Mészáros Botond : Üzenet az utókornak

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2809 szerző 36186 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Magatartás
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: utazó
Aranyi Gábor: KÖRTÁNC FEHÉRBEN
Hepp Béla: Húzd!
Szilasi Katalin: Vénség
Kántor Zsolt: Szókratész moziba megy
András Noémi: És minden ami nem
Bara Anna: a megváltó
M. Szabó Mihály: Szemközt
Kalnivet Péter: Hátralévődés
Franczen Bea: mit visz a szél
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 8 órája
Dobay Katalin 8 órája
Aranyi Gábor 9 órája
Pataki Lili 9 órája
Tóth Zoltán 12 órája
Tóth Gabriella 14 órája
DOKK_FAQ 15 órája
Francesco de Orellana 17 órája
Nagyító 18 órája
Steszkó Juli 21 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Franczen Bea 1 napja
Zsuzsanna Grande 1 napja
Fekete Orsolya 1 napja
András Noémi 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Petz György 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Bak Rita 2 napja
Bara Anna 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 23 perce
Conquistadores 3 órája
Szuszogó szavak 11 órája
Ötvös Németh Edit naplója 12 órája
Játék backstage 19 órája
Minimal Planet 1 napja
Jó, ha a vége jó 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Werner 2 napja
DOKK estek 2 napja
Volt egy pillanat 2 napja
fejlakók 3 napja
leállósáv 3 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 3 napja
Vendég 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mészáros Botond
Üzenet az utókornak

...most, hogy az éveim ilyen gyorsan telnek
még több megélt évet kívánni szégyellek
magamnak, mert félek, ha egy kívánságom
eljut az Istenhez, valaha: meglátom,
ez lesz, s itt ragadok egyedül, félholtan,
addig se zavarni mennyben vagy pokolban,
hogy toll, tinta, versek, megsárgult kacatok
hallgathassák, ahogy sírok vagy kacagok
csak mert muszáj nekik, mellettem hevernek.
valahol, nem messze mást is ünnepelnek
halkan befolyik az utcáról a nóta.
senkinek sem nyitok ajtót napok óta,
vastag por takarja megkopott kilincsem,
bölcsőm, csókom, szülőm... még istenem sincsen.
koporsóm... lesz talán, ha meghalni hagynak,
akik nem engednek lenni jónak, nagynak,
talán leszek én is nyugodt valamikor,
majd az anyaföldben büszke, maroknyi por...

...sokak már régóta nem létezni vall’nak,
minden mosolyukkal a nemlétbe varrnak,
hol nem takar saját bizonytalanságom,
hisz a világtól csak magamat nem látom,
hát magamhoz veszem az elválás mérgét,
lehántom magamról a külvilág kérgét,
megmosom az arcom: víztükör-utánzat,
kínos álmosolyt, színlelt jókedvet áztat.
ittlétemnek vajon van-e célja, tétje,
megkopik miattam a világ sötétje
vagy árnyékom festi mélyebb feketére?
hogy vagyok, létezek, mondd, valamit ér-e...

...és én csak keresem kérdéseim mögött
azt, kit a teremtés e világhoz kötött,
aki jött naivan, bátran, önjelölten
meg nem látni magát sárban, víztükörben,
szabadságra vágyva – balgán, hisz köztudott:
az már csak annak kell, akinek nem jutott –,
és tudva: nem kellek... a legárvább árva,
csak vagyok, valahol, mindentől elzárva,
míg millió kérdés bentről fel nem éget
és érek – emberként – tragikusan véget...

...csak tudnám, hogy bennem ki öltött alakot,
s formál egyáltalán, mit nem a kint adott?
hisz a csendet, magányt tőlem megtagadják,
a holtnak legalább nyugalmát meghagyják,
nem az leszek, amit más láttatni akart,
ember, költő leszek, kit hús, bőr, vér takart,
s még többet fog érni majd a halott költő
ha elmossa nevét több száz emberöltő,
amikor majd végre rám nem emlékeznek,
síromra tévedésből virágot is tesznek,
az elfeledésből csak egy versem marad,
név nélkül szavalnak majd egy fűzfa alatt,
hol szerelmet vall’nak, s majd a bölcső felett,
amiben a gyermek hangosan felnevet,
felolvassák nevem és egy versem talán
egy mellettem nyugvó sírkő bús oldalán,
megkövezett testnél, amit sírba dobtak,
több leszek, talán még szeretni is fognak
nem lesz, aki szemét gyenge fényem sértse,
sem, ki árnyékomtól saját fényét féltse...

...nem csak álomképe leszek a világnak,
délibáb, kit élni, s majd meghalni látnak,
akkor majd rájösztök, hogy ki élt köz’tetek
rongyokban. selyembe már nem öltöztettek,
hiába csókoljátok körömtelen ujjbegyem,
s hordjátok ruhákon, bőrötökön jegyem,
álelismeréssel ha megkoronáztok:
a rámszáradt szennyet le már nem mossátok,
s élve kiásnátok a költőt, a zsenit,
feltámasztanátok a meghurcolt istenit,
csak azt találjátok, mit tőletek kaptam,
azt, ami a halál után megmaradtam,
keresztem ha lángok közé is vetitek,
a tűz értetek jön, egyszer megértitek,
lélekben ha egyszer végleg összezúztok,
húst a csontjaimra már hiába húztok,
töltitek ereim saját véretekkel,
életet ti sem válthattok életekkel,
és jóllehet, lelkem a sírba szállt velem,
az ország, hatalom, dicsőség nem. Ámen.


- József Attila emlékére -

2019. április 14., vasárnap
Szilágycseh






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-16 20:58:00
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-16 20:58:00


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-04-27 19:13 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-05-22 07:25   Napló: Zúzmara
2019-05-22 04:25   Napló: Conquistadores
2019-05-21 23:13   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-05-21 22:51   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-05-21 22:48   új fórumbejegyzés: Dobay Katalin
2019-05-21 22:36   új fórumbejegyzés: Aranyi Gábor
2019-05-21 22:07   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2019-05-21 21:46   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2019-05-21 21:32       ÚJ bírálandokk-VERS: Pataki Lili Pityke őrmesternek tisztelettel jelentem (lájt verzsön)
2019-05-21 20:50   Napló: Zúzmara