Scribo ergo sum
Kénytelen vagyok én megírni,
Annyi hasonló volt már,
Egy sem enyém.
Mindegyik adott tanácsot,
Nevüket márványon találom,
Elbeszélésben névtelen,
Mind hasonló, de éntelen.
Nekem itt van a magamé,
Jaj, mennyi önfegyelem,
Szét ne hulljon naponta,
Kapkodom fejem, azonban
Könnyűség látszata, ahogyan
Elhajlok az elmúlás elől.
Olykor még szépnek is találom,
Másnapos kíváncsiságom:
Holnap mi lesz?
A helyemen mindig egyedül
Vagyok, hely kell ehhez és levés,
Mennyien találtak társat,
Kikhez már nem kell útlevél;
Égi kávéház derültjei,
Örök ugratás bohócai,
Hát nem nevetséges a semmi,
Amire itt lennék valami,
Léleknek hordozó anyag,
Ápol, fáj, eltakar - de van.
Scribo ergo:
sum - vagy inkább, ha íratom -
Elvégre vagyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-01-11 22:40:38
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-11 22:40:38
