anyám még van

sokszor mentem azon az utcán
talpam alatt ropogott a hó
a kémények dolgoztak
függönyök fátylán túl
alakok kerülgették egymást
persze hogy csak álmodom
persze hogy az utca képe már más
persze hogy hó sincs
persze hogy már apám sincs
anyám még van
de ő sose járt ott
vagy ha igen
keresztül masírozott rajta
nagy teli szatyrokkal és
bosszantóan izgága gyerekekkel
igyekezett a házhoz
közben fordult volna vissza
az elképzelt otthonához.
nem is értem hogy annyiszor
költözött
el és vissza
most már évtizedek óta
ugyanaz a lakcíme
mégis eltéved
nem emlékszik rá






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-10-17 12:19:25
Utolsó módosítás ideje: 2020-10-17 12:19:25