Tóth JánosTóth János költőnek 5 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
390.
| 2018.04.03 19:17 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | holt-ág
|
| Válasz erre | Kedves János,
A szöveg rejtélye, hogy a végén sem tudjuk meg: ez az állapot vajon átmeneti-e vagy végleges. Vagy hogy az előnyei feledtetik-e a hátrányait. Nincs botlás az ütemhangsúlyban, harmonikus a rímelése; lehetne a vers akár központozott is. Maradónak gondolom. | 389.
| 2018.03.24 23:18 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | csapongó
|
| Válasz erre | János, egy kis igazítás csak (engedd, hogy kicseréljem):
forrasztó ónként
mohón futja be
minden aranyló idegszálam
egy réges-régi vágy
mit szomjaztam kívántam
de a valóság lehűt
a vágy ereimben dermed
rideg törékeny semmivé tesz
nem nem ment meg szerelmed
az nem az enyém
hogy is lehetne
csak te lángolsz bennem
de én vajon mi vagyok szemedben
vagyok-e valami
benned maradt betűim
csonka darabja
vagy apró szárnyú csönd
mely hallgatásom
szavalja
néha beérném aprósággal
például egy ajkadról leeső mosoly
s van úgyis hogy az is kevés lenne
ha két meggyként lógnánk egy csókon
de itt ülök a sovány reménnyel
rég nem beszélgetünk
rádgondolok
és már a szívem sem ver
olyan szaporán | 388.
| 2018.03.24 21:27 | Standovár Ágota - szerki -- meo | csapongó
|
| Válasz erre | Kedves János,
ha már Miklós elkezdte kicsit feszegetni a költői szándékot, az én kalapácsom sajnos nagyobb réseket ütött a szövegen. Pl. bár az tény, hogy az ember alapvető igényei közé tartozik, hogy legyen mit ennie és legyen hol laknia, de az együttélés a kedves ajkáról leeső mosoly morzsával, mint bőséges lakomával, azért eléggé bizar kép a maradáshoz. ;)
Üdv,
Ágota | 387.
| 2018.03.15 12:20 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | csapongó
|
| Válasz erre | Kedves János,
Az indító kép hasonlata talán meglepő, de kifejező. Az itt-ott váratlanul felbukkanó rímek némi változatosságot visznek a már többek által nem egyszer megírt hangulatba. Néhol külön maradtak egybeírandó szóelemek. A cím mindenképpen jól kifejezi a tartalmat: a mozaikokból előttem egyelőre nem áll össze egyértelműen kivehető kép - ami persze meg is egyezhet a szerzői szándékkal. | 386.
| 2018.03.01 22:53 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | voltál vagy s leszel
|
| Válasz erre | üdvözöllek, János!
Nem nagyon szoktál válaszolgatni az észrevételeimre, amit megértek, és alkalmazkodom, de néha, mint itt is, találtam egy olyan bevezetést:
"voltál titok ábránd édes álom
húsba lélekbe mélyedő szeg
bódító lebegtető érzés
és én mint aki részeg
azt se tudtam éljek-e vagy haljak
maradjak csendbe
vagy üvöltve szavaljak"
hogy le a kalappal, aztán ez a tónus elkallódott a nem különösebben mutatós rímek világában, és már kevésbé tudta "megfacsarni" a szívem. Csak azért írom le ezt a pár sort, mert némi gyomlálással ez az egész vers (mostanában szinte minden versed) megérdemelné a szerzői odafigyelést, és irgalmatlanul kidobálni a töltelék rigmusokat. Költőként már rég eljutottál arra a szintre, hogy ezt meg kell tenned!
Barátsággal
Sándor | 385. 384. 383.
| 2018.01.28 16:12 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Hajnali ébredezés
|
| Válasz erre | Kedves János!
Megszámlálhatatlanul sokszor volt már "álmos" a "csend" és "kósza" a "gondolat", "múló" az "idő", "méla" a "bólogatás", és "játszottak" az "árnyékok" a "falon". Prózai szövegben nem baj, ha ezekkel az agyonhasznált frázisokkal is élünk, addig is pihen az elme az olvasás közben. Versben ez egyszerűen értelmetlen. A költőtől elvárható, hogy ne a legelcsépeltebb formulákkal oldjon meg egy verset, elvárható, hogy fenntartsa az olvasói figyelmet, már amennyiben komolyan veszi, hogy ő költő. Múlik!
Üdvözlettel | 382.
| 2017.11.19 18:35 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | őszi-szép
|
| Válasz erre | Kedves János!
Ez a vers túl szép akar lenni és ettől kimódoltnak, merevnek hat, néhol pedig a követhetetlenségig túlírt: "vézna holdfény mosolyán / est szigora szelídül / Göncöl bakra ráhuppan / könyöklőnek nekidűl". Múlikkal szavazok.
Üdvözlettel | 381. 380.
| 2017.10.23 08:39 | Pálóczi Antal -- súlytalan kering
|
| Válasz erre | Lefegyverzően szép. Ez a legjobb szó rá - talán emlékszel, régen vitatkoztunk itt. Pontatlan megfogalmazás ürügyén indult és a végén "nemzeti ügynél" kötöttünk ki. S nem értettünk egyet.
Nem is kell.
Sőt, én direkt szeretem, ha valakinek a kiállása úgymond "savas kémhatású".
Mert az enyém is az. S úgy, a magam ellen keltette esetleges ellenszenven keresztül kell tudnia egy versnek áttörnie - és lefegyverezve minden személyeskedést - szövegként hatnia. (Akkor biztosabb lehetek abban, hogy jó, mintha barátok ünnepelnék.)
Ez történt meg itt - nálam. Ezért írtam hogy lefegyverzően szép. De az általad gyakorolt harcművészet okán is stilszerű. Amely kiégeti a testből a felesleget - és íme, a versből is.
Hibátlanul szép darab. (A lovagi költészetre emlékeztető.) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tóth János | 379. 378.
| 2017.09.20 18:36 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Lelki-sebészet (műhiba)
|
| Válasz erre | Kedves János!
Az ötlet jó, helyenként a kidolgozás is, de az olyan rímpárok, mint pl. issza-vissza komolytalanná teszik. Erről az jut eszembe, hogy : "Aki a Tisza vizét issza, saját vizét issza vissza". Továbbá a "mélyen legbelül", az "ezer meg ezer sebem" giccsparádék miatt is elvérzik a vers. Pedig lehetne ezt másképp, szerintem tudná is. javaslom, tegyen egy kísérletet.
Üdvözlettel:
TZ | 377. 376. 375. 374.
| 2017.08.25 07:40 | Standovár Ágota - szerki -- meo | Elfelejtelek
|
| Válasz erre | János, szerintem ennek a szövegnek kifejezetten jót tenne az írásjelek elhagyása. Próbáld csak ki, mennyi többlettartalmat bont ki magából pl. a vesszők ide-oda áthelyezésével. Rábízhatnás az olvasódra a vers "készre" formálását! ;) | 373.
| 2017.08.20 21:35 | Tóth Csilla - szerki -- meo | Elfelejtelek
|
| Válasz erre | Kedves János, szép hangulati íve van a versnek, addig, hogy "egy morzsa mintha, egy talán apró..."
És bevallom, nem is értem egész pontosan azt, hogy "egy talán apró szilánkja leszel" Mintha nem kapcsolódna jól ez a sor a többihez. | 372.
| 2017.05.05 11:13 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Már csak gép
|
| Válasz erre | Kedves János!
Az ötlet tetszik, de egy kissé még erőltetett. Gondolok itt például a rendszergazdás részre. Nagyon bezáródott ebbe a PC-humanoid világba és mereven halad annak barázdáin. További kérdéseket vet fel a "már csak gép" kifejezés. Ezek szerint ezelőtt valami más volt? De egy számítógép hogy lehetett valami más korábban? Vagy egy hajdani ember géppé válását írja le? Ez nem tiszta a szövegben. Apró részletek még: ha adataim elvesznek, akkor mi marad, ami törölhető?
Az alap viszont jó, amire szerintem lehet építeni: Maga az ötlet és amire kifut! Illetve érdemes megtartani az olyan szép képeket, mint a "mégis csak a semmi épül kezem nyomán" vagy a "gép vagyok, perceket, órákat örlő szerkezet".
Még valami: "és kék helyett fekete lesz a rám talált halál" Ez hatásos, csak nem igazán értem a rám talált kifejezést. Talán rám találó, vagy rajtam/bennem talált lenne a helyes.
Van munka szöveggel, de érdemes!
Üdvözlettel:
TZ | 371.
| 2017.05.02 16:14 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | hajnalok
|
| Válasz erre | Az az érdekes, hogy kliségyanús képeket alkalmaz, viszont ezt nagyon ügyesen teszi, természetesen siklanak egybe, egésszé; a giccs határán, de mégis megmarad a szöveg egésze szépnek. | 370. 369.
| 2017.04.07 11:10 | Tóth Csilla - szerki -- meo | Kórházi váróterem
|
| Válasz erre | Kedves János, egy történet ilyetén való versbe szedése, úgy érzem, hogy nem időszerű, mégha a mondanivaló egyébként nagyon is az volna. Gyakorlásnak mindenképp jó, formát tartani és jó rímeket találni, nem beszélném le róla, de nagyon kézen fogja az olvasót, és valami olyan hamis romantikát tesz rá erre kérges valóságra- vagy csak azt mutatja meg belőle-, ami végül is hamissá teszi az egészet. Talán az első versszakban van olyan képiség, olyan kifejezőerő, ami mentén érdemes lehet a továbbiakban dolgoznia. | 368.
| 2017.03.28 08:43 | Filip Tamás - szerki -- meo | Hazug
|
| Válasz erre | Kedves János!
"Hazug" címmel őszintének szánt verset írt. A mondatok ismerősek valahonnan. Nem feltétlenül más versből, hanem beszélgetésekből, emberi panaszkodásból. Értem és tudom, hogy a lélek felsóhajt olykor, mert csalódott, mert elege van mindenből, vágyik a megtisztulásra. De ha ezt a költői programot ilyen banális formában írja meg, nem éri el a várt hatást.
Üdvözlettel:
Filip Tamás | 367.
| 2017.02.20 17:35 | Filip Tamás - szerki -- meo | Száradó
|
| Válasz erre | Kedves János!
A vers, ha jól értem, a rettenetes magyar rögvalóság fölötti férfias borongás verse. A hatalom pöffeszkedik, a nép meg egyre vérszegényebb, nem lázad sorsa ellen. És mi lesz ebből? Sajnos a pusztulás folytatódik, mert a bűnösök nálunk mindent megúsznak.
Ezt a tartalmat írta meg vizekkel, partokkal, gyékényekkel.
Szerintem, a nem túl eredeti alapötletet nem sikerült jó verssé kibontania.
Üdvözlettel,
Filip Tamás. | 366.
| 2017.02.07 16:54 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | Malmozz csak tovább
|
| Válasz erre | János, nagyon sok mondandójában, kifejezési módjában hasonló vers született már. Elsőre technikai hibát nem találok, ezzel nincs gond, de a miről-hogyan szempontok szerint nem üt el az általánostól, nem szeretem ezt mondani, de nem mond újat. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 |
|
