NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2018-10-15 11:09 Összes olvasás: 9396| 84. | [tulajdonos]: PARTY | 2018-10-14 07:03 | Rendkívül fontos, hogy a modern költészetben a tartalom határozza meg a formát nem pedig (f)ordítva. Ebben téved minden formalista.
Nem a formát kell gyakorolni előbb, hanem a tartalom kifejezését.
De hogyan?
Bárhogyan.
Legyen szabadvers.
Annak felismerése már egy későbbi lépcsőfok, hogy a szabadvers valójában szintén "kötött" .
Mert a megkezdett hangütés előírja az összes többit. A jó szabadvers ennek szigorú (csak fel nem ismert, mert annyira az ösztönösen gyakorolt "mindennapi"beszédből fakadó) törvényei szerint működik.
A rossz szabadvers nem.
Ezért olyan sok a kortárs fércmű!
Ennek a szabadvers "gyakorlótérnek" nem az a célja, hogy fellazítsa a kötött formákat, épp ellenkezőleg!
Be kívánom bizonyítani, hogy a szabadvers - a maga titkos és kellően fel nem ismert módján - valójában nagyon is "kötött". S egyben rá akarok mutatni azoknak az esztétikai vétségeire (főleg rímes költők követik el, ha átruccannak szabadverset írni), akik túlírt, rosszul komponált - vagy csak unalmas (ez a legnagyobb poétikai vétség) - szöveget tesznek fel.
De most - a jövőre kiadandó Kutyát karácsonyra című kötetem véglegesítése előtt - előbb át kell néznem a saját szövegeimet. Kezdjük ezzel.
Azt hiszem, rendben van.
(S ezen is látni, mennyire "kötött". Hogy késpengényi hely sincs a szavak között, mert "egymással vannak egymásra csiszolva", mint a maják támfalkövei.)
PARTY
talán megbocsátható egy ilyen vén szamárnak
ha még elbolondozgatom itt
mondta Élő Klasszikus a miniszternek
amikor az köszöntötte őt és fiatal nejét
akivel a Playboy fotózta
a miniszter felragyogott és a testőrére nézett
láttad mennyire tisztel "hát ilyen fiú vagyok én?"
de tévedett
a mosolygó költő valójában lesajnálta őt és éber tekintettel
raktározta el mindezt hogy majd megírja
csak közben
meghalt | |
| 83. | [tulajdonos]: KÉNYSZERŰ KOBOLD | 2018-10-12 10:35 | Kényszerű kobold ólálkodik a Szabadverstan napló körül.
Nem érti, hogy bojkottot hirdetni "ellenem" meg kommentelni itt - egyidejűleg - nem lehetséges. | |
| 82. | [tulajdonos]: LÁTVÁNYPÉKSÉG VERSMŰHELY | 2018-10-12 08:30 | Érdekes, hogy ez a vers most lett kész. Sokáig bajlódtam vele itteni versműhelyemben, mindig azt hittem: jó már.
De mindeddig "túlírt" volt és "pontatlan" egyszerre.
Csak eddig nem vettem észre.
A szív sötét oldala című argentín film Benedetti (szabad)verseinek elemzése és Cserháti Zsuzsa Idő van című rímtelen (és rímes) dalának újabb és újabb meghallgatása kellett ahhoz, hogy megihletődjem és átírhassam véglegesre ezt a verset.
Kész szerencse, hogy eddig nem próbáltam még publikálni sehol (valahol mégis úgy éreztem, hogy még "ne"!)
Módosításaim a következőek.
1.)
Most már természetes, hogy az a "VALAMI" nem szerepelhet a címben, hiszen megvilágosodás szerű illúziót kell itt keltenem.
2.)
Viszont pontosítani kellett, hogy az "öregek" egy része a versben (a nyafogó ifjú vének /Ady/) nem azonosak a "fiatal öregekkel".
Ez is megtörtént egy szó kicserélésével, s közben nem törhettem meg a szólam ívét és ritmusát (mert akkor széthull az eezek köré szerveződő szigorú, s tulajdonképpen "kötött" szabadvers forma).
3.)
Továbbá törölni kellett a második "ifjabbak" szót "fiatalokra". Hiszen ott, ahol látomás jelenik meg egy műben, ott tanácsos annak környezetében a kevésbé irodalmi, mintegy "köznapi" szóváltozat.
"Látomás? Meg meg még keresett szavak is? Na ne...!"
Ilyesmi legfeljebb divatjamúlt formalistáknál forduljon elő, ne nálam! Ha mégis, akkor lökjétek a mulanDOKK-ba. Aztán hosszabb-rövidebb idő múltán - amikor már úgy tudok a versre nézni, mintha más írta volna - hátha én is észreveszem s megírom a szöveg végső változatát, mint most.
(Úgyhogy ezt verset most sürgősen cserélem is a kiadómnál a jövő évi megjelenésre leadott Kutyát karácsonyra című kötetben.)
| |
| 81. | [tulajdonos]: OTT ÜLT A FELOLVASÁSON | 2018-10-11 23:29 | Pálóczi Antal
OTT ÜLT A FELOLVASÁSON
ma a költők öregek
és elkényszeredettek voltak
rémlett némelyik beteg
azok közül akik ifjabbak nálam
ők és egy-két fiatal öreg jött el
nekik szavaltam virgonc erotikus versem
de megijesztett a Halál a fiatalok melletti padon
s már az elején elment a hangom
aztán öblögettem ott is ahol nem kellett volna
végül taps és némi arcpirosodás
és sok sok sok sok
semmi | |
| 80. | [tulajdonos]: KORR | 2018-10-11 04:12 | | Miközben a rímes része a dalnak (másokat) ápol és eltakar. | |
| 79. | [tulajdonos]: ELTÉRŐ HATÁSMECHANIZMUS | 2018-10-10 23:34 | A szabadvers és a rímes vers eltérő hatásmechanizmusának jó példája Cserháti Zsuzsa Idő van című száma, amelynek első része egy rím nélküli szabadvers, a második része azonban rímes dal.
Biztosan lesznek olyanok, akinek csak a második, a rímes fele tetszik. Amely olyan, mint az édes asztali fehérbor.
Az első része viszont olyan ezzel a felkavaró szabadvers szöveggel, mint a fanyar száraz vörösbor. Nekem ez "izlik" jobban.
A kétféle tartalom kétféle formát követel.
Amit az első rész szabadvers tartalma, ezzel a csapongó, felkavaró dallammal elérni képes, azt a hatást a dal másik fele nem tudja utolérni.
De nem is kell. Az a rész - a katarzis után - ápol és eltakar. (Legfeljebb én nem hallgatom már, hanem újra indítom az első rész elejét, ahol a bátor töprengő képes leszállni a tudatalattiba, ahol megsejti a kimondhatatlant.
A szembesülés katarzisa nálam nem igényel levezetést.
Hagyni kell, hogy ez az így megélt tapasztalat "a sorsommá" váljon.
Miközben a rímes rész a dalnak (másokat) ápol és eltakar.
https://www.youtube.com/watch?v=gZ-pN13movo | |
| 78. | [tulajdonos]: ITT A MAGYAR MEGSZÓLALÁS | 2018-10-09 23:16 | Örülök, hogy megtaláltam a Szív sötét oldala című filmversek magyar fordítását, a hét évvel ezelőtt írt Übü napló bejegyzésben... Szinte csak véletlenül.
Már el is felejtettem, melyik kommentemben szerepeltek. Pedig annak idején elég nagy fáradtsággal, a videót meg-megállítva, kézírással körmöltem le a magyar szöveget, hogy Nektek megmutathassam.
A téma itt a szerelem megjelenítése versben és filmben - a maga felvilágosult természetességével. Nincs többé XIX. századi külön lábtörlő törülköző meg külön testet törlő törülköző a fürdőkád mellett - hiszen ha kilépünk a fürdőből, egyformán tiszták vagyunk lent is, fent is.
Azért tértem ki erre, mert megcsapott a gőze az egyik naplónak: a rímekről írnak benne s ezt összefüggésbe hozzák a XIX. századi valláserkölccsel. Hiszen vulgáris formában, becsmérlően, akkor dívó stílusban szólnak benne a női és a férfi nemi szervről.
Mindig meglep, hogy valakinek - ezek szerint - ennyit vertek a kezére kiskorában, amikor...
Mással nemigen tudom magyarázni egy művész ilyen jellegű komplexusait.
Eliseo Subiela, a film rendezője, Mario Bendetti költő, a film egyik írója, s Dario Grandinetti, a költőt alakító főszereplő természetesen mentesek ettől. Jómagam, a film alkalmi interpretátora szintén. Mi, Walt Whitman - Arany János amerikai kortársa - óta tudjuk, hogy testünk minden porcikája szent.
Még a nemzőszerveink is.
Főleg azok... Hiszen a teremtéséi. Mi csak "használjuk" őket.
Most ismét megmutatom a szív sötét oldala című film 10 évvel később készült (de valójában 20 évvel "később játszódó) második részét. Amelyikben a dús fekete hajú költő, immáron megkopaszodva, ismét megkeresi egykori szerelmét. A jó művészfilmekben az a jó, hogy számtalanszor meg lehet nézni őket s mindig újnak hatnak.
Mert a magyar fordítás birtokában rá tudok mutatni, mit is mond ebben a lány a költőnek, amikor mögé lépve követi és egyszer csak kedves hangon megszólítja.
Ugyanazt, amit megismerkedésükkor.
Amikor a költő szavalni kezdte neki Mario Benedetti Taktika és stratégia című versét, s a nő egyszer csak átvette tőle a szót:
"Az én stratégiám viszont mélyebb és egyszerűbb is.
Az én stratégiám az, hogy elérjem, ki tudja hogyan, miféle
ürüggyel, hogy szükséged legyen rám."
És most ezt mondja megint.
Ennél szebb megszólítás - 20 évnyi távollét után - egyszerűen nem lehetséges.
Figyeljétek meg megint, milyen kifejező a zene, amikor a sapkákat válogatva a költő "megtalálja az egyéniségét". Mekkora truváj, hogy egy csomó asszony előront az emeletekről...
S milyen jó kis Subiela humor, hogy a nővel az ölében, a megöregedett költő immár nem tudja "sarkaiból kifordítani" a bezárt ajtót, mint egyszer fiatal korában. Képes "filmbeszéddel" szólva. De a lány kulccsal kinyitja, majd visszamászik a férfira, hogy mégis "úgy menjenek be".
Igen, az igazi - a fenséges (a lazacok vándorlása is ilyen) heteroszexualitásban a férfi csak nőt, a nő pedig csak férfit kíván, de nagyon, nagyon, nagyon. És még annál is izzóbb szenvedéllyel.
Erről írtam Vissza a paradicsomba című versemben, "valójában a nőknek van falloszuk, amit becézni kell, mert a vaginát a férfi viseli a szívén."
(Mórotz Lila lovak című verse számomra épp ezt jeleníti meg, de erről majd máskor, máshol, többet.)
Az ellenkező neműeknek ezt a felfokozott "egymási iránti készségét" látjuk viszont ebben a filmben, de az első részében is. Igazi felnőttfilm ettől.
Tetszik.
Tehát a Benedetti vers:
"Az én stratégiám viszont mélyebb és egyszerűbb is.
Az én stratégiám az, hogy elérjem, ki tudja hogyan, miféle
ürüggyel, hogy szükséged legyen rám."
Ezt mondja tehát a lány megint, a mostani viszontlátáskor.
https://www.youtube.com/watch?v=LbbsnwgiUiw
| |
| 77. | [tulajdonos]: TÖBB ELÜTÉST IS JAVÍTVA | 2018-10-09 08:17 | Ezt hét évvel ezelőtt, 2011. 05. 07-én írtam.
Megvárt, mint a szekrényben régen összehajtogatott ruha és nincs is naftalinszaga.
Jó lesz a készülő, A szerkesztőségi főemlős etológiája című regényhez.
Esztétikai tartalma miatt azonban mégsem az azonos című naplómban, hanem itt, a "szabadverstan-ban" teszem újra közzé. Hiszen a Szív sötét oldala című filmről is itt kezdtem újra beszélni. S hamarosan a film magyar nyelvű változatának versrészleteit is felteszem.
Készülök arra, hogy egy következő "rendhagyó" Dokk esten majd levetítem az egész filmet Nektek, az írókönyvtárban. Előtte jól kiplakátozom majd - még az ELTE magyar szakán is, ahonnan egyébként is várok verselőket, mert nagyon különös és nagyon jó film ez. Majd meglátjátok! (Az alábbi szöveg az ÜBÜ-naplóból való, amit eredetileg az én karakterem meggyilkolására tett föl valaki, de aztán az abban szereplő dehonesztálás végül az "ötletgazda" fejére hullott vissza. Ráadásul, szerzője, a becsületsértési pert is elveszítette velem szemben- s a napló hirtelen abbamaradt.) Az alábbi szöveg arra példa, hogyan váltok át önvédelmi, intrikus fecsegő kommentelés helyett esztétikaira, hiszen - ha itt hagynának -, akkor én a Dokk-on mindig ilyesmivel foglalkoznék. (Ha ehhez jogi segítséget kell kérnem, akkor úgy, hiszen 12 éve ezért jöttem ide, s ezért vásároltam tavaly Dokk résztulajdont is).
-------------------------------------
Most pedig hagyjuk az übünaplót (...), s fordítsuk orcánkat a költészet felé.
Lentebb, a Jarry-nál az ÜBÜ mintáját szolgáltató vaskalapos rémtanár, a kereszténykurzus érdekeit képviselő Hébert ellentétét, a kitűnő Keatont (a Holt költők társasága című filmből), már bemutattam, Walt Whitman rajongójaként. Mai irodalomórámon vizsgáljuk meg, hogyan ír szabad verset Whitman egyik uruguayi követője, a tavaly ilyenkor elhunyt Mario Benedetti.
Íme a latinamerikai szabadvers, az "ősközlés" esztétikájának törvényszerűségeivel, úgy mint a jól tagolt szólamok (a szabadvers alapegysége nem a versszak, hanem a szólam), a hangzás és a beszéddallam emelt intenzitású ritmikája. (Nem "civil" beszéd, nem próza, s valójában: ez a szöveg nem ritmustalanabb, mint a kötött vers, épp ellenkezőleg: nagyon kötött, csak másképp. Bonyolult mikroritmus kompozíciója van, ha nem is vesszük észre... Majd errõl később, máshol, bővebben...)
A klip, amelyben szerepel, s amelynek a linkjét lent közzé teszem, Eliseo Subiela: A szív sötét oldala című filmjének részlete. A költő és a prosti megismerkedése epizód. (A prosti itt nem azonos a kurvával - sokkal inkább múzsa. Az Subiela fanyar (és keserű) iróniája, hogy kiderül: - fizetni kell érte. //Miközben férfi és nõ nem ismerkedett még meg soha költőibben, felemelőbben... Csak éppen pár évvel az argentin diktatúra bukása után vagyunk, az "átmeneti idők" idején. S mint Oshima japán filmrendezőnél /vagy Móricznál a "Sárarany"-ban/ a felfokozott szexualitás jelzője a társadalmi krízis állapotnak.
Az ember a "vesztét" érzi.
Ezzel a szemlélettel nézzük a szexuális vonatkozást! Amely a jó műben mindig a kifejezés szolgálatában áll és az a legkevesebb, hogy mindig jellemrajz.)
A film spanyol nyelvű, alatta angol felirat olvasható. Ide teszem a magyar fordítást, hogy aki megnézi, annak könnyebb dolga legyen.
----
Olverio, a költő, a lokálban kinézi magának Anát, a szép luxusprostit, aki az argentin diktatúra alatt elveszítette férjét. Lányát Spanyolországban, internátusban nevelteti. Ehhez keresi ezzel az ősi mesterséggel a pénzt, csak ez ekkor még nem derül ki róla.
Itt két egymásnak teremtett ember megismerkedését látjuk, átérezvén: milyen szép is költeményeket szavalni egymásnak, ahogyan ők teszik az ettől nagyon is európai, nagyon is irodalmi kávéház hangulatú argentin lokálban. Hiába mondja Ana, hogy ő nem csevegni jött...; mert ez itt nem irodalmi klub. Elárvult, a szörny-társadalom által megkínzott bensõjük érti és akarja a költészetet, s Olivério provokativ, idétlen szabadverse megértõ fülekre talál.
OLIVERIO:
Fütyülök rá, hogy egy nőnek olyanok-e a mellei, mint két magnólia
vagy mint két fonnyadt füge!
Hogy a bőre olyan-e, mint a barack, vagy mint a smirglipapír!
Fikarcnyit sem érdekel, hogy ébredéskor a lehelete illatos, mint egy ajzószer
vagy bűzös, mint egy rovarirtó!
A legcsekélyebb mértékben sem zavar egy orr, mely első lehetne egy sárgarépa kiállításon!
De egy dolog biztos, és ebben hajthatatlan vagyok!
Nem bocsátom meg egy nőnek semmi szín alatt sem,
ha nem tud repülni!
Ha nem tud repülni, csak pocsékolja velem az idejét!
ANA:
Okatórepülés 50 dollár... Menetrend szerinti utasszállítás 70 dollár... Nemzetközi járat 100...
(Ezek után táncolni mennek, a zene "vallomásai közepette"...
majd a bárpultnál látjuk őket.)
OLIVERIO:
"A taktikám az, hogy nézlek.
Megtanulom milyen vagy, megszeretem milyen vagy.
A taktikám az, hogy beszélek hozzád s hallgatlak téged.
Szavakból építek hidat, össze nem omlót.
A taktikám az, hogy emlékeidbe fészkelem magam,
ki tudja hogyan s miféle ürüggyel, csak hogy veled maradjak.
A taktikám az, hogy őszinte vagyok és tudom, hogy
te is az vagy. S nem árulunk egymásnak zsákbamacskát,
hogy ne legyenek közöttünk függönyök, szakadékok..."
ANA (átveszi a szót):
Az én stratégiám viszont mélyebb és egyszerûűbb is.
Az én stratégiám az, hogy elérjem, ki tudja hogyan, miféle
ürüggyel, hogy szükséged legyen rám... Mario Benedetti: Taktika és stratégia. Elviszel valahová?
OLIVERIO:
Akkor Onettit is ismered!
ANA:
Nem azért vagyunk itt, hogy irodalomról csevegjünk, kisfiú! Ez egy lokál, nem egy irodalmi klub.
OLIVERIO:
Igazad van... Hozzád mehetünk?
ANA:
Úgy egy kicsit többe kerül.
(Oliverio fizet, majd elindul. Ana követi. Közben a takarásukból 70-es férfi sziluetje bontakozik ki. Tengerészkapitány egyenruhában van, s németül szintén egy verset kezd mondani, a közben a bárpulthoz sétált másik prostinak...
NÉMET TENGERÉSZKAPITÁNY:
"Mert az enyém vagy, s nem vagy az enyém...
S ha az éjszaka elmúlt azt mondom: szerelem".
Eddig a klip.
A német tengerész pedig valójában maga Mario Benedetti, a költő volt, akinek a verseit a fiatalok előtte mondták. (A film 17 évvel ezelőtti forgatásakor 72 éves argentin Mario Bendetti, nem azonos a jelenleg 50 körüli olasz - és egy kicsit szenteskedő - Mario Benedettivel, akit Laczkfi János fordít.)
Subielától szerintem jó húzás volt, hogy a szerzőt is felléptette a filmben. A németül elkezdett - majd egy másik jelenetben befejezett - vers szintén saját verse Benedettinek, amit németül írt. Annak idején Benedetti Európában is élt.
Tavaly ilyenkor halt meg. (Vagyis már 8 éve, szerk.)
Tehát jöjjön a klip:
http://www.youtube.com/watch?v=xbUOi77ig8E&NR=1ario | |
| 76. | [tulajdonos]: KORR | 2018-10-09 06:29 | Jé! (Móritz - Mórotz áthallás... már akkor is elütöttem) ki kell javítanom Móricz nevét, így a helyes.
S mint Oshima japán filmrendezõnél //vagy Móricznál a "Sárarany"-ban// a felfokozott szexualitás jelzõje a társadalmi krízis állapotnak. Az ember a "vesztét" érzi. | |
| 75. | [tulajdonos]: INTRIKA HELYETT ESZTÉTIKÁT! | 2018-10-09 05:51 | Ezt hét évvel ezelőtt, 2011. 05. 07-én írtam.
Megvárt, mint a szekrényben régen összehajtogatott ruha és nincs is még naftalinszaga.
Jó lesz a készülő. A szerkesztőségi főemlős etológiája című regényhez.
Esztétikai tartalma miatt azonban mégsem az azonos című naplómban, hanem itt, a "szabadverstan-ban" teszem újra közzé. Hiszen a Szív sötét oldala című filmről is itt kezdtem újra beszélni. S hamarosan a film magyar nyelvű változatának versrészleteit is felteszem.
Készülök arra, hogy egy következő "rendhagyó" Dokk esten majd levetítem az egész filmet Nektek, az írókönyvtárban. Előtte jól kiplakátozom majd - még az ELTE magyar szakán is, ahonnan egyébként is várok verselőket, mert nagyon különös és nagyon jó film ez. Majd meglátjátok! (Az alábbi szöveg az ÜBÜ-naplóból való, amit eredetileg az én karakterem meggyilkolására tett föl valaki, de aztán az abban szereplő dehonesztálás végül az "ötletgazda" fejére hullott vissza. Ráadásul, szerzője, a becsületsértési pert is elveszítette velem szemben- s a napló hirtelen abbamaradt.) Az alábbi szöveg arra példa, hogyan váltok át önvédelmi, intrikus fecsegő kommentelés helyett esztétikaira, hiszen - ha itt hagynának -, akkor én a Dokk-on mindig ilyesmivel foglalkoznék. (Ha ehhez jogi segítséget kell kérnem, akkor úgy, hiszen 12 éve ezért jöttem ide, s ezért vásároltam tavaly Dokk résztulajdont is).
-------------------------------------
Most pedig hagyjuk az übünaplót (...), s fordítsuk orcánkat a költészet felé.
Lentebb, a Jarry-nál az ÜBÜ mintáját szolgáltató vaskalapos rémtanár, a kereszténykurzus érdekeit képviselő Hébert ellentétét, a kitűnő Keatont (a Holt költők társasága című filmből), már bemutattam, Walt Whitman rajongójaként. Mai irodalom órámon vizsgáljuk meg, hogyan ír szabad verset Whitman egyik uruguayi követője, a tavaly ilyenkor elhunyt Mario Benedetti.
Íme a latinamerikai szabadvers, az "õsközlés" esztétikájának törvényszerûségeivel, úgy mint a jól tagolt szólamok (a szabadvers alapegysége nem a versszak, hanem a szólam), a hangzás és a beszéddallam emelt intenzitású ritmikája. (Nem "civil" beszéd, nem próza, s valójában: ez a szöveg nem ritmustalanabb, mint a kötött vers, épp ellenkezõleg: nagyon kötött, csak másképp. Bonyolult mikroritmus kompozíciója van, ha nem is vesszük észre... Majd errõl később, máshol, bõvebben...)
A klip, amelyben szerepel, s amelynek a linkjét lent közzé teszem, Eliseo Subiela: A szív sötét oldala címû filmjének részlete. A költõ és a prosti megismerkedése epizód. (A prosti itt nem azonos a kurvával - sokkal inkább múzsa. Az Subiela fanyar (és keserû) iróniája, hogy kiderül: - fizetni kell érte. //Miközben férfi és nõ nem ismerkedett még meg soha költõibben, felemelõben... Csak éppen pár évvel az argentin diktatúra bukása után vagyunk, az "átmeneti idõk" idején. S mint Oshima japán filmrendezõnél //vagy Móritznál a "Sárarany"-ban// a felfokozott szexualitás jelzõje a társadalmi krízis állapotnak. Az ember a "vesztét" érzi.
Ezzel a szemlélettel nézzük a szexuális vonatkozást! Amely a jó műben mindig a kifejezés szolgálatában áll és az a legkevesebb, hogy mindig jellemrajz.)
A film spanyol nyelvű, alatta angol felirat olvasható. Ide teszem a magyar fordítást, hogy aki megnézi, annak könnyebb dolga legyen.
----
Olverio, a költõ, a lokálban kinézi magának Anát, a szép luxusprostit, aki az argentin diktatúra alatt elveszítette férjét. Lányát Spanyolországban, internátusban nevelteti. Ehhez keresi ezzel az õsi mesterséggel a pénzt, csak ez ekkor még nem derül ki róla.
Itt két egymásnak teremtett ember megismerkedését látjuk, átérezvén: milyen szép is költeményeket szavalni egymásnak, ahogyan õk teszik az ettõl nagyon is európai, nagyon is irodalmi kávéház hangulatú argentin lokálban. Hiába mondja Ana, hogy õ nem csevegni jött...; mert ez itt nem irodalmi klub. Elárvult, a szörny-társadalom által megkínzott bensõjük érti és akarja a költészetet, s Olivério provokativ, idétlen szabadverse megértõ fülekre lel.
OLIVERIO:
Fütyülök rá, hogy egy nőnek olyanok-e a mellei, mint két magnólia
vagy mint két fonnyadt füge!
Hogy a bőre olyan-e, mint a barack, vagy mint a smirglipapír!
Fikarcnyit sem érdekel, hogy ébredéskor a lehellete illatos, mint egy aljzószer
vagy bûzös, mint egy rovarirtó!
A legcsekélyebb mértékben sem zavar egy orr, mely első lehetne egy sárgarépa kiállításon!
De egy dolog biztos, és ebben hajthatatlan vagyok!
Nem bocsátom meg egy nőnek semmi szín alatt sem,
ha nem tud repülni!
Ha nem tud repülni, csak pocsékolja velem az idejét!
ANA:
Okatórepülés 50 dollár... Menetrend szerinti utasszállítás 70 dollár... Nemzetközi járat 100...
(Ezek után táncolni mennek, a zene "vallomásai közepette"...
majd a bárpultnál látjuk õket.)
OLIVERIO:
"A taktikám az, hogy nézlek.
Megtanulom milyen vagy, megszeretem milyen vagy.
A taktikám az, hogy beszélek hozzád s hallgatlak téged.
Szavakból építek hidat, össze nem omlót.
A taktikám az, hogy emlékeidbe fészkelem magam,
ki tudja hogyan s miféle ürüggyel, csak hogy veled maradjak.
A taktikám az, hogy őszinte vagyok és tudom, hogy
te is az vagy. S nem árulunk egymásnak zsákbamacskát,
hogy ne legyenek közöttünk függönyök, szakadékok..."
ANA (átveszi a szót):
Az én stratégiám viszont mélyebb és egyszerûbb is.
Az én stratégiám az, hogy elérjem, ki tudja hogyan, miféle
ürüggyel, hogy szükséged legyen rám... Mario Benedetti: Taktika és stratégia. Elviszel valahová?
OLIVERIO:
Akkor Onettit is ismered!
ANA:
Nem azért vagyunk itt, hogy irodalomról csevegjünk, kisfiú! Ez egy lokál, nem egy irodalmi klub.
OLIVERIO:
Igazad van... Hozzád mehetünk?
ANA:
Úgy egy kicsit többe kerül.
(Oliverio fizet, majd elindul. Ana követi. Közben a takarásukból 70-es férfi sziluetje bontakozik ki. Tengerészkapitány egyenruhában van, s németül szintén egy verset kezd mondani, a közben a bárpulthoz sétált másik prostinak...
NÉMET TENGERÉSZKAPITÁNY:
"Mert az enyém vagy, s nem vagy az enyém...
S ha az éjszaka elmúlt azt mondom: szerelem".
Eddig a klip.
A német tengerész pedig valójában maga Mario Benedetti, a költő volt, akinek a verseit a fiatalok elõtte mondták. (A film 17 évvel ezelõtti forgatásakor 72 éves argentin Mario Bendetti, nem azonos a jelenleg 50 körüli olasz Mario Benedettivel, akit Laczkfi János fordít.) Subielától szerintem jó húzás volt, hogy a szerzõt is felléptetette a filmben. A németül elkezdett - majd egy másik jelenetben befejezett - vers szintén saját verse Benedettinek, amit németül írt. Annak idején Benedetti élt Európában is élt.
Tavaly ilyenkor halt meg.
Tehát jöjjön a klip:
.http://www.youtube.com/watch?v=xbUOi77ig8E&NR=1ario | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
