Fekete Orsolya
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
197.
| 2020.05.04 11:56 | Fűri Mária - szerki -- meo | Szórt fény (szűretlen)
|
| Válasz erre | A ismert barlanghasonlattól indul, de saját életértelmezést ad: egymásnak vagyunk/legyünk fontosak. (Csak zárójelben jegyzem meg, ez ugyanolyan képtelenség, mint a fény megtapasztalása). Azért szép. Ez az én olvasatom; marasztalom én is. | 196. 195. 194.
| 2020.03.26 10:42 | ladymarge@citromail.hu -- re: meo | AUTOIMMUN
|
Válasz erre
Előzmény | Jesszusom,
szóval:
A kifogásolt sorok inkább átírandóak, érezhetően megbicsaklik az a rész. Amit abszolút elhagyhatónak gondolok (jelenleg) az az utolsó két sort, minthogy eléggé színpadiasra sikeredett.
Általában nem bütykölök, de lehet, hogy most kivételt kéne tennem. Kiderül. Köszönet.
| 193.
| 2020.03.26 10:39 | ladymarge@citromail.hu -- re: meo | AUTOIMMUN
|
Válasz erre
Előzmény | A kifogásolt sorok inkább átírandóak, érezhetően megbicsaklik bennük az egész (hogy valami, ami ugyan akart, nem valósult ott meg rendesen). Amit abszolút elhagyhatónak gondolokm (jelenleg) az az utolsó két sort, minthogy eléggé színpadiasra sikeredett.
Általában nem bütykölök, de lehet, hogy most kivételt kéne tennem. Kiderül. Köszönet.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: ladymarge@citromail.hu | 192.
| 2020.03.26 10:00 | Ilies Renáta - szerki -- meo | AUTOIMMUN
|
| Válasz erre | Kedves Orsolya!
Azt hiszem, hogy kicsit egyszerűbben kellene. Látok benne fantáziát, de ebben a formában nem tudom marasztalni. Például az a rész, ahol az ég sarkait számolja, szerintem elhagyható. | | A fenti posztra érkezett válaszok: ladymarge@citromail.hu | 191. 190.
| 2020.03.25 23:37 | ladymarge@citromail.hu -- re: meo | AUTOIMMUN
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tamás,
megköszönöm a figyelmét és a véleményét.
Értem, mindazonáltal nálam nem szükségszerű elvárás egy verssel szemben ama köznapi élmény, mint elrugaszkodási pont, amelyet ön hiányol.Az önmagát kioltó absztrakció, mint vers, azt hiszem nem egy lehetetlen képződmény Castaneda Don Juan-ja pl tanításait, melyekkel az úgynevezett második figyelem állapotába kívánja vezetni az ifjú antropológust , absztrakt magoknak nevezett elbeszélések kíséretében adja tovább, (máskor versekben, megint máskor a tudatállapotának hirtelen, külső elmozdításával) ezek persze most csak eszembe jutottak, de meg kell valljam, nálam egyre kevésbé épülnek tudatos koncepcióra ezek a szövegek. Ez persze nem jelenti azt, hogy az alábbi meglátásból ill. a fogadtatásból, amelyben részesítette, ne tanulnék. Mindenesetre, annyiban hivatottak versekké lenni, amennyiben költészet rejtezhet az imádságban, avagy imádság a költészetben (még akkor is, ha netán, ránézésre istentagadó).
,,– El kell tüntetned a múltadat.
– Hogyan? – kérdeztem.
– Kezdd egyszerű dolgokkal, például ne áruld el, hogy valójában mit csinálsz! Aztán el kell távolodnod mindenkitől, aki jól ismer. Így ködöt teremthetsz magad körül.
– De hát ez képtelenség! – tiltakoztam. – Miért ne tudják meg az emberek, hogy ki vagyok? Mi abban a rossz?
– Az benne a rossz, hogy amint megismernek, a szokásos tulajdonságaidat várják el tőled, és attól kezdve nem tudsz szabadulni gondolataik szorításától. Ami engem illet, én az ismeretlenség teljes szabadságát szeretem. Senki, de senki nem ismer olyan tökéletes bizonyossággal, amilyennel például téged.
– De ez hazugság volna.
– Engem nem foglalkoztat, hogy mi hazugság, és mi igazság – válaszolta szigorúan. – A hazugság csak akkor hazugság, ha van múltunk.”
Minthogy autoimmun. | 189.
| 2020.03.25 19:51 | Filip Tamás - szerki -- meo | AUTOIMMUN
|
| Válasz erre | Számomra túl nagyok a léptékek ebben a versben. Úgy nézek rá föl, mint egy hatalmas emlékműre, amit egy olyan esemény emlékére emeltek, amiről a járókelők, köztük én is, nem tudnak semmit. Nézek föl, jobbra és balra, alig tudom befogni a méreteit. Ráadásul annyira absztrakt, hogy szinte kioltja önmagát. Legalább valami csekély konkrétum lenne benne, egy körömolló vagy egy papucs, esetleg egy csésze kávé, egy csokor virág, olvadó hóember, tudomisén. | | A fenti posztra érkezett válaszok: ladymarge@citromail.hu | 188. 187.
| 2020.02.24 12:04 | Fűri Mária - szerki -- meo | AUTOIMMUN
|
| Válasz erre | Kedves Orsolya! Szép, gondolatgazdag ez a vers, a magam részéről tudok is vele azonosulni. Talán csak annyit tennék hozzá, hogy a kimondott/leírt gondolat, bár elkülönül tőlünk, jó esetben képes a saját univerzumát létrehozni. | 186.
| 2019.10.08 12:28 | furim -- továbbgondolva
|
| Válasz erre | Még annyit: míg az európai gondolkodás kiválóan kezeli mondjuk a cukorbetegséget, a pszichés problémákat rosszul. Szerintem pl. nem fordít figyelmet arra, hogy a tudatalatti jelzéseit értelmezze, amelyek nem feltétlen kórosak, hanem jelzések az egyén számára. Az irracionális élmény jó esetben racionális döntéshez vezet(het). Persze jó, ha időben kiderül a teendő, hiszen a kés fenyegetését az orvos nem várhatja meg. | 185.
| 2019.10.07 01:04 | Fűri Mária - szerki -- re: Melankólia
|
Válasz erre
Előzmény | Érthető és érdekes a magyarázat.
Végül is kifejező a verssor, amennyiben jelzi a(z) (ön)gyilkos kiszolgáltatott állapotát.
Lehet, ezt más, kevésbé szokatlan megoldással is el lehetne érni, de mindenesetre a vers marad nálam. | 184. 183.
| 2019.10.06 00:49 | Vajdics Anikó -- Melankólia
|
| Válasz erre | Karafiáth Orsolya "Az otthon éjjel" című versciklusa jutott eszembe a pókbefőttről, de ez a vers még annál is keményebb.
https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/a_het_verse_karafiath_orsolya_az_otthon_ejjel.html
Vajdics Anikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fekete Orsolya | 182.
| 2019.10.05 23:14 | Fekete Orsolya -- Melankólia
|
| Válasz erre | Kedves Mara,
nincs elírás, bár meglehet a vitatott helyen kissé nehézkes a szöveg, ami arra az egyébként orvosi statisztikák által is kimutatott jelenségre próbál asszociálni (egyfajta pszichózisdokumentáló költőiséggel, legjobb esetben legalábbis én így képzelem, bár nem tudom van-e ilyen) , mely alapján a depresszív tünetegyüttesekkel élő, önkezűséghez folyamodó betegek az elkövetést megelőzően javuló diagnózist mutatnak, tehát túl vannak a mélyponton. Ezeket az úgynevezett gyilkosokat a kés megragadja, ahogyan egyfajta tudattalan, káromló hév, sötét és zavaros szellemi nyomás mely méltatlan , átmeneti hatalmat gyakorol önnön életük, más" irányú" torzulásokkal bíró betegségek esetében neadjisten' mások élete felett, - amíg fölé nem kerekedik a(z ön)gyilkos (bizonyos erkölcsi szempontból mindegy)
ilyesmik, nem tudom, ez így érthető-e, vagy nagyon idegen és túlmagyarázott? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 181.
| 2019.10.04 17:28 | Fűri Mária - szerki -- meo | Melankólia
|
| Válasz erre | Nagyon szép ez a vers, különleges. Az első versszak rögtön mellbe vágja az embert, de utána is jönnek a vallomások és meglepetések.
Lenne azért kérdésem:
'Jobban vagyok. És a legtöbb gyilkost
a kés még ezen a ponton megragadja, de
engem hagyjatok csak magamra,
vérem húvös, akár az óceáni szelek.'
Ezt így gondoltad? Nincs valami elírás? Az első két sor nem világos, legalábbis nem tudlak itt követni.
Látom, egy részét beépítetted az előző versednek (a kígyó gerince).
Ez a versed sokkal gazdagabb, és (nekem legalábbis egyértelműbb). Ráadásul eléggé más jön le, nem tudom, így akartad-e. | 180. 179.
| 2019.05.11 08:08 | Fűri Mária - szerki -- meo | a Kígyó gerince
|
| Válasz erre | Érdekes vers. Az zavar, úgy érzem, hogy az üresség mellett a játékosság mást mond, mint amit a költő szeretne.
'példátlansága' -- ezzel a szóval meg nem igazán tudok megbarátkozni.
Egyelőre nem szavazok. | 178. 177.
| 2019.04.09 08:49 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Utószó
|
Válasz erre
Előzmény | Gratulálok, Orsi!
Remekbe szabott versedhez.
Ami különösen tetszett, ez a két meghatározásod:
én - érzeteim gondolkodó halmaza -
A ragadozó-érzékelés
melyre kondicionál e világ -
Ezek annyira, hogy muszáj kiragadnom!
Szeretettel:
Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fekete Orsolya | 176.
| 2019.04.03 23:00 | forsoly -- re: meo | Utószó
|
Válasz erre
Előzmény | Drága Mária!
Alábbi véleményezés végre kiléptet engem itt a meg-nem -értett státuszomból, jólesik, mindazonáltal szívesen fogadok elfogulatlan gondolkodásra építkező, negatív kritikákat is, értelemszerűen, továbbra is
köszönettel:
forsoly | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 175.
| 2019.04.03 08:33 | Fűri Mária - szerki -- meo | Utószó
|
| Válasz erre | Szép. Az én olvasatomban egy szakítás utáni állapot, ahol a lírai én már képes az elhatárolódásra. Már képes szóba elegyedni önmagával is, számba venni a múlt, jelen és jövő érzéseit. Bár ez utóbbi erősen korlátozott, az Újra még nem nyílt ki a világ. Ez még a távlatok nélküli, de már számvetésre képes jelen.
A vers újszerű, de nem befogadhatatlan képeket használ, nyelvezete kifogástalan, de nem unalmasan steril. | | A fenti posztra érkezett válaszok: forsoly | 174.
| 2018.10.30 18:56 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Semmire sem alkalmas vers
|
| Válasz erre | A vers első szakasza egy különálló vers, ami nem túl koherens a többivel. Másról beszél, máshogyan, más hangnemben. Attól függetlenül, hogy túlbeszélt, agyonretorizált, néhol túlbonyolított, de így is sok értékes dolgot rejt magába. A legnagyobb művészet; törölni a feleslegeset. Ha ezt megtanulod, igazán jó költő lehet belőled Orsolya. Néhol egészen kacska a fogalmazás például. Mit ne mondjak;"De mit érjek magammal?" Ezekkel a mondatokkal illik szigorúbbnak lenni, mégha első blikkre jónak is tűnhet.
Már csak a régi dolgok. Aszfaltozott utak porát
hordja körbe az emlékezet.
Vizet forralok. Nem tudni, mit motyoghatok.
Errefelé csak a kavicsos és terméketlen földek.
Kövér nyájak nem legelésznek.
Kövek alatt ritkás fűcsomó.
Érkező vonatok képzetével bódítom magam
és nyelek konzekvensen nagyokat a savanyú ködből.
Mint aki tudja jól, lomhán ugyan,
de keringenek a ledegradált égitestek,
és egykedvében mintha véget nem érőt nyújtózna
maga is az átmeneti égbolt alatt.
Még élek. Mert élek.
De valaminek a hiányára gondolok mindig.
És a cselekvés kényszere, mely természetemmel ellenkezik
arra késztet
hogy amnéziás állapotban végezzem be
félbemaradt teremtményeimet.
Tudnom kellett volna róluk. Csakhogy
az összefüggések az elvesző hajszálérhálózatokban
és megbolydult keringésemben
felülírják e vázlatokat.
és így tovább.. :) | 173.
| 2018.10.30 18:33 | Vezsenyi Ildikó -- re: Semmire sem alkalmas vers
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Orsi!
Mindezek ellenére, vagy inkább mindezzel együtt, továbbra is tartom a tétem.
Legyél biztos magadban! A cím miatt mondom, mert szerintem nagyon jól írsz! S egészen biztosan nagy jövő előtt állsz.
Szeretettel:
Ildikó | 0 25 50 75 100 125 150 175 |
|
