
All that glitters is gold
And she's buying a stairway to heaven
When she gets there she knows
If the stores are all closed
With a word she can get what she came for
Oh oh oh oh and she's buying a stairway to heaven
There's a sign on the wall
But she wants to be sure
'Cause you know sometimes words have two meanings
In a tree by the brook
There's a songbird who sings
Sometimes all of our thoughts are misgiving
Ooh, it makes me wonder
Ooh, it makes me wonder
There's a feeling I get
When I look to the west
And my spirit is crying for leaving
In my thoughts I have seen
Rings of smoke through the trees
And the voices of those who standing looking
Ooh, it makes me wonder
Ooh, it really makes me wonder
And it's whispered that soon, If we all call the tune
Then the piper will lead us to reason
And a new day will dawn
For those who stand long
And the forests will echo with laughter
If there's a bustle in your hedgerow
Don't be alarmed now
It's just a spring clean for the May queen
Yes, there are two paths you can go by
But in the long run
There's still time to change the road you're on
And it makes me wonder
Your head is humming and it won't go
In case you don't know
The piper's calling you to join him
Dear lady, can you hear the wind blow
And did you know
Your stairway lies on the whispering wind
And as we wind on down the road
Our shadows taller than our soul
There walks a lady we all know
Who shines white light and wants to show
How everything still turns to gold
And if you listen very hard
The tune will come to you at last
When all are one and one is all
To be a rock and not to roll
And she's buying the stairway to heaven
Forrás: LyricFind

492. [tulajdonos]: hm2020-04-01 16:56
Ezek az én szürreális írásaim amire biztos azt mondjátok hülyeség nem az. Kénytelen voltam
két embert védeni, és egy újságot a dumámmal sikerült egyenlőre. de hosszú... Ha nem értitek : nem hülyültem meg nagyon is józan vagyok!
Ennyit akartam mondani.

Jólesne egy kis Zeppelin

491. [tulajdonos]: hm2020-04-01 02:53
Most látom hányadika van, ha ő üzent pontos a születési dátuma! A nagyanyám ma született!

490. [tulajdonos]: A remény rózsái2020-04-01 02:32
Ezt én írtam ma a facebokon.

"Elaludtam. hatalmas vörös rózsákról álmodtam, és végre boldogan ébredtem. Azt mondta valaki, hogy ezek a remény rózsái.
Végre"nem volt vírus" és boldog voltam vörös rózsák voltak! Nem voltak vázában. Ilyen égővörösek voltak, de több! Hát ki akar felébredni rózsák közül?


És megnéztem álmoskönyveket stb... és beírtam azt, hogy a Remény rózsája ( van ilyen)


"Az emberben, zuhanjon bármilyen mélyre, rágja bármilyen betegség foga, érje bármilyen nagy sorscsapás, egy valami „isteni” összetörhetetlen benne: és az nem a hit, nem is a szeretet, hanem a remény. A remény az az isteni erőforrás bennünk, ami akkor is tettre sarkall, ha semmi esélyt nem látunk a sikerre, és ha sem a cél, sem a hozzá vezető út nem eléggé világos bennünk.

A reményteli ember – egy hasonlattal – olyan, mint a kismadár, amely pirkadatkor énekelni kezd, hogy köszöntse a napot, jóllehet annak sugarai még nem is látszanak…


Most én vagyok a madár ... Ez az álom nekem szólt és borzalmas volt, hogy minden egyezett.
Amikor elmeséltem Lacinak, azt mondta : neked valaki jót akar. Üzent odaátról. Mert nem tudom azt, hogy ki mondta : A REMÉNY RÓZSÁIT HOZTAM. Ezzel akart valamit mondani, de érzem nem a koronavírusról hanem másról.

Van még dolgom. És most is érzem hogy itt van velem. Ne nevessetek ki. Érzem, hogy itt van.
az a valaki. Rettenetes mennyire érzem. Most ez nem tudom okkult jelenség, vagy mi, de itt van bennem. Ébren vagyok és érzem a lelkét. És jó nagyon. Itt van. Tudom, és jót akar nekem.
Valahogy úgy érzem hogy nem ebben a dimenzióban van. Távolodik..Nem érzek nőt férfit de megígértetett velem valamit... Ilyen van? Újabban megérzek jó dolgokat a rosszban...


489. [tulajdonos]: sub rosa2020-04-01 01:53

Most is ezen gondolkodom, hogy úgy végleg abbahagyom az írást. Egyenlőre nem szólalok meg, nem csetelek, max megpróbálok a komolyzenét hallgatni, hátha beindit. Lehet persze, hogy nincs könnyű időszakom. ( Mondjuk nem tudom, ha valakinek beteg az anyja, aki nem bocsájtott meg neki, mert nem) akkor tud -e valaki verset írni szonettet.. esetleg prózát.

Zene, de nem Wagner. És kimenni fotózni. Nem csetelek, most magamba akarok nézni mélyen. Ha kérhetlek benneteket, ne írjatok. Én is hallgatok.

Talán segít. Fura, hogy a próza ment mindig. Csendben leszek, ki tudja még mit csinálok, sok mindenen átmentem

Sub Rosa ...


Aztán az idő dönt. még mindig nem tudtam lezárni magamban ezeket a ki írtákat. Ugyanúgy megijedek. Ugyanaz az érzés Mara. Hetekig felbukkant az arcod mikor írni akartam.

És ezt az ellenségemnek sem kívánom. Évek maradtak ki és valahol érzem, hogy tudok írni.
Azért nem hagytam abba, mert éreztem azt, hogy tudok írni. De nekem túl kell lépnem a volton.

Csak érzem valami azt súgja, hogy tudnék írni. Ilyen érzésem van. És most megint át kell mindent gondolnom.

Sub Rosa pletykát sem szeretnék hallani. Fehér lappal indulok.

488. [tulajdonos]: nem vitte be a Nagyító2020-04-01 00:51
Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor nem tud megszólalni. Ez most egy olyan pillanat. Irigyellek te nő. Egyet mindig tudtam, hogy nagyon sok van benned. Mindig tudtam. Most nem tudok szólni. Áldás. És hadd mondjak még valamit. Az ilyen nőket tisztelem, mint te vagy. Ülök és nézek. Ilyenkor nem lehet azt mondani: köszönöm. Csendet törnék vele. Minden a helyén.

jó a dúsítás. Kell. És valamit nagyon tudsz, amit én lassan elfelejtek. Írni.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-04-07 02:21   Napló: Qui?
2020-04-07 02:17   Napló: Qui?
2020-04-07 02:15   Napló: Qui?
2020-04-07 02:13   Napló: Qui?
2020-04-07 01:19   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2020-04-07 01:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2020-04-07 00:53       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilágyi Erzsébet Végrendelet
2020-04-07 00:50   Napló: Anyu mesél
2020-04-06 22:59   Új fórumbejegyzés: Petz György
2020-04-06 22:41   Napló: leállósáv