KARMAPOLISZBAN szürrealista kispróza

Más kiőrlésű a cserép, amióta a rajzaim összekuszálták a pipiskedést…
Amióta a négerek beköltöztek vackaikba, nőtt
az infláció, hogy tejet se érdemes venni, Karmapoliszt oly súlyos adósság terheli.
A Tükör dombon elhunyt minden király és a nyavalyás rémtettek áthúzták a repülők fenségjelzését.
Itt hatványra emelni a prímszámot annyi, mint a tériszonyt megfeddni.
Ráadásul műkedvelő hímpor a pajzs és sosem lehet tudni,
mikor köszönt ránk a gyarmatújító klikk.
Májzsugorunk kihat a térfélcserére,
s ha ránk veti kezét egy vándor, a rajzaim indákként felkúsznak a hiábavalóság tornyainak a lábán.
Tobzódásunk rekviemje fullánkokat gyűjt, ezeket gondosan beleszúrjuk egy műanyag gömbbe,
mitől a hajhagymák tudós medvéire
dupla prém kerül. A Tükör elnevezésű domb azonban nem rest, hiába az önbecsapás mítosza,
kerít egy kékzománcos tálat és belemossa a húsunkba ragadt szivárványokat.
Karmapolisz ott lóg ekkor a bajuszok kopjafáján, s bár súlyos adósság terheli,
nem bántja a déli harangszóra szentségelő táltost.
Minden így van jól, habár a lomha szűz időnkénti elragadtatását
senki sem érti.
A detoxikálóban még nem sejtik, de mi tudjuk, hogy Karmapolisz lakosai titokban a madarak fészkét fosztogatják,
mivel hiánycikknek számít a tojás is.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-09-22 13:35:46
Utolsó módosítás ideje: 2020-09-22 13:35:46