NAPLÓK: Fészek Legutóbbi olvasó: 2020-05-25 11:05 Összes olvasás: 3806| 65. | [tulajdonos]: beszélgetés | 2020-05-18 16:54 | Z. naplója
Zoé minden megkapott ma. A kislány ügye megoldódott. Kiderült, hogy nem utálta az apját folyamatosan, csak részlegesen. Akkor, amikor hirtelen elviselhetetlenné vált. Mindenkit piszkált, nem jóindulatú nevelő szándékkal, csak úgy. Anya tűri, néha neki is tótágast állnak a gondolatai a levesben- mesélte. Tudom, hogy csak úgy birja ezt a fajta állandó okoskodást, ha azt játsza, hogy : Egyik fülem sós, masik fülem paprikás, azt sem hallom mit dumálsz! Ezt nem hangosan szokta mondani, nem is tudom, hogy egyáltalán mondja- e, vagy csak én hallom ki a fejéből, a nézéséből, vagy mozdulataiból.
A múltkor anya hazajött a munkából, beágyazott, mert rendetlenült hagyta apa az ágyat. Nem szólt, közben hallgatta a tirádát, amit apa rázúdított, egy papírt keresett, amit a bátyám rakott el, az ő cuccai közé valamikor, valahova, de soha nem jött elő. Megfigyeltem, higy nálunk eltűnnek az ilyen olyan fontos okiratok, senki nem tudja hova, an yaa be is vallotta, nem tud vigyázni a papírokra, ha rendszerezi őket, akkor is összegubancolódnak az idősíkok és a mátrix felfal minden papírt. Apa rendes ebből a szempontból, neki megvannak a papírjai, néha anyáé is oda keveredik, de ilyenkor ezt apa letagadja, aztán kiderül, hogy hiába.
Sokat harcolnak, azt nem szeretem. Ágyazás után, anya főzni kezdett csak mikor már lobogott a láng a fazék alatt, akkor ült le enni. Úgy láttam teljesen nyugodt állapotban lapátolta a szájába a rizst. Nem is értem mindig, hogy tud ilyen maradni, ilyen csendes, csak néha kiabál, de akkor logikusan érvel és megvédi magát.
Nem tudom melyiket szeretem jobban. Úgy tűnik, mintha anyát, mert őt tüntettem fel kedvezőbb színben most. Mégsem tudom hogy van ez.
- Zoé néni, máskor is beszélgetsz velem?
- Persze angyalom, gyere csak! - felelte Zoé.
| |
| 64. | [tulajdonos]: minden rendben | 2020-05-16 10:01 | Z. naplója
Zoé gondolkodott. Hétfőre bejelentkezett egy szakemberhez, így segítséget tud majd nyújtani.
A hétvégéje úgyis sima lesz, fel tud töltődni. | |
| 63. | [tulajdonos]: semmi | 2020-05-15 14:27 | Z. naplója
Az egyik tanítvány panaszkodott. Elmesélte, hogy az apja terrorizálják a családját, nem érti, miért nem megy el szakemberhez. Zoé nem tudott neki segíteni, gondolkodási időt kért. | |
| 62. | [tulajdonos]: üresség | 2020-05-14 16:22 | Z. naplója
Zoé utálta a világot, magát. Globális depresszióba süllyedt. Nem tudta mit akar, nem tudta mi lenne neki a jó tartósan, jövőképére vonatkozóan pedig homályt látott csak vastagon megülni az ablakpárkányon.
Kedveszegetten bámulta a rendben tartott konyhát. Precízen főzött, ehhez legalább értett. Az edények a legritkább esetben maradtak koszosak, azonnal sikálta őket, amit felszabadult a nyolc karja közül kettő.
Szüksége volt a nyolc karra. Önként magára vett terhe állandóan hányta rá a homokot. Mikor nyakig ellepte, akkor őrült lapátolásba kezdett, mielőtt megfulladt volna, mert a vihar a kegváratlanabb időben támadt.
Általában mindenben talált hibát. A légzésben leginkább. Annak gyorsaságában, a beszívott levegő mennyiségében, annak alkotórészeiben, könnyen talált olyat, amire Zoé nem tudott válaszolni, mert nem sajátította el a biokémikus szakmát elég mélyrehatóan és már nem is akarta.
Kevés viasz maradt a gyertyájában, ha nem pótolja valahogy akkor az utolsó lobbanás mindent visz. Nem marad semmi, ami érdekelné, ebben az állapotában a soknak tűnő dolgok is kevésnek bizonyulnak. Észrevette, hogy jelen időben beszél. Akkor még nincs nagy baj. Majd megkapja, hogy megint temeti magát. Könnyű a jó állapotúnak, aki a hullám tetején szörfözik, vagy legalábbis mozgásban van. Aki viszont ott ül az alján, a szar alján a meleg büdösben, annak eltart egy ideig, mire újra lemossa magát.
Holnap biztos jobb lesz, gondolta Zoé és elment fürdeni.
| |
| 61. | [tulajdonos]: üresség | 2020-04-29 12:26 | Z. naplója
Zoé döbbenten állt. Nem értette a helyzetet. Illetve, igen, csak nem akarta elhinni, pedig várható volt. Ha egyik oldalról támadás érte, akkor hamarosan kapott, máshonnan is. Az élet márcsak ilyen, gondolta, de ő mégsem ilyet akart. A tökéletesről rég lemondott, de vágyódott, mint mindenki a puha, meleg ölelésre.
Tapasztalta többször, hogy az emberek néha idiótának képzelik magukat, valami olyasmi miatt, amire ugyan ráhatással vannak, de nem ők élik meg és megoldani pedig nem tudják, mert segíthetnek, de nem az ő dolguk kivitelezni a projektet.
Előfordult Zoéval olyan is, amikor egy általa elismert embert bántottak és nem védhette meg. Ahogy ez visszafele is igaz lehetett. Ez egy ilyen élet, aki nem tudja elfogadni a szabályokat az szenved. “Ma te, holnap én! “ - van valami ilyesmi mondás monfondírozott magában. Át is élte párszor, de soha nem haragudott igazából senkire és nem hibáztatott senkit.
Nem érezte jól magát a karantén helyzetben, de próbálta magát elfoglalni, miután végzett az aznapi munkáival. Ez egy ilyen időszak, el kell fogadni, eltart még egy darabig. Biztos mindenkinek vannak mélypontjai, amikor szinte elviselhetetlenül fáj a régi, megszokott élet hiánya. Zoé is érzett így, előfordult, hogy remegett, fázott a tehetetlenségtől, annyira vágyódott a megszokott, kedves dolgai után, amiket a szinte pánikszerű menekülésben ott kellett hagynia az íróasztalán. Vágyott az olyan apróságokra, mint a rózsaszínű tűzőgépe, a megszokott kávéspohara, vagy a cserepes növénye. Biztosan elszáradt már, a szellemirodában nem öntözte senki. Egészen elérzékenyült, szeme sarkából kicsorgott könnycseppeket elmorzsolta, aztán megrázta magát. Nem süllyedhet az önsajnálatba, mindig büszke volt lelkierejére, nem törhet össze. Mi lesz, ha két hét múlva rá lesz szüksége valakinek, az ő vállán akar sírni. Vajon milyen hatással bírt ez az állapot az ismetőseire, milyen érzéseket táplálnak majd felé. Biztosan nem lesz minden ugyanolyan mint előtte. Nagyon fájó vágyódni az után, ami úgy gondoltuk, hogy a miénk, habár nem birtokolhattuk, de mégis oly természetesnek tűnt, ez a megszokás hatalma. Nehéz indulatok nélkül kezelni azt amire nem lehetünk ráhatással, megindulhat a tehetetlen düh de Zoé azt tapasztalta, hogy a fékezett habzású viselkedéssel nagyobb hatást tudtak rá gyakorolni, mint az olyan haraggal, amit az elkövető nem tudott kordában tartani.
Ahogy visszaemlékezett, felrémlettek előtte a csúnya pillanatok, amikor őt bántották vagy ő sértett meg másokat, az volt a tiszta ügy, amikor ezt megbeszélték, ha nem, akkor a beágyazódott tüske gyulladást okozott. Arra meg kinek volt szüksége. Bízott benne, hogy talán mikor megindul az élet, talán elfogadóbbak lesznek az emberek. Addig meg el lesz valahogy a barlangjában.
Tegnap kicsit kiszabadult.
A sok hét után nagyon vágyódott a szabadba. Úgy érezte ki kell mennie, nem bírja tovább a négy fal között. A számára legkellemesebb eszközt választotta, mindenféle tanács és ráhatás nélkül, önként pattant kerékre és nyomban szabadnak érezte magát. Lehet ezt másnak nehéz megértenie, ő boldog lett a száguldástól. Legalább egy kis ideig jól érezte magát. | |
| 60. | [tulajdonos]: betartom | 2020-04-26 10:39 | Z. naplója
Zoé felkelés után ellenőrizte a falakat. Még mindig jégből voltak. Tegnap este apró ereket vélt felfedezni, egyik-másik téglán, szomorúan konstatálta, hogy vissza fagyott minden olvadt rész.
Elővette a fagyasztóból a jégkockatartót és kiöntötte belőle az apró darabokat. A kis kövekből a fal mellé szorosan építeni kezdte saját jégfalát. El tart egy ideig, viszont habarcsra nem lesz szüksege, hisz a belőle áradó melegség azonnal megolvasztotta a jég külső burkát , így pillanat töredéke alatt, egymáshoz olvadtak a részek. | |
| 59. | [tulajdonos]: no problem | 2020-04-23 20:23 | Z. naplója
Hullámzott akár a tenger. A napok percről percre változtak. Annyira közhelyes hasonlat, de most nem érdekelte.
Felkelt, rögtön arcul csapta a sós áramlat, előfordult, hogy el tudott hajolni előle .
Volt mikor, csak a térdéig kapta el.
A kérdések áradata, az terhelte meg nagyon. Hogyan válaszoljon mindenféle hülyeségre, olyanokra amiknek semmi értelme.
Agymenések. Kinyírják. Élve boncolják. Tönkreteszik.
Agyát apró harapásokkal lassan felfalja egy tudálékos szörnyeteg. Agyevő.
Így gondolkodott Zoé.
Az nem lehet, hogy így érjen véget ez a karantén nap.
Ezért felszívta magát és berakta a fogvédőjét. Erősen ráharapott és adott neki.
| |
| 58. | [tulajdonos]: most jó még | 2020-04-18 11:03 | Z. naplója
Zoé kucorgott. Egyik legkedvesebb elfoglaltsága ez volt. Bezárkózott gondolataiban mindig talált egy finom cukormentes édességet. Azt szopogatta a nyugalmas csendben. Meleg, puha pihe ölelte körbe.
Nem érdekelte a külvilág zaklatott léte . Elhatározta, hogy ma csak azzal foglalkozik ami örömet okoz neki. Belebújik az emlékei képeskönyvébe, átlapozza azt a pár utolsó évet, amire emlékszik. De jó is lesz. | |
| 56. | [tulajdonos]: második | 2020-04-15 17:32 | Z. naplója
Zoé olyan szomorú lett, hogy pénteken két óra tájban ásni fog egy sírt és belefekszik. Edzésként, hogy milyen érzés a föld alatt lenni két méterre. Kíváncsi, hogy ugyanazt érzi- e , amit most élve. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
