Veres Máté
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
73.
2007.09.22 07:25 | 2000 -- 2007. március
|
Válasz erre | 2007. március
Veres Máté
a régi mestereknek
valamit tényleg tudtak a szenvedésrõl, akik egy életképen vélték felfedezni, a testek közül kimetszett hiányban. egy csendélet lehet még épp olyan, mint a kibeszéletlen szomorúság, az öntudat göcsörtös léceibõl tákolt, szálkatapintású emlékezet.
mindegy is, csak ne egy test legyen. csak lehessen közöttük valami mozdulatlan, és lehessenek köztük meg nem írt viszonyok. ne legyen titok, hogy nem akartuk így, hogy másokéról mégis hallgatunk, pedig emberként nem szenvedhet az, kit egymagában feszítenek meg.
a narancsokra nincsenek szavak
a narancsokra nincsenek szavak, csak ott vannak, mint por a lámpafényben. megfulladsz, hogyha fürödnöd kell bennük. még ha koszos lennél, élveznéd a szégyent, vagy megköszönnéd, hogyha enni adnak.
ahhoz, hogy megbecsüld, fel kéne becsülhesd. hány gyümölcsért kaphatsz vissza egy napot, hányat kell vegyél, hogy egyet elvegyenek. hány mondatot érdemel még az árfolyam, és miért olyan nagy baj a vitaminhiány.
valaki úgyis megszán, még örül is neked, olcsóbban kapott, mint ha érdekelnéd. a présgépbe bármi jó, régóta tudod. és csak reméled, hogy nincsenek szavak, vagy hogy mindenki más nyelvet beszél, a tiedben pedig nincs olyan, hogy hála.
tudni kell
I.
mikor a rekortánon zihálva pattanó halánték-erekkel elterülve elõször érzem mint a sebzett állatok hogy az álom csupán elõszoba s látom a perceket elgurulni mint az elszabadult stafétát
és csak fekszem ott a megmaradás vágyával mint a tömb amirõl éppen a felesleget faragják
nem tudok semmirõl csak erõt gyûjtök mint akinek még dolga van
és mert nem tudok nem tudom azt sem hogy van minek megadnom magam
II.
amikor betoltak a szúrós fény alá a pislákoló folyosóról átemeltek a hideg asztallapra mire is gondoltam akkor arcomon a gázízû maszkkal
csak feküdtem ott a mûtõasztalon és mit tehettem ellene hogy felhasítsanak a tudat hidegebb mint a penge ami hidegebb mint az asztal
mire is gondoltam akkor mikor magamhoz térített a fájdalom az emlékeimben nem találom
csak a varrat helyét tapogatom esténként az ágyon elterülve míg el nem nyom az álom
III.
amikor betolnak a szúrós fény alá és elõször érzem mint a sebzett állatok hogy az álom csupán elõszoba arcomon a gázízû maszkkal mire is gondolok majd akkor
a megmaradás vágyával magához térít majd a fájdalom csak erõt gyûjtök akkor mint akinek még dolga van
mire is gondolok majd akkor ha látom magamat elterülve ha lesz minek megadnom magam
Kifosztva, boldogan
Mikor a kád szélén mélybarna hajad szálát megláttam, huszonöt centi örömöt – egész úton megülhette a vállamat, míg a fürdõvizemben kikötött –, a táskámba rejtett hajszál jutott eszembe: hogyan csempésztem át a másik kezembe, s hogy ha elveszíteném, már itt az újabb.
(Hogy miért hiszem, hogy más is van rováson, hogy az egyetlen normális szomszéd élete árán történt. És nem hagyott alább a lelkifurdalásom, hogy miattad nem mentem el a temetésre, hogy lássam a szomszéd testét kiterítve, ahogy a boncasztalon, vagy ágyában a szívroham után, pedig a hírrel rám nyitottak ajtót, s hogy veled az a hideglelõs boldogság vár rám, ami a kényszergyászolóra, ha végre hazamehet.
Mintha az a nõ, majdnem a rokonod, bosszúból esett volna kómába s halt volna meg két napra rá.) Talán anyámé, szaladtam be hozzá, mert az apámtól kapott betegséggel fekszik, amit talán épp ekkor kaptam el. Az utolsó alkalom, hogy a láz levert. – Az õ haja rövidebb. A nõvéremé meg más színû.
(És úgy gyógyultam fel a kórból, ahogy a sorokban elcsúsznak a rímek, s ahogyan belõled azóta sem tudok.)
A lefolyóba veszett, mire visszaértem. Kifosztva üldögéltem az ágyon, fogyott ízed a számról, számoltam a perceket. Másnap, míg újratöltöttem készleteimet, fel-felrémlett a szomszéd kiterített teste, a majdnem-rokon, a betegek, akiket láz borít. Ereszkedett le ránk az este. Én tudtam: Istentelen, hogy boldog vagyok. Szinte felháborít. | 72. 71.
2006.07.12 22:57 | vm -- re: hal vagyok és az óceánt keresem
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Éva,
köszönöm a hozzászólásod. (Ahogy nézem, többnyire ennyit válaszolok, ami lehet, hogy nem esik jól azoknak, akik veszik a fáradságot, és üzennek nekem. Ezúton kérek tõlük elnézést, alkalomadtán persze szívesen beszélgetek bárkivel.) | 70.
2006.07.12 10:19 | Torontál Éva -- hal vagyok és az óceánt keresem
|
Válasz erre | Kedves Máté,
elolvasva a verset, nagyon meghatódtam.
Röviden nekem annyit jelent, hogy keresed a közeged, mert nem vagy benne. Mindent tudsz róla, mindenrõl az jut eszedbe, leginkább az a rész hatott rám amikor arról írsz: "mikor kitör a vihar. mellkasod fel-le hullámzik, éppen úgy, mint az óceán. " -azt hiszem itt éreztem bele leginkább a súlyába.
Nagyon mélyérzelmû, mindent átölelõ, szeretettel teli vers, amely nagyon szomorú is egyben, mert úgy érzem belõle, hogy éppen akkor, amikor írtad, nem tudtad, hogy mi a te óceánod.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: vm | 69. 68. 67. 66. 65.
2005.01.02 18:35 | C -- A megmaradásról
|
Válasz erre Előzmény | Máté: még emlékezni is jó lesz rá évet kívánok neked. :-) Ha dobnál egy mélt a morinda@mailbox.hu címre, akkor e versed két sorához - valahol ott a félúton - lenne néhány kérdésem-megjegyzésem. | 64.
2005.01.02 02:03 | FR -- Logosz
|
Válasz erre Előzmény | Szia Máté!
Fekete Ricsi Sárvárról. Csak most olvastam a Logoszt és lenne egy kérdésem ill kérésem. Ha a jelölõ-jelöltrõl való részt Derridánál olvastad. akkor meg tudnád nekem mondani, hogy hol, mert szükségem lenne rá. Ha saját ötlet, akkor nagyon beletaláltál, gratulálok hozzá. Minden jót és Boldog új évet! | 63. 62. 61.
2004.11.26 20:18 | Bajtai András -- ÉS
|
Válasz erre Előzmény | kedves máté! jó, hogy szóltál - nem is tudtam róla. most már megvettem én is - ha gondolod, nézd meg a honlapomat, vannak fent új versek, lesz is még (http://bbandi.fw.hu) és köszi a gratulációt! üdv: andrás | 60. 59.
2004.11.03 20:54 | C -- Futnak a fák
|
Válasz erre Előzmény | Máté: szeretném már Saramago A kolostor regényérõl írt kritikádat látni. Na,majd fél év múlva, ha erre... | | A fenti posztra érkezett válaszok: vm | 58.
2004.10.05 17:52 | Csissza -- végre
|
Válasz erre Előzmény | Nem haragszom, hogy késve válaszolsz, csak már megijedtem, hogy megsértõdtél rám. Hisz még meg se nézhetted "Horváth Dorottya" név alatt verseimet. (szerintem csakis pihent állapotban kezdj neki, mert vájt füleknek nem egy élmény, és fárasztó. Többet nem is küldök be, úgyse leszek a maradanDOKK között.) Nálad a 10:10-es arány elég jó... Amit mondasz, hogy nem futkorásznak már annyira a rímek, járvány. A környezetemben az elõzõ hónapban hárman is kijelentették, hogy abbahagyják... Na, bocs, üdv: Csissza | 57.
2004.10.03 00:48 | vm -- Csisszának
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Csissza, bocs, hogy megint megkésve, de válaszolok. Nem hiszem, hogy túl sok átadható tapasztalatom lenne, de valahogy úgy mûködhet ez, mint a felhajtóerõ: minél inkább erõlködsz, annál nehezebb. Én mostanában egyre csak erõlködöm. Ha meg teszel az egészre, minden megy, ahogy kell. Rilke is valami ilyesmit mond, ha olyan hagnemben is, ami számomra már furcsa. De õ aztán mondhat bármit azok után, amit írt. Neki majd' mindent elhiszek. (Bocs, de ilyenkor nem tudok összeszedetten fogalmazni. Nem biztos, hogy máskor igen.)
Minden jót neked. Máté | 56.
2004.09.21 16:46 | Csissza -- bocsesz
|
Válasz erre Előzmény | Hogy hol tartasz? Jóval elõrébb, mint igen sok, magát költõnek hívó nagykorú. Persze én nem tudok neked pontos értékeket mondani, mert ha van a dokkon " abszolút kicsi" , na, akkor az én vagyok. Hogy nálam elõrébb, az tutkó. Próbálkoztál már bejutni az Írószövetség lapjaiba? (nem mintha reklámot akarnék, de leginkább ezeket a köröket ismerem) Nekem spéci még nincs nagy rutinom, és azt sem tudom hogy hol leszek tizennyolc évesen, de bevallom: kicsit irigykedem rád, hogy így megy az egész. Na üdv: Csissza | 55.
2004.09.17 23:01 | vm -- Csisszának
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Csissza, a bejegyzést köszönöm. Ha te tudod, hol tartok, igazán megmondhatnád, mert én nem tudom megítélni. A válasz késéséért pedig elnézésedet kérem, most értem haza a kollégiumból. Minden jót neked, talán még váltunk néhány szót. Máté | 54. 53.
2004.07.13 09:26 | L.I. -- Hát igen...
|
Válasz erre Előzmény | Szia Máté. Hát igazad van Paterson-ügyben, csak a kortárs irodalmi kánon biza' nem versekrõl, hanem költõkrõl szól, azaz a bejáratott névnek már hajlamosak elnézni azt is, ami csapnivaló - más kérdés, hogy mikorra sikerül mennyiségileg annyit írni, hogy abba minõség is keveredjen, azaz mikorra sikerül bejáratni azt a nevet -, de akinek nincs önkontrollja, az hajlamos ezzel visszaélni. Szerencsére Nálad errõl most, - mondjuk így - a bejáratódás idején sincs szó, de azért remélem, nagyon meg sem akadsz. Azt is át tudom érezni - nagyjából -, amilyen cipõben most lehetsz (ennél szebb képzavart nehezen tudnék alkotni, bár éppen egy cipõt lehet érezni, csak nincs benne sok köszönet, meg nem is arra gondoltam..), no, majd egyszer elmondom a magam példáján keresztül, de most inkább nem tartalak fel vele. A legjobbakat István | 52.
2004.07.10 13:16 | vm -- hmmmmm
|
Válasz erre Előzmény | Kedves István, úgy vagyok vele, hogy aki nagyon sok verset ír, annak a keze alól elõbb-utóbb néhány jó sor is kikerül. Meg különben is, Don Paterson skót költõ szavaival, versekben hiszek, nem költõkben. (Bár most, hogy így leírtam, mint saját gondolatot, már el is bizonytalanodtam. Mert vannak, akikben hinni lehet. Õk váltak klasszikusokká.) No, folytathatnám még sokáig, de se vége, se hossza. Lényeg a lényeg: örülök az eddigi "sikereknek", de csak megelõlegezett bizalomnak tekintem õket. És az elmúlt idõszak alapján nem úgy tûnik, hogy be is tudom váltani. | 51.
2004.07.09 08:39 | Luzsicza -- Még hmmm-bb.
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Máté, gyanítom, igazad van a maximalizmusban. Ez a megtáltosodás, meg hogy legyen mit belerakni a kötetbe, nekem mind arról árulkodik, hogy egyrészt nem vagy termékeny idõszakban (mondjuk érettségi-felvételi, etc. indokolja is), másrészt viszont arról, hogy a biztató kezdés dacára kételkedsz magadban. No persze, ez is lehet inspiráló, mint általában a mindenkori - midenre kiterjedõ - kétely, de meg is akaszthatja az embert, vigyázz erre - én sajnos saját bõrömön tapasztalom, az egész idei év folyamán. Volt anno egy jó polémia a fórumon, hogy szakma-e a versírás, vagy sem: mégiscsak a szakmaiságot igazolja, hogy ide is önbizalommal felvértezõdve kell érkezni, amolyan "én vagyok a fasza-gyerek" hozzáállással, mint ahogy pl. beülünk egy irodába, v. nekiállunk fúrni-faragni. És mindennek semmi fennkölt íze nincs, ezek emberi sajátosságok - habár így is, úgy is lehet egyaránt jó és rossz munkát végezni, legyen szó versrõl vagy vízszerelésrõl. Jaj, de filozofikus lettem ma reggel, és még hosszú is. Ezer bocsánat érte, üdvözöllek István | 50.
2004.07.08 23:08 | vm -- rehmm
|
Válasz erre Előzmény | Kedves István, elõször is köszönet a bejegyzésért. Tegnap szóbeliztem Pesten, ma értem haza, úgyhogy kicsit fáradt vagyok a kimerítõ válaszadáshoz. Úgyhogy csak annyit: kötetet legjobb esetben is három-négy év múlva szeretnék, ha addigra olyannyira megtáltosodom, hogy lesz mit belerakni. No persze van az embernek egyfajta kényszerképzete, hogy ha felmutathat egy könyvet, már egész más a helyzet (sok tekintetben biztosan más is), bennem azonban erõsebb a vágy arra, hogy tõlem telhetõ jó könyv legyen, mint arra, hogy minél hamarabb, minél több. Tapasztaltam már, no persze nem a saját bõrömön, hogy milyen az, ha valakit "felfedeznek", és sietve kiadják. No, hát ennyi. Még egyszer köszönet a "látogatásért".
Máté | 49.
2004.07.08 08:55 | Luzsicza I. -- Hmm...
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Máté, figyellek ám, mióta feltûntél itt, aztán meg a Holmiban, Kortársban, hmm, nem semmi, azt kell mondjam. Úgyhogy gratula szívbõl, másrészt piszkos irigy vagyok, ennyi idõs koromban még eszembe se jutott írni, aztán igen, de azóta se tudok, erre föl jön egy frissen érettségizett (ill. már érettségi elõtt is) és zsebre vág mindenkit... Ráadásul még a focitémát is vágod:-)) No, tényleg gratula az eddigiekhez, sõt, megelõlegezve, az eztán következõkhöz is - kötet összeállításával még nem próbálkoztál, s ha nem, mikor akarsz ilyesmit, ha igen, mikor realizálódik? Kinézne rá egy Gérecz, privát véleményem szerint, már ha nem rakok felesleges súlyokat, elvárásokat a válladra. A legjobbakat L.I. | 0 25 50 |
|