Fából füstkarika
baltával kezében lopni indul
becsületében tudathasadás
múltja csak adó járulékteher
a munka meddő óriásvirág
baltanyélen kérges tenyér görcse
hogy csapjon élő lélegző fába
hasad a törzs az emberség rian
az ösztön nekivetkezve rabol
forgács nyafog deresedő földön
vontatott feldarabolt fatetem
barázdába önbecsülés pereg
jó gyújtós a kiszáradt igazság
füstbe ment tervek tört családi kör
középkort idéző hétköznapok
bólogató eperfa koronák
alatt avar a remény és rohad
a szolgaföldből rabszolgák kelnek
lehajtott fejű apák és fiak
széles hömpölygő folyó az ínség
pedig lehetnének rajta hidak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-09-08 19:22:23
Utolsó módosítás ideje: 2022-09-08 19:22:23
