Közös kezdetünk

Hangod próbálom ébreszteni újra
szellőzsongás lenne füleimnek.
Érintéseidtől elevenedtem,
mikor felemeltél magadhoz engem.

Sötétben megvillantottad szárnyad
fényed átjárta minden porcikámat.
Karodban tartottál tulajdonodként,
de én hátat fordítottam neked.

Te is eltűntél búvópatakodban.
Összekuszáltak útelágazások.
Nem tudom honnan hová induljak,
hogy megleljem közös kezdetünket.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-27 17:52:14
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-28 12:33:01