Mészáros Botond : Üzenet az utókornak

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37170 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
Nyári László: aranyszajha
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 7 órája
Kiss Anna Mária 11 órája
Radics Zina 14 órája
Petz György 16 órája
Szakállas Zsolt 16 órája
Vezsenyi Ildikó 17 órája
Kosztolányi Mária 18 órája
Szücsi Csaba 19 órája
Bazsó Ádám 19 órája
Bara Anna 20 órája
Nyári László 22 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Szalay Károly 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Tálos Barbara 2 napja
Busznyák Imre 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Király Ferenc 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 27 perce
Kicsi Ólomkatona 9 órája
Játék backstage 10 órája
Bara 21 órája
nélküled 22 órája
fejlakók 23 órája
fejlakók... 23 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
az utolsó alma 1 napja
Conquistadores 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
törmelék 1 napja
Pssz!Ich-ézis 1 napja
történések 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mészáros Botond
Üzenet az utókornak

...most, hogy az éveim ilyen gyorsan telnek
még több megélt évet kívánni szégyellek
magamnak, mert félek, ha egy kívánságom
eljut az Istenhez, valaha: meglátom,
ez lesz, s itt ragadok egyedül, félholtan,
addig se zavarni mennyben vagy pokolban,
hogy toll, tinta, versek, megsárgult kacatok
hallgathassák, ahogy sírok vagy kacagok
csak mert muszáj nekik, mellettem hevernek.
valahol, nem messze mást is ünnepelnek
halkan befolyik az utcáról a nóta.
senkinek sem nyitok ajtót napok óta,
vastag por takarja megkopott kilincsem,
bölcsőm, csókom, szülőm... még istenem sincsen.
koporsóm... lesz talán, ha meghalni hagynak,
akik nem engednek lenni jónak, nagynak,
talán leszek én is nyugodt valamikor,
majd az anyaföldben büszke, maroknyi por...

...sokak már régóta nem létezni vall’nak,
minden mosolyukkal a nemlétbe varrnak,
hol nem takar saját bizonytalanságom,
hisz a világtól csak magamat nem látom,
hát magamhoz veszem az elválás mérgét,
lehántom magamról a külvilág kérgét,
megmosom az arcom: víztükör-utánzat,
kínos álmosolyt, színlelt jókedvet áztat.
ittlétemnek vajon van-e célja, tétje,
megkopik miattam a világ sötétje
vagy árnyékom festi mélyebb feketére?
hogy vagyok, létezek, mondd, valamit ér-e...

...és én csak keresem kérdéseim mögött
azt, kit a teremtés e világhoz kötött,
aki jött naivan, bátran, önjelölten
meg nem látni magát sárban, víztükörben,
szabadságra vágyva – balgán, hisz köztudott:
az már csak annak kell, akinek nem jutott –,
és tudva: nem kellek... a legárvább árva,
csak vagyok, valahol, mindentől elzárva,
míg millió kérdés bentről fel nem éget
és érek – emberként – tragikusan véget...

...csak tudnám, hogy bennem ki öltött alakot,
s formál egyáltalán, mit nem a kint adott?
hisz a csendet, magányt tőlem megtagadják,
a holtnak legalább nyugalmát meghagyják,
nem az leszek, amit más láttatni akart,
ember, költő leszek, kit hús, bőr, vér takart,
s még többet fog érni majd a halott költő
ha elmossa nevét több száz emberöltő,
amikor majd végre rám nem emlékeznek,
síromra tévedésből virágot is tesznek,
az elfeledésből csak egy versem marad,
név nélkül szavalnak majd egy fűzfa alatt,
hol szerelmet vall’nak, s majd a bölcső felett,
amiben a gyermek hangosan felnevet,
felolvassák nevem és egy versem talán
egy mellettem nyugvó sírkő bús oldalán,
megkövezett testnél, amit sírba dobtak,
több leszek, talán még szeretni is fognak
nem lesz, aki szemét gyenge fényem sértse,
sem, ki árnyékomtól saját fényét féltse...

...nem csak álomképe leszek a világnak,
délibáb, kit élni, s majd meghalni látnak,
akkor majd rájösztök, hogy ki élt köz’tetek
rongyokban. selyembe már nem öltöztettek,
hiába csókoljátok körömtelen ujjbegyem,
s hordjátok ruhákon, bőrötökön jegyem,
álelismeréssel ha megkoronáztok:
a rámszáradt szennyet le már nem mossátok,
s élve kiásnátok a költőt, a zsenit,
feltámasztanátok a meghurcolt istenit,
csak azt találjátok, mit tőletek kaptam,
azt, ami a halál után megmaradtam,
keresztem ha lángok közé is vetitek,
a tűz értetek jön, egyszer megértitek,
lélekben ha egyszer végleg összezúztok,
húst a csontjaimra már hiába húztok,
töltitek ereim saját véretekkel,
életet ti sem válthattok életekkel,
és jóllehet, lelkem a sírba szállt velem,
az ország, hatalom, dicsőség nem. Ámen.


- József Attila emlékére -

2019. április 14., vasárnap
Szilágycseh






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-16 20:58:00
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-16 20:58:00


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-06-02 06:59   Napló: Hetedíziglen
2020-06-02 06:59   Napló: Hetedíziglen
2020-06-02 06:59   Napló: Hetedíziglen
2020-06-02 06:59   Napló: Hetedíziglen
2020-06-02 06:59   Napló: Hetedíziglen
2020-06-02 00:26       ÚJ bírálandokk-VERS: Petz György Az elbocsátott szelíd (B. M. - nek)
2020-06-01 23:55   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-06-01 22:03   Napló: Kicsi Ólomkatona
2020-06-01 21:28   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-06-01 21:26   Napló: Játék backstage