Acsádi Rozália
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
22.
| 2017.12.12 11:38 | Tóth Csilla - szerki -- re: Üvegmezők (2)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rozália, nem kétlem, sőt! Én csak egyetlen mondatra vártam végig a vers alatt és elolvasva újra, ami ideröpíti nekem, a verset, a költőt, ami élővé teszi, megsejtem benne a hétköznapi fájdalmat és az embert is, aki írta. Egyetlen mondatot, ami lerántja a földre ezt a földöntúlivá írt hiányt. Ami egyébként egy szép törés lehetne a szövegben, szó szerint is megrendíthetné azt.
Nézze, valami ilyesmire gondolok:
"... minden mozgás megáll
s én a létezés idõtlen szomorúságában ballagok
gyengédség áramlik át a házakon,
ujjhegyem érinti a valóság arcát,
saját könnycsíkozta arcom egy ablak
tükrében - alkonyatkor -
amikor nincs bennem vágy -
cukorkákra - sem a megértés ruháira
vagy japán lámpaernyõire -" (A.G.)
A japán lámpaernyők nélkül, bármilyen nagyívű is, felejthető lenne ez a pár sor, azt hiszem, a vége teszi igazán megrendítővé és átélhetővé, ami miatt lehet azonosulni a létezés időtlen szomorúságában ballagó költővel is. Szerintem:-) | 21.
| 2017.12.12 11:38 | Tóth Csilla - szerki -- re: Üvegmezők (2)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rozália, nem kétlem, sőt! Én csak egyetlen mondatra vártam végig a vers alatt és elolvasva újra, ami ideröpíti nekem, a verset, a költőt, ami élővé teszi, megsejtem benne a hétköznapi fájdalmat és az embert is, aki írta. Egyetlen mondatot, ami lerántja a földre ezt a földöntúlivá írt hiányt. Ami egyébként egy szép törés lehetne a szövegben, szó szerint is megrendíthetné azt.
Nézze, valami ilyesmire gondolok:
"... minden mozgás megáll
s én a létezés idõtlen szomorúságában ballagok
gyengédség áramlik át a házakon,
ujjhegyem érinti a valóság arcát,
saját könnycsíkozta arcom egy ablak
tükrében - alkonyatkor -
amikor nincs bennem vágy -
cukorkákra - sem a megértés ruháira
vagy japán lámpaernyõire -" (A.G.)
A japán lámpaernyők nélkül, bármilyen nagyívű is, felejthető lenne ez a pár sor, azt hiszem, a vége teszi igazán megrendítővé és átélhetővé, ami miatt lehet azonosulni a létezés időtlen szomorúságában ballagó költővel is. Szerintem:-) | 20.
| 2017.12.11 18:12 | Acsádi Rozália -- Üvegmezők (2)
|
| Válasz erre | Kedves Csilla, arra a kérdésre, felvetésre, hogy leemelek-e a polcról kellékeket, nem tudok választ adni, mint ahogy a többi meglátásával sem vitatkozom. Ön úgy látja, hogy a lényeg elmarad, én úgy érzem - immár másodszor is - hogy a lényeg nem marad el. Már csak azért is merem ilyen bátran állítani, mert egyedül én tudom, hogy a "szerző ott van a sorok mögött", sőt azt is, hogy milyen mélységben.
Köszönöm a munkáját.
Üdvözlettel: Acsádi Rozália | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tóth Csilla - szerki, Tóth Csilla - szerki | 19.
| 2017.11.27 12:55 | Tóth Csilla - szerki -- meo | Üvegmezők (2)
|
| Válasz erre | Kedves Rozália, végig az az érzésem, hogy leemel egy polcról kellékeket, amik kellenek a vershez. Rögtön a kezdés, nagy lélegzetvételű, de erőtlen marad, a kibontott vitorlák nem lódítanak a szövegen, pedig ez fontos. De az ilyenek is, hogy "hajnalban ködtakaróval fedem a vállam", "holdját vedli a hajnali ég", "hiányodat hallgatom már mióta", "akár a hold fölött az átsuhanó árnyak", stb, elerőtlenítik a szöveget. Végig azt kérdezem, hogy vajon a szerző ott van a sorok mögött? Esetleg ez csak egy próba, és szép, munkás próba egyébként az érzések és az eszközök társítására, de egy nagy-nagy hiányérzéssel, bennem, hogy a lényeg lemarad. Egyedül a "de mindig megsebez, és megfeszít és átszögez" dinamikája emeli meg a szöveget, egy pillanatra. Ugyanakkor máris négyen szeretik ezt a verset a szerkesztők közül:-) Bajban vagyok:-) | 18.
| 2017.11.08 12:42 | Acsádi Rozália -- re: meo | Üvegmezők (2)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Karaffa Gyula, nagyon köszönöm a reflexiót.
Teljesen jogos az írásjelekre és a tulajdonnevekre vonatkozó észrevétel. Ágotának már fentebb írtam, hogy a kötőjel és a kérdőjel kivehető. | 17. 16.
| 2017.11.08 12:31 | Acsádi Rozália -- Válasz Pálóczi Antalnaak
|
| Válasz erre | Kedves Pálóczi Antal,
köszönöm értékes véleményedet. Igaz. Leggyakrabban a túlírással szembesülök magam is, egy-egy korábbi írásomat leporolva... | 15.
| 2017.10.31 07:56 | Pálóczi Antal -- Üvegmezők (2)
|
| Válasz erre | Kedves Rozália! Érdekes, hogy pont ma jutottam el idáig, e gyászversig, október 31-én. (Tegnap magam is sírt gondoztam még.) Szép, értékes vers. Érett is, kosárba való. És egy kicsit túlírt. Csak egy ötlet:
Ennél a résznél sok az utolsó két sor:
"fanyar szavak vergődnek bennem
mint felhőkre gombostűzött lepkék
álomtöredékek közt bukdácsoló
félelmeimet már rég belepték:
hímporuktól színes és sáros
minden évszakom"
Miért?
Mert előtte olyan nagyszerű hatást tudtál elérni a szép rím-összecsengéssel, hogy az utolsó két sor - bocsánat - de belekotyog ebbe a hatás szünetbe!
Nézd csak! (Egyetlen ritmusigazítással.)
fanyar szavak vergődnek bennem
mint felhőkre gombostűzött lepkék
álomtöredékek közt bukdácsoló
félelmeimet már régen belepték
Szép. És ezt emészteni kell. Hadd visszhangozzék bennünk.
Ezek után csak a versszakok közötti szünet következhet szerintem!
A kép direkt ilyen, hogy ne legyen annyira "direkt"? Akkor legyen inkább "lebbenő függöny" előtte... Én a helyedben megfordíttatnám! | 14. 13.
| 2017.10.20 11:07 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Üvegmezők (2)
|
| Válasz erre | Kedves Rozália!
Nagyon szép, lírai vers... és lám, nem kell kötni a formát a hagyományokhoz, hogy mégis megfogjon a vers és a mondanivaló... mondjuk ehhez kell egy összefogott, tudatos szerző, egy kis játék a belső rímekkel, gondolatokkal, és kellenek olyan képek, mint a "átlátszó üvegmezők rianása a letűnt idő", vagy a "holdját vedli a hajnali ég"... (Ha lenne a versben bárhol (van egy helyen kötőjelek és egy helyen kérdőjel -kellenek ezek?), akkor azt mondanám, hogy a Nap és a Hold mint égitest nagybetűvel írandó, de így nem mondom.)
Gratulálok! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Acsádi Rozália | 12.
| 2017.08.17 09:47 | Acsádi Rozália -- re: millefiori
|
Válasz erre
Előzmény | Érdekes a kérdés Tóth Árpádnál is, Babitsnál is. A témán kívül még a verscím is az ihlető napszakra utal mindkettőjüknél. A választ mindketten "menet közben" adják meg elég egyértelműen. Tóth Árpád a jövő olvasóban bízik, Babits a szépség, tágabb értelemben az élet értelmén mereng, és ad rá bőséges igenlő választ.
És hogy a lélek ilyesfajta fényűzése fényűzés-e? Az én válaszom, kedves Maszat, egyértelműen: igen. Bármi is az ára. | 11. 10.
| 2017.08.15 10:40 | Acsádi Rozália -- re: millefiori
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Maszat!
Ami a témaválasztást illeti ennél a versnél: ennél tudatosabban kevésszer választottam meg a témát és hozzá az eszközrendszert, így a ritmusfelépítést is. Örülök, hogy az utóbbira felfigyelt.
Érdekes amúgy, hogy a középkori muránói üvegművesek (esetleges) száműzetése és a vers végére hozott Tóth Árpád verssor - amely egyébként pont arra a kérdésre keresi eredetileg a választ, hogy érdemes-e bármilyen másokért szóló alkotómunkára múló életünket feltenni - valahogy sehogy nem állt össze a szerkesztő olvasatában. A "száműzés" persze önbeteljesítő módon működve megtörtént: itt, ezen a fórumon ez a vers nemhogy "sikert" nem aratott, hanem a szerkesztő véleménye szerint "hemzseg a rossz közhelyektől és pózoktól", így száműzve lett a Dokkról.
Az ön tanácsára reflektálva, kedves Maszat, azt kell mondjam, nincs az önbizalmammal baj, nem azért hoztam ide ezt a verset. Nem is publikációs felület híján, hiszen több fórumon megjelent ez már.
Pl. éppen most, ezen a helyen:
http://szorosko.eu/2017/08/acsadi-rozalia/
De persze visszaigazolásokra nekem is szükségem van. Az ön hozzászólása jó példa erre. Köszönöm a véleményét.
Üdvözlettel: Rózsa | | A fenti posztra érkezett válaszok: maszat | 9.
| 2017.08.15 09:44 | Acsádi Rozália -- válasz a szerkesztőnek
|
| Válasz erre | Kedves Tamás!
Mint tudjuk, a versíró általában belső képeiből építkezik. Ennél az írásomnál az "elindultak a halak, hogy visszakérjék lehullott pikkelyeiket" szövegrész pontosan így került abba a képi rendszerbe, amelyből felépült a vers.
Miért ne lehetne szerves része a hal motívum annak a (belső) történéssornak, amely az ajtó - könyv - bor - kőpad - a közelgő est - emlékképek - kiüresedettség helyzetrajzán át visszatér a szimbolikusan bezárt ajtóig, noha eközben mindvégig egyfajta visszatérésre/visszakérésre tett kísérlet zajlik valahol a sorok mögött?
A szerkesztő véleményét persze tiszteletben tartom, hiszen éppen azért hoztam ide, erre a fórumra néhány írásomat, mert mindig is vonzott az irodalmi műhelymunka.
Köszönöm a figyelmét, meglátását.
Üdvözlettel: Acsádi Rozália
| 8.
| 2017.08.10 21:09 | maszat -- millefiori
|
| Válasz erre | Jó ez a vers amúgy... Régi téma újradefiniálva... Nem is akarok beleszólni, hiszen kiforrott költemény.. Szépen dallamosan cseng, van ritmusa amit én nagyon szeretek egy versben.. Van érzéke az igazi verseléshez és ha jótanácsot is akar, hát bánjon bátrabban a ritmussal meg a témaválasztással.. Itt nem fog sikert aratni ódon költészetével, itt már minden dada, meg szûrreális..még a szerkesztõk ízlése is.. Legyen biztos a dolgában ha ír...de természetesen mindenkinek szüksége van visszaigazolásokra és ha kell kritikákra..
Üdv.
maszat | | A fenti posztra érkezett válaszok: Acsádi Rozália | 7.
| 2017.08.10 19:53 | Filip Tamás - szerki -- meo | Üres
|
| Válasz erre | Kedves Rozália!
Következetesen visz végig egy fájdalmas, kissé tompa hangot, ami egységessé teszi a verset.
Egyedül a lehullott pikkelyeiket visszakérő halak motívumát érzem üres szépelgésnek, itt némileg megbicsaklik a vers tónusa.
Ettől eltekintve jó példa arra, hogy nincs az a sokszor megírt téma, ami ne bírna el egy újragondolást.
Üdvözlettel,
Filip Tamás | 6.
| 2017.06.15 11:10 | Acsádi Rozália -- válasz a szerkesztőnek
|
| Válasz erre | Kedves Attila,
szó nélkül tudomásul veszem a mulandóságot.Hiszen éppen azt írtam le ebben az írásban.
Üdvözlettel: AR | 5.
| 2017.06.15 11:09 | Acsádi Rozália -- válasz a szerkesztőnek
|
| Válasz erre | Kedves Attila,
szó nélkül tudomásul veszem a mulandóságot.Hiszen éppen azt írtam le ebben az írásban.
Üdvözlettel: AR | 4.
| 2017.06.14 15:29 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | millefiori
|
| Válasz erre | Kedves Rozália!
Úgy gondolom, hogy ez a szöveg hemzseg a közhelyektől és a pózoktól. Ráadásul a rosszabb közhelyektől és a rosszabb pózoktól. Így egy "apró mozdulat"-tal múlikra szavazok.
Üdvözlettel | 3. 2.
| 2017.06.08 17:33 | Filip Tamás - szerki -- meo | Üvegmezők
|
| Válasz erre | Kedves Rozália!
Aki ennyi erős és érzékletes képet tud fölhalmozni egy versben, annak szigorúbbnak kellene lennie a kevésbé erős képeivel. Bocsánat a számtani okoskodásért, de ha fele ilyen hosszú lenne a vers, lehet hogy kétszer szebb lenne.
Egy rövidített változatból ki kéne hagyni, azt, hogy "felsír a fény", "homlokom mögé zárult tekinteted", "gyűrött szavakat sodor" és még néhány hasonló részletet.
Üdvözlettel,
Filip Tamás | | A fenti posztra érkezett válaszok: Acsádi Rozália | 1.
| 2017.05.30 16:20 | Filip Tamás - szerki -- meo | Visszaút
|
| Válasz erre | Kedves Rozália!
A vers egy sajátos szentenciával indul, ami azonnal szembehelyez a szerző világával. Egy gyávaságért ugyan miért kéne megvetni magunkat? A gyávaság nem valami ördögtől való bűn, hanem sok esetben a megmaradás parancsának eszköze.
Másrészt honnan tudjuk, mit gondol Isten a galambról meg a keselyűről? Ő teremtette mindkettőt.
Az "üres semmi" kicsit túllő a célon. Ha már "semmi", miért nem kap egy izgalmasabb jelzőt?
Jelezni akartam csupán, hogy sok belső következetlenség terheli meg ezt a tizenkét sort.
Üdvözlettel,
Filip Tamás. | 0 |
|
