Musinszky Péter
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2.
2009.09.06 13:27 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Reggelt?l estig
|
Válasz erre | Itt is a felütésnél akadok el, pontosabban most a második sornál: "ma a sátánnal reggeliztem. behúzott függönyként hullt gyomromra lisztem," Nem tudom sajnos hova tenni ezt a képet, vagyis még ha értem is, akkor sem tartom szerencsésnek. Miért hullana a gyomorra a liszt függönyként? Vagy ha megtörténik, miért fontos ez itt? Elképzeltem, rendben, de nem érzem a kép mögül a sugallatokat - egyszerûen sem pozitív, sem negatív jelentéstartalmat nem tudok társítani hozzá. Amúgy is rendetlen a vers. A teátrális, többször nyomatékosított "ma a sátánnal reggeliztem" még talán használható volna, bár különösebben nem tûnik hitelesnek. (Mi a hitelesség? Nem tudom pontosan. Azt viszont tudom, hogy el kellene mélyíteni a kijelentésben rejlõ drámát, aládúcolni, apró, ügyesen válogatott részletekkel megtámogatni, hogy a fenyegetettség érzete valósnak tûnjön, s ne csak egy drámainak szánt póz üressége tükrözõdjön ebbõl a mondatból. Ezt az ürességérzetet csak mélyíti sajnos az elsõ szakasz harmadik-negyedik sorának sok helyrõl ismerõs, ezért itt már számomra túlzott antropomorfizációja.) Egy fokkal rendezettebb forma, stílus jót tenne szerintem a szövegnek (pl. a banális "meg vagyok hülyülve" túllazítja a verset, a közvetlenség érzete helyett slendriánságot sugallva). Akkor jobban elszabadulhatna mondjuk az "ilyen az ember, mindent csak délután vesz észre" szentencia mögötti visszafogott súly. Ez az apró kitétel tetszik egyébként a legjobban a versbõl, nem létezõ mondatként most még, de lehetõségként. De a "siklanak az árnyak az udvarról a kerítésre," is használható volna, csak jelen formájában kicsit torzó a szövegen belül - oly egyértelmûen indíthatnál ezzel egy gyors, filmszerû, izgalmas eseménysort, kár, hogy most ez elmaradt. | 1.
2009.09.06 13:13 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | hogy a világ megtudja
|
Válasz erre | Nem is lenne ez rossz, az a baj azonban, hogy már az elsõ sor kérdését nem volna szabad ebben a formában feltenni; nem mondom, hogy a "mi a lélek?" kérdésre nem adhatók versben adekvát válaszok vagy legalább válasz-lehetõségek, de magát a kérdést akkor sem illik ilyen direkt formában leírni. Úgy sem, ha a második sorban látszólag érvényteleníti a kérdést a szöveg, hiszen a negyedikben aztán mégis csak elkezdõdik valamiféle válasz körvonalazása. A "mi a lélek?" olyan megkövesedett, évezredek nyomása alatt álló retorikai pózt kényszerít a versre, amely megakadályozza a szerves építkezést. S az önmeghatározás tétova kísérletei nem bírnak egyelõre elegendõ, ezt a fullasztó környezetet ellensúlyozó nyelvi erõvel, még ha itt-ott fel is villan egy viszonylag autentikus látásmód esélye ("hideg kézzel adó metahalmaz / ki lélekzetért fogakkal jutalmaz", az élek/állak nagyjából tartalomnak megfelelõ kancsalríme, "csakráim mégcsakabbra"). Ezen megoldások közül sem mindegyik egészen szerencsés (a "csakráim mégcsakabbra" például bizonyosan nem), de legalább jelek arra nézvést, hogy a retorikai póz fogságából szabadulva a szerzõ talán friss, okos képekben-nyelvi alakzatokban nyilváníthatná meg magát. nb | 0 |
|