Szenvedély vagy szerelem
Fogad tép, körmöd húsba váj,
űz a vágy, ostorral hajt tovább.
Tovább! Tovább!
Egyre vadabb az iram,
végre a robbanás,
megkapta tested amit akart.
Elernyedsz, de mégis érzed a hiányt,
csodás szerető vagy,
préseled erővel fogsorodon át,
majd kezed ismét indul felfedezni őt.
Fülébe suttogsz elcsépelt szavakat,
közben tudod, megint nem jön más,
mint egy röpke pillanat,
s ha végre kilépsz az ajtón,
nyomodba szegődik a bűntudat.
A másik asszony
csendes és álmatag,
mint fák közt megcsillanó tó,
szemében fürdeted magadat.
Feloldódsz benne, elveszett az idő.
Lebegsz, csak lebegsz,
rég nincs te, vagy ő.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.