Bakkné Szentesi Csilla : Egyedül


 
2841 szerző 39179 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludy György
  Óda a magyar nyelvhez
Új maradandokkok

Tamási József: határtalanul
Tóth Gabriella: Morfondír
Faludy György: A felsõbbrendû ember
Tímea Lantos: Tavasz
Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 2 órája
Valyon László 3 órája
Bátai Tibor 5 órája
Ilies Renáta 5 órája
Kiss-Teleki Rita 5 órája
Paál Marcell 5 órája
Tamási József 6 órája
Tímea Lantos 6 órája
Bara Anna 6 órája
Zsolt Szakállas 6 órája
Ocsovai Ferenc 6 órája
Szakállas Zsolt 9 órája
Tóth Gabriella 14 órája
Tóth János Janus 14 órája
Kosztolányi Mária 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 1 napja
Serfőző Attila 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 1 órája
Zúzmara 7 órája
Bara 8 órája
Baltazar 17 órája
Dokk-verspályázat 1 napja
útinapló 1 napja
négysorosok 1 napja
Gyurcsi 2 napja
nélküled 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
Paricska. Életmű 3 napja
különc 3 napja
Sin 4 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bakkné Szentesi Csilla
Egyedül

Az ember egyszer csak magára marad,
ahogy elindult, amikor elszakadt.
Az út végére is ugyanúgy ér.
Elpattan valami. Talán egy ér.
Az idő és tér ott elveszett.
Már nem kergeti a felleget.
Az avar lehet oly hangtalan,
ha hűvös ősszel betakar,
s ahogy alatta bomlik az élet
nyűtt sejtekből ismét ébred.
Kibújik bimbó, sziklevél,
féreg, rovar. Szárny rebben
és nem jut eszébe egynek sem,
ha földre született röppenjen.
Ha röpül, nem vágyik más eget,
nem tágítaná ki a teret.
Vannak. Amíg még lehet.
Együtt vagy külön, nem érdekes.
Csak az ember olyan különc,
haladni szeret külön-külön.
Bűnösen is és bűntelen
egyre feljebb, ha kell, ha nem.
Ha Isten egétől szédül már,
hittel, hitetlen mindig vár.
Valami mást. Rendhagyót.
Kapaszkodót vagy biztatót.
De hiába minden intelem,
véget ér, ami nem végtelen.
Apró kis férgek foglyaként
elenyész, amit még remélt.
Egekbe száll és felejti,
hiába kutatta ezernyi
tudatban is tudattalan,
miért van az, hogy egyszer csak
az ember úgyis maga marad.
Ahogy elindult, ugyanúgy ér
az út végére. Oda egyedül lép.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-01 11:40:10
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-01 11:40:10


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-18 23:38   Napló: Bátai Tibor
2025-07-18 23:13   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-18 23:11   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-18 22:02   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-18 21:54   új fórumbejegyzés: Valyon László
2025-07-18 21:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilasi Katalin Keserű hexameterek (jav.)
2025-07-18 20:50       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus A jelen
2025-07-18 20:31   új fórumbejegyzés: Valyon László
2025-07-18 20:18   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-18 20:11   új fórumbejegyzés: Valyon László