NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2019-02-16 20:47 Összes olvasás: 11125| 102. | [tulajdonos]: UTAZÁS A SZABADVERS BOLYGÓRA | 2019-02-15 23:12 | AZ AMAZONOK REJTETT ZUGAI naplóból (ahová udvariasságból vittem át) áthozom ide e bejegyzés érdemi részét.
------------
A 103 évvel ezelőtti Babits/Kassák vitában tűnik fel először a Költészet körül keringő "rímes vers bolygó" társa, a "szabadvers bolygó" amelyről az azóta eltelt évszázadban derült ki, hogy mennyivel nagyobb, mint a "rímes vers bolygó".
És nem csak azért, mert Kosztolányit, Adyt, Babitsot követően Kassák nyomán hatalmas magyar szabadvers-irodalom született, s mert a világirodalomban – különös tekintettel Latin-Amerikára –, mára ugyanez a helyzet... Nem. Ennél sokkal fontosabb, hogy az azóta eltelt időben sorra felfedezték az orális ősköltészetet a világ "primitívnek" gondolt népeinél. S ezek szintén ősszabadversek.
Miközben a laikus felfogás annak megértéséig sem jutott el, hogy A KÖLTÉSZET NEM A RÍM KÖRÜL KERING.
Hogy a "szabadvers bolygó" mennyire hatalmas, vagyis mennyire régi, hogy talán több tízezer éves, azt a két vitázó 1916-ban még nem tudhatta. A korszak újművészetére érzékenyebb Kassákot mindebben a világirodalmi újdonság érdekelte. A filosz Babits pedig legfeljebb az írott kultúrát tudta (és akarta) felidézni az ókori birodalmakig visszamenően.
Az 1916-os Babits/Kassák vita idején még nem derült ki, hogy az énekelt ősszabadvers akár több tízezeréves is lehet. Bár az kezdett világossá válni, hogy az úgynevezett primitív gyarmati művészeti tárgyak, faragványok, szobrok stb. mennyire kimagasló művészeti értéket képviselnek. Hogy egyáltalán NEM primitívek. Ezt a modern képzőművészet fedezte fel. (Picasso egyszer csak elkezdett baltafejű hasogatott női "portrékat" festeni. Mire azt mondták neki, nem is hasonlít. Ő meg hunyorított: DEHOGYNEM! (Mert hát lakva ismeri meg az ember a másikat. Ő nem azt festette le, amilyennek a csaj látszott, vagy látszani akart, hanem amit MEGTUDOTT RÓLA. (Ebben "érte utol" a primitív művészetet, nevetségessé téve a tartalmatlanul bájolgó "formakultúrát".)
Róheim Géza 1938-ban felfedezte Ausztráliában, hogy a minden kultúránál ősibb és "primitívebb" – tényleg a kőkorszaki ősembert idéző – viszonyok között élő bozótlakóknak mennyire fejlett a szóművészete. (Elgondolkodtató, hogy ha ezeknek a népeknek a kőeszközeik, vadásztechnikájuk s több tízezer éves hagyományt konzerváló festészetük az évtízezredek alatt mit sem változott, vajon nem igaz-e ugyanez a szóművészetükre? Ha igaz, akkor ez azt jelentheti, hogy e szóművészet talán több tízezer éves. P.A.)
Egy szerelmi varázsdal kapcsán idézem ennek a naplónak az 53. bejegyzését, ahol mindez részletesebben is szerepel. "Ismétlésként" azonban most ennyi is elég: "Az ausztráliai őslakó szemében – írja Róheim – a szerelem, megkülönböztetve az egyszerű nemi feszültségtől, nem természetes dolog. Csak varázslattal magyarázhatja, hogy egy nőt éppen egy bizonyos férfi miatt „ráz ki a hideg”. De ha megvan ez az érzés, akkor olyan ellenállhatatlan, mint a bűvölés és úgy csap le, mint a villám. Íme a sorképzés és a szöveg intenzitása jelzi (ha nem is tördeltem verssé), hogy verssel (szabad verssel) állunk szemben. Egyes szavak jelentése lejjebb olvasható.
„Mali fánál ül gondolkozva/ Gondolkozva ül/ Négykézláb megy zörgő bumeránggal,/ A kemény földön lábát dörzsöli össze!/ Ó kettős szivárvány! Ó kakadu hangja, / Ifjú legény vagyok én!/ Ijedten ülnek az alknarincsák! /A bokrokat borzolja a szél! /A nátándzsával a bozótot szórja szét,/Csillog a matati!/ Villan a csilára!/ Beszél a pénisz, / Mozog a nátándzsa!/ Ijedten ül az alknarincsa/ egy helyen maradva,/ kinyújtott lábakkal,/ Amint ül úgy erősödik,/ Alnarincsává válik,/ Amint ül, folyik a vagina,/ Amint guggol/ A folyadék áramlik,/ Jönnek rohanva,/Árad a vérük,/ Holdember kergeti/ Vörösen villogva,/ Én csak ott ülök,/ Ifjú legény vagyok én!/ Én csak ott ülök, /Vörösen csillogva/Zúg a búgófa,/ Mozog a natándzsa,/ Vágyódva jönnek,/ Ugrálva jönnek. / Jönnek a lányok,/ Várom őket!/ A vörös homokon/ Felcsap a villám,/ Felcsap a földről/ Felcsapó villám!”
Róheim értelmezése szerint: „A phallikus dal nyitját a büszke refrén adja meg: „Ifjú legény vagyok én!” A beszélő pénisz errigált péniszt jelent és a dalt betetőző felcsapó vagy emelkedő villám szimbolikus betetőzése az érzelmi alaptónusnak. A villámot az arandák a víz péniszének nevezik és a villám „emelkedése” kétségkívül a szimbolizált tartalom átvillanása a fedő jelképen. (Pontos természeti megfigyelés: a villám nem /csak/ „a mennyből „ csap le: kisüléskor a föld elektromos töltései lentről áramlanak fölfelé. P.A.) A fehér fejdísz (a csilára), a rojtos péniszfedő (a matati), a búgófa és a nátándzsa mind ugyanazt a vágyat szimbolizálják. Ami azonban magyarázatra szorul, az az alknarincsa. Alknarincsa azt jelenti, szemet elfordító. A házasság előtt minden nő alknarincsa, de egy sem marad végig alknarincsa. Mit jelent az, hogy a fiú alknarincsát akar szerezni búgófával? Először is egy alapvető különbséget jelent a férfi beállításában. Vi et armis akarja-e meghódítani a nőt, vagy varázslattal: hős vagy poéta? (…) Az alknarincsa ugyanis rendszerint egy messziről jött nő, aki, amint a dalból is látható, egy ellenállhatatlan erőnek engedve, oly sietséggel érkezik, hogy a húst is nyersen eszi meg, fut, rohan a villámok dicsfényétől övezett ismeretlen férfi felé. Alknarincsa az a nő, aki nem akar. Az ilyen nőt varázsigével lehet megszerezni.” (…) S hogy megy a „bűvölő” udvarolni? Először egy asszony képét rajzolja a homokba. Erre leteszi a búgófát és a matatit (péniszfedő rojtot) és a csilarát (fejre való zsinór), a lalkarát (csont, amelyet az orrsövénybe dugnak). Mindezekre társai ráolvasnak, azaz eléneklik a varázsige megfelelő sorait. A férfi közben feketére festi a homlokát és piros festékből karikákat rajzol a szeme köré, majd lassanként felveszi mindezt. Most teljes díszben van, leül a földre méltóságteljesen és várja, hogy a többiek ráolvassanak a testére . Ha ez megtörtént, akkor fölkel és a siker biztos tudatával megy az asszonyok közé. Közbenjáró gyanánt elküldi valamelyik rokonát ,rendszerint egy lányt. A lány aztán elmondja a férfinek: „Ez az asszony szerelmes beléd”, mire a férfi adja a meglepettet. Így kívánja az illendőség. Az ilpindzsát („körülkerítést”, vagyis a szerelmi érintettséget) nem szokás bevallani. „Hogy lehet az? Én semmit sem csináltam” , így illik felelni. De a közbenjáró ezt már ismeri. „Dehogynem –mondja – úgy jöttél, mint a villám, és ő beléd szeretett”. Idézet vége.
S itt van most egy havaii cápatánc ének is. Hasonlít az ausztrál ősszabadvershez, pedig a két kultúrának semmi köze egymáshoz: az ausztrál őslakók minden óceániai gyarmatosítót megöltek - egészen Cook kapitány érkezéséig.
A CÁPA-TÁNC
Auj! Hozzám kapott a cápa, belém harapott a cápa,
Lalakea, három-sor-fűrész fogával.
Megnyílott Lono köre,
zárát az órjás-cápa törte le.
A tűz-szemű Niuhi –
szeme lángot vet a mélykék tengerben.
Ahu! Auj!
Évről évre, mikor a vili-vili-fa virágzik,
akkor harap a cápa-isten.
Auj! Szájában tart az órjás-cápa.
Ó, mélykék tenger! Ó, feketülő tenger!
Hab-pikkelyes tengere Kanénak!
Milyen gyönyörrel táncoltam én!
Ahu! Auj! Most megesz a cápa-isten.
| |
| 101. | [tulajdonos]: PROVOKÁCIÓ | 2019-02-08 07:19 | Trükkös mutatvány folyik a Dokk-on. Famicsoda hosszú tárgynevet adott meg egy máshol elismert költőprovokátor ITTENI ALKOTÓI NÉVKÉNT. Fotó semmi, bemutatkozás semmi. És a gyenge matériáknál máris sikert arat.
Ez prpvokáció azokkal szemben, akik becsületesen arccal, névvel (és bérmentve) publikálnak itt. Jónás Tamás ezt sosem hagyta volna. Először egy Photosoppos "csúsztatott" fotóm volt fenn, és kötelezett arra, hogy reális arcképet rakjak fel, ha a szemembe világítottam is rajta. De én voltam.
Famicsoda hosszútárgynév titokzatoskodik, mint az óvodás csajok, amikor fel akarnak vágni a fiúk előtt. S máris rejtélyt, titkot - ó, borzalom (és jóleső borzongás) esetleg tragédiát szimatolnak körülötte a legmegvezethetőbbek.
Nevetséges.
Ez mutatja, hogy az alantas kiváncsiságra építeni nem tisztességes (de aki "eredendő bűnbe" akar esni, hát essen).
Én azonban úgy vélem, hogy ez nem szükségszerű.
Nem szabad famicsoda hosszútárgynévvel verset olvasni szerintem a Dokk-on. Elvből.
Én sosem tenném.
Már az is illetlenség, ha valakivel beszélgetünk vagy beszélgetni szeretnénk, és az illető fent hagyja az arcán a napszemüveget.
Én mindig eltávolítom, ha a másikon sincs fenn. Mindig meglep, amikor kiderül, hogy addig jóérzésűnek, rokonlelkületűnek vélt embereknél ez nem magától értetődő. Hogy támogatják az ilyen kicsinyes Dokkszerűtlenségeket. | |
| 100. | [tulajdonos]: KORR | 2018-11-06 04:27 | Ha-ha
A folyó megfolyt? Megint LY került a J helyére.
Pardon.
Az alábbi mondat helyesen így szól:
S nem kényszerítettem magamra "túlelfojtásokat" sem. | |
| 99. | [tulajdonos]: FREUD ÉS A TUDATALATTI | 2018-11-06 04:13 | E napló 53. bejegyzésében írok Freudról, pontosabban egyik tanítványának Róheim Gézának ausztráliai kutatásáról, amelyben tulajdonképpen egy ausztrál szabadverset, egy nőbűvölő ilpindzsa éneket is lefordít és magyaráz.
Freud zsenialitásához nem fér kétség, helyesen sejtette meg, hogy létezik tudatalatti.
Csak abban tévedett - illetve ért el részleges (az ő nagypolgári társadalmi rétegére és anyától elválasztott (dajkás) nevelési stílusára jelemző, de nem egyetemes érvényű) eredményt, hogy abban mi rejlik. Hogy a fiú gyermek az anyját kívánja. Hiszen éppen ennek (az anya - és a testvér nemkívánásnak, de ez megint csak az együtt felnőtt testvérekre igaz) aszexuális élménye "terjed ki" később a feleségre is, több éves együttélés során. S létrejön a Szabó Magda által is megírt "testvérbarátság", amely nagyon tartós házasságot jelenthet (mert sokkal mélyebb emberi kapcsolat annál, nem pedig kutya/macska, értsd férfi/női "iszony" ) de amely aszexuális.
Tehát nemhogy az anyját nem kívánja a férfi, de a nőtestvéreit és végül a feleségét sem.
És ez "őstermészetes". Talán nem véletlenül mondják, hogy átlag 7 évig "tart egy kapcsolat". S talán az sem nem véletlen, hogy a Próféta négy feleséget engedélyez??? 4X7= 28 év. Épp egy nemileg aktív férfi élet hossza 20+28=48. ??? Persze ez csak egy munkahipotézis.
A költészet jobban a mélyére enged látni - ha fel mered tárni a saját tudatalattidat, vagy ha egyáltalán képes vagy lehatolni oda. Nem biztos, hogy mindenkinek megéri... Nekem talán szerencsém van... "Ott" én még "nem űzettem ki a paradicsomból". S nem kényszerítettem magamra "túlelfolytásokat" sem, hogy aztán megbetegítsék a lelkem.
Én a fenti problémát így dolgoztam fel, s most már egyre messzebbről nézem - Philemonés Baucis életkorába lépve. (S nem irigylem a ma akítvakat, akik "kiűzettek a paradicsomból", de hadd szóljon a vers! S a fotón azt is láthatjátok, milyen amikor a költő úszni megy - ez épp akkor készült, amikor Szokolay azon örvendezett a Nagyítóban, hogy Duma Görgy "a szar marad felül" verse azért kiváló, mert a szóban forgó esetre ("én akkor inkább most úszni megyek") remekül értelmezhető.
http://www.7torony.hu/content.php?c=76952
De térjünk vissza az ausztrál bennszülöttekhez, akik a Freud tanítvány Róheim Géza szerint nagyfokú – és számára igen meglepő – érdektelenséget mutattak mindennemű „ analitással” szemben.
A csodálkozó európai tudós ezt azzal tudta csak magyarázni, hogy az ausztrál bennszülöttek nem ismerik a gyermekek „tisztába tevését”. Nincs rá szükség, mindenki meztelen, a kisbabát az anya „olyankor” eltartja magától, a már járni tudó kisgyerek pedig simán elvégzi a dolgát (mint más földi lények). Vagyis az ausztrál bennszülöttek Róheim szerint nem ismerik a kínos ügybuzgalmat, ami a civilizált társadalmakban a gyermek popsija körül forog. Lehet benne valami. Nálam szintén nagyfokú az ilyen irányú érdektelenség. Csak és kizárólag a „banális szex” (mindig b-vel) sodor illetve (koromnál fogva) sodort olykor a legnagyobb veszélybe, s követelte meg tőlem a legnagyobb odaadást és áldozatot. Engem kiskoromban szintén nagyon megengedően neveltek, pedig állítólag még festettem is a bilimből a falra, de mivel apai agynéném épp akkor járt orvosegyetemre s olvasta Freudot, megtiltotta, hogy ilyesmiért megbüntessenek, vagy nagy jelentőséget is tulajdonítsanak neki. Róheimet lapozgatva azt gondolom, talán nekem is ez a korai kiélés segített abban, hogy az „analitás” iránt ennyire közömbössé váljak. A sokáig szoptatás pedig, ami a bennszülötteknél természetes, de nekem is volt benne részem, talán abban segített, hogy az orális szex se érdekeljen túlzottan, legalábbis ne a vaginalitás rovására! Nekem az minden. A „hosszú vágta”! (Pontosabban két „ hosszú vágta”, némi pihenő után egymást követve.) Ennek kiélése annyira elemi szükséglet volt nálam, hogy ha aktus közben nem tudtam elégetni (gondolom) kb. 3 000 kalóriát, akkor úgy éreztem, mintha valami nem lett volna elég! Lásd a fekete-fehér „portré fotómat” az üzenőfalon. (A „pofavizit” kedvéért tettem föl, ha érthető, hogy mire gondolok.) Épp egy „hosszú vágta” előkészületénél tartok. S fél térdre nehézkedvén, bal kezemmel párnát csúsztatok erotikus verseim múzsája alá (aki miatt már másodszor nem váltam el, egyébként ez mostani életem legnagyobb boldogsága).
Meg kell mondani, hogy a feleségem és a fiaim is tudják ezt, s rosszul esik nekik ezt a képet látni, nem is nézik meg, pedig az már régen „több önmagánál”. S hadd valljam be: nem kis kellemetlenséggel jár „múzsabarát” alanyi költőnek lenni, ha valaki becsületes is szeretne maradni közben. Megfelelő beállítódás, némi bölcsesség és sok-sok tapintat kell hozzá! Lásd Jelentek egy házasságból /svéd felnőttversek 3./ című versemet.) Visszatérve a pszichoanalitikus Róheimhez, ő az anális és az orális beállítódást egyaránt infantilisnek tartja. Én még hozzátenném a pedofíliát. Engem ezekből kettő hidegen hagy, a harmadik taszít. Nudista strandon című versemben kellően foglalkozom az utóbbival. Itt most azért említem meg, mert ebben van köztem s az ausztrál bennszülöttek között a legmeglepőbb hasonlóság! Ők, egy ősi beidegződést követve, elengedhetetlen szükségét érzik a fejlett mellek és a nemi szőrzet látványának, másképp nem izgulnak fel. Ami logikus is: ezek nélkül a nemi partner nem partner, hiszen még éretlen. Náluk mindenki meztelen, mint az őskorban. S untig elég, ha csak az érett nők látványa okoz nemi feszültséget a férfi vadászokban, s a szintén meztelen, éretlen kislányok látványa nem. Akiknél másképp volt, azok valószínűleg evolúciós hátrányba kerültek és kihaltak.
Ősemberi, atavisztikus vonás tehát bennem is, hogy csak a nemi érettség, a másodlagos ivarjelleg megléte ingerel szexuálisan. (A modern ember ebben is sérült lehet, amit sajnálatosnak tartok. A Magyar Író Akadémián erről írtam a vizsgadolgozatomat, egy verses-novellás esszét, Mit tehet az szerző címmel, ami az iskola által kiadott Mestereink nyomában című könyvben jelent meg. De ezt most hagyjuk. Nagyon megy az idő és még sehol az ős szabadvers…) Meg kell azonban említeni elöljáróban a legősibbnek számító ausztrál bennszülött szexuális aktusnak azt a jellegzetességét is, hogy valójában nincsen semmi „jellegzetessége”. Az NDK-s csajokkal ugyanezt csináltuk a Balatonnál és szinte ugyanígy, leszámítva a női „őskezdeményezést”. Róheimnek úgy mondták el a bennszülöttek, hogy a tűznél egyszer csak feláll a férfi és ránéz arra a nőre, akivel szerelmesek egymásba, majd a férfi félre vonul a bozótba. Egy idő után a nő is feláll, de más irányba megy el a tűztől, de a bozótban összetalálkoznak. – Hozzám jöttél? kérdezi a férfi. Hozzád jöttem – feleli a nő – mert én téged szeretlek. S odamegy a férfihez, megfogván a saját mellét, s elkezdi azt hozzádörgölni a férfi mellbimbójához. A férfi ezt követően lefekteti a fűre a nőt és eléje térdel. Amikor mindketten (!) elkészülnek, beszélgetni kezdenek, majd egy idő után a férfi azt kérdezi a nőtől: - Megint eljössz hozzám? És megint csinálják.
Mivel engem igen szerető, jószándékú emberek neveltek és nagyon természetes környezetben, balatoni „vademberként” nőttem föl, ráadásul az NDK-s lányok mai ésszel megdöbbentő szexuális nyitottságának és beatkorszaki felszabadultságának éveiben, meglehetős élményanyag gyűlt össze a heteroszexualitásról, annak „őskorszakinak” mondható, mert a kereszténység által akkoriban semmivel sem zavart, archaikus változatáról. Meg kell írni ebből amit csak lehet. (Remélem a nem heteroszexuálisok számára nem bántó a „hetero-heteroszexualitás” ilyen mértékű – egyébként szintén kisebbségi – kihangsúlyozására törekszem. Hiszen versben is megírtam már: egy szenvedélyes heteroszexuális sokkal több empátiára képes a homoszexualitással szemben, mint egy olyan homoszexuális, amelyik nem szenvedélyes. ) Egyébként már a finn Kalevala, a kereszténység felvétele előtt keletkezett finn eposz is tartalmaz felfokozottan heteroszexuális éneket . Amelyben jellemzően nem az a szégyen, vagyis a drámai vétség, hogy Lemminkeinen, a „szép messzikedvű” , a sziget összes lányát meghódítja, hanem az, hogy egy kissé idősecske asszonyt kihagy! Amiért is végül az életével kell megfizetnie. A fenti festmény őt és édesanyját ábrázolja, akinek a tengerből kell összeszedegetnie a csontjait. Érdekes, hogy az ausztrál bennszülöttek mese és mondavilágában is létezik egy „szerető-figura”, aki azonban, mivel a szerelmi hódító képessége fordított arányban áll a vadászó tehetségével, semmirekellő mulatságos alaknak számít.
De jöjjön végre egy őskori ausztrál szabadvers, amelyet a bennszülöttek énekeltek és táncoltak. Ez a fajta „esztétikai megszólalás” minden költészet előfutára, s talán már több tízezer éves. Szerelmi varázsdal, pontosabban egy nőbűvölő ilpindzsa ének. „Az ausztráliai őslakó szemében – írja Róheim – a szerelem, megkülönböztetve az egyszerű nemi feszültségtől, nem természetes dolog. Csak varázslattal magyarázhatja, hogy egy nőt éppen egy bizonyos férfi miatt „ráz ki a hideg”. De ha megvan ez az érzés, akkor olyan ellenállhatatlan, mint a bűvölés és úgy csap le, mint a villám. Íme a sorképzés és a szöveg intenzitása jelzi (ha nem is tördeltem verssé), hogy verssel (szabad verssel) állunk szemben. Egyes szavak jelentése lejjebb olvasható.
„Mali fánál ül gondolkozva/ Gondolkozva ül/ Négykézláb megy zörgő bumeránggal,/ A kemény földön lábát dörzsöli össze!/ Ó kettős szivárvány! Ó kakadu hangja, / Ifjú legény vagyok én!/ Ijedten ülnek az alknarincsák! /A bokrokat borzolja a szél! /A nátándzsával a bozótot szórja szét,/Csillog a matati!/ Villan a csilára!/ Beszél a pénisz, / Mozog a nátándzsa!/ Ijedten ül az alknarincsa/ egy helyen maradva,/ kinyújtott lábakkal,/ Amint ül úgy erősödik,/ Alnarincsává válik,/ Amint ül, folyik a vagina,/ Amint guggol/ A folyadék áramlik,/ Jönnek rohanva,/Árad a vérük,/ Holdember kergeti/ Vörösen villogva,/ Én csak ott ülök,/ Ifjú legény vagyok én!/ Én csak ott ülök, /Vörösen csillogva/Zúg a búgófa,/ Mozog a natándzsa,/ Vágyódva jönnek,/ Ugrálva jönnek. / Jönnek a lányok,/ Várom őket!/ A vörös homokon/ Felcsap a villám,/ Felcsap a földről/ Felcsapó villám!”
Róheim értelmezése szerint: „A phallikus dal nyitját a büszke refrén adja meg: „Ifjú ember vagyok én!” A beszélő pénisz errigált péniszt jelent és a dalt betetőző felcsapó vagy emelkedő villám szimbolikus betetőzése az érzelmi alaptónusnak. A villámot az arandák a víz péniszének nevezik és a villám „emelkedése” kétségkívül a szimbolizált tartalom átvillanása a fedő jelképen. (Pontos természeti megfigyelés: a villám nem /csak/ „a mennyből „ csap le: kisüléskor a föld elektromos töltései lentről áramlanak fölfelé. P.A.) A fehér fejdísz (a csilára), a rojtos péniszfedő (a matati), a búgófa és a nátándzsa mind ugyanazt a vágyat szimbolizálják. Ami azonban magyarázatra szorul, az az alknarincsa. Alknarincsa azt jelenti, szemet elfordító. A házasság előtt minden nő alknarincsa, de egy sem marad végig alknarincsa.
Mit jelent az, hogy a fiú alknarincsát akar szerezni búgófával? Először is egy alapvető különbséget jelent a férfi beállításában. Vi et armis akarja-e meghódítani a nőt, vagy varázslattal: hős vagy poéta? (…) Az alknarincsa ugyanis rendszerint egy messziről jött nő, aki, amint a dalból is látható, egy ellenállhatatlan erőnek engedve, oly sietséggel érkezik, hogy a húst is nyersen eszi meg, fut, rohan a villámok dicsfényétől övezett ismeretlen férfi felé. Alknarincsa az a nő, aki nem akar. Az ilyen nőt varázsigével lehet megszerezni.” (…) S hogy megy a „bűvölő” udvarolni? Először egy asszony képét rajzolja a homokba. Erre leteszi a búgófát és a matatit (péniszfedő rojtot) és a csilarát (fejre való zsinór), a lalkarát (csont, amelyet az orrsövénybe dugnak). Mindezekre társai ráolvasnak, azaz eléneklik a varázsige megfelelő sorait. A férfi közben feketére festi a homlokát és piros festékből karikákat rajzol a szeme köré, majd lassanként felveszi mindezt. Most teljes díszben van, leül a földre méltóságteljesen és várja, hogy a többiek ráolvassanak a testére . Ha ez megtörtént, akkor fölkel és a siker biztos tudatával megy az asszonyok közé. Közbenjáró gyanánt elküldi valamelyik rokonát ,rendszerint egy lányt. A lány aztán elmondja a férfinek: „Ez az asszony szerelmes beléd”, mire a férfi adja a meglepettet. Így kívánja az illendőség. Az ilpindzsát („körülkerítést”, vagyis a szerelmi érintettséget) nem szokás bevallani. „Hogy lehet az? Én semmit sem csináltam” , így illik felelni. De a közbenjáró ezt már ismeri. „Dehogynem –mondja – úgy jöttél, mint a villám, és ő beléd szeretett”. (Az 53. bejegyzéshez mellékelt záró fotón Samantha Harris, ausztrál bennszülött fotómodell látható.)
| |
| 98. | [tulajdonos]: A KÖLTŐ KOLDUL | 2018-11-01 22:52 | Itt pedig az argentin Eliso Subiela filmjének egy újabb részlete, az én ekézésemre kitalált ÜBÜ naplóból. Ahol "Tudjuk ki" többek között azért próbált megalázni, mert akkoriban munkanélküli voltam. Ez a másik válaszom.
A szerkesztőségi főemlős naplóban lenne a helye, de a költői megélhetés örök problémája miatt itt is közölhető, mostani kiegészítésemmel:
Hiszen kevesen tudják (elképzelni), hogy például a nyugatos költők javát mecénások tartották el.
Adyt Hatvani Lajos, de Ady nem restellt a 100 éve meggyilkolt Tisza Istvántól is támogatást kérni, öccsének írt levele tanúskodik erről, amelyben kitér arra, mi a teendő, ha Tisza "szamárkodna".
Tisza nem adott.
Később lett belőle Adynál "geszti bolond".
Egyébként Ady valószínűleg akkor is annak aposztrofálta volna később, ha kap tőle támogatást, mert politikai álláspontja ezt diktálta volna.
Csak azért mégis érdekes időszak ez... A mecénások kora. Még 1929-ben is...
Két bankár beszélget. - Te, én ma is adtam száz koronát annak a költőnek. - Megőrültél? Ilyen válságos időben? - Hát tehet arról az a szegény költő, hogy én tönkrementem?
---
A költő koldul.
Az utolsó szövegének, amikor nem kap pénzt, ez a magyar fordítása:
"A remény oly sok üres telket birtokol!"
---
A klip utolsó képe ( vagyis a következő jelenet első képe) egy kétméteres vagina.
(Fent a csikló, lentebb a kisajkak...)
Ez az ajtónyílás, a főhős szobrász barátja lakásánál: - hozzá csak lezen keresztül ehet bejutni, de onnan ki is!
Mindig a VAGINÁN át.
(Válaszként valamelyik itteni "kettős keresztény" kurzor zaklatására, hogy a szövegeimben miért van olyan gyakran altestiség. (
Nem gyakoribb ez nálam, mint általában a temperamentumos embereknél. Ha nem is vagyok ebben latin, mint Subiela, az alább részletezett film rendezője, de "töröknek mondható" viszont igen. (Értsd: szangvinikus helyett - kolerikus: "lassú parázs a férfitest ilyenkor s forrón puhul a nedves női hús" /saját/
De vissza az eredeti mondandóhoz:
A költő koldul.
http://www.youtube.com/watch?v=71JQbVRXgIs&NR=1 | |
| 97. | [tulajdonos]: HALOTTAK NAPJÁRA | 2018-11-01 08:51 | Nagyon fontos klip ez is.
A Költö és a Halál találkozása.
Az ÜBÜ naplóban tettem először közzé hét éve, amikor "Tudjuk ki", akkori megélhetési nehézségeim miatt ekézett. (A kutyát karácsonyra című versben írtam meg, mi voltak ezek.)
-----------------------
OFICIO DE POETA 2011-05-17 16:35
A 26. bejegyzésben a Névtelen Szatír egy költői honlapon (!) az én megélhetési nehézségeimet firtatta, (mert ő "Malacka és a tahó"), mintha az (egy költői honlapon !) szégyen lenne.
Mármint az, hogy a legszívesebben mindig írnék s ez elvonja a figyelmemet bérrabszolga munkáktól.
Nézzük, tehát hogy Eliseo Subiela A szív sötét oldala című filmjében hogyan keres munkát az újságban a Költőnek - a Halál.
Lent közlöm a klip linkjét.
Leírom a magyar fordítás szövegét, mert spanyol nyelvű. Mondjuk a Poéta szót nem nehéz megérteni - s persze a testbeszédet sem!
A poéta hivatása című epizód:
HALÁL (egy dekoratív, althangú nő) - Figyelj csak! Az újságban megjelöltem neked több lehetséges állást is. Lehetnél például egy bank cégvezetője, igaz, hogy cégvezető helyettes keresnek, de én besegíthetek egy kicsit!
OLIVERIO (a költő) - Nincs rá szükségem, hogy állás keress nekem, jól megvagyok így. Hányszor mondjam még! Az a mesterségem, hogy költő vagyok.
HALÁL - Költő!
OLIVERIO - Költő vagyok!
HALÁL - Miféle foglalkozás az, hogy költő? Hol áll az újságban az, hogy keresünk egy költőt, magas jövedelemmeL? ÁÁ...! Én csak azt akarom, hogy gondolkodj józanul, Oliverio! Hogy ne légy már gyerek!
OLIVERIO - Miért ne! (Közben begorombul, s ettől megjön ihlete. A villanyvasút mozdonyát, amelyet eddig figyelt megállítja, s fennhangon szavalni kezd miközben zenét is hallunk:)
"Idegeim a sárba ragadnak!
A falakhoz!
Az ágakra kúsznak!
Behatolnak a földbe, szétoszlanak a légben,
az eget ostromolják!
A márvány s a lovak erei az enyémek!"
HALÁL (Ideges lesz és feláll a fotelből) - Ne! Ne, Oliverio! (elindul az ajtó felé, mintha tömjénfüsttel űznék...) - Ne folytasd!
OLIVERIO (Feláll, megy utána s közben szaval)
"Minden fájdalom az én húsom tépi!
A csontvázamat!
S a ledöfött bikával hányszor meghaltam én is!" (üldözni a Halált a lépcsőházban a lécsőn lefelé).
HALÁL (már a sötét park rosszul megvilágított lépcsőinél) - Teljesen őrült vagy! Egy beteg gyerek, akit öngyilkosságra kéne kényszeríteni!
OLIVERIO (a nyomában, közben szaval tovább) - "ha meglátok egy felhőt, nekem is el kell szállnom! Ha egy nő lefekszik: ott a helyem az ágyon!"
HALÁL - Félek tőled, Oliverio!
OLIVERIO - "Hányszor mondtam magamnak: - én volnék ez a szikla? Ha egy halottat visznek, mellé fekszem a sírba! Ha egy tyúk kotkodácsol: én vagyok a tojásban! Ha gondoltál rám csak egyszer, az emlékeddé váltam!"
RENDŐR (a Haláltól kérdi, épp akkor ér oda:) - Molesztálja magát?
HALÁL -Nem!
OLIVERIO (a lépcső tetejéről kiabálja) - De igen! Igen!
(A költőnek végülis ez a hivatása, "molesztálni" a halált a halhatatlansággal).
A klip linkje:
http://www.youtube.com/watch?v=da_7wuDyz2k | |
| 96. | [tulajdonos]: HALOTTAK NAPJÁRA | 2018-11-01 08:28 | Nagyon fontos klip ez is.
A Költö és a Halál találkozása.
Az ÜBÜ naplóban tettem először közzé hat éve, amikor "Tudjuk ki", akkori megélhetési nehézségeim miatt ekézett. (A kutyát karácsonyra cíímű versben írtam meg, mi volt az.)
-----------------------
OFICIO DE POETA 2011-05-17 16:35
A 26. bejegyzésben a Névtelen Szatír egy költői honlapon (!) az én megélhetési nehézségeimet firtatta, (mert ő "Malacka és a tahó"), mintha az (egy költői honlaon !) szégyen lenne.
Mármint az, hogy a legszívesebben mindig írnék s ez elvonja a figyelmemet bérrabszolga munkáktól.
Nézzük, tehát hogy Eliseo Subiela A szív sötét oldala című filmjében - te is nézzed Szatír! - hogyan keres munkát az újságban a Költőnek - a Halál.
Lent közlöm a klip linkjét.
Leírom a magyar fordítás szövegét, mert spanyol nyelvű. Mondjuk a Poéta szót nem nehéz megérteni - s persze a testbeszédet sem!
A poéta hivatása című epizód:
HALÁL (egy dekoratív, althangú nő) - Figyelj csak! Az újságban megjelöltem neked több lehetséges állást is. Lehetnél például egy bank cégvezetője, igaz, hogy cégvezető helyettes keresnek, de én besegíthetek egy kicsit!
OLIVERIO (a költő) - Nincs rá szükségem, hogy állás keress nekem, jól megvagyok így. Hányszor mondjam még! Az a mesterségem, hogy költő vagyok.
HALÁL - Költő!
OLIVERIO - Költő vagyok!
HALÁL - Miféle foglalkozás az, hogy költő? Hol áll az újságban az, hogy keresünk egy költőt, magas jövedelemmeL? ÁÁ...! Én csak azt akarom, hogy gondolkodj józanul, Oliverio! Hogy ne légy már gyerek!
OLIVERIO - Miért ne! (Közben begorombul, s ettől megjön ihlete. A villanyvasút mozdonyát, amelyet eddig figyelt megállítja, s fennhangon szavalni kezd miközben zenét is hallunk:)
"Idegeim a sárba ragadnak!
A falakhoz!
Az ágakra kúsznak!
Behatolnak a földbe, szétoszlanak a légben,
az eget ostromolják!
A márvány s a lovak erei az enyémek!"
HALÁL (Ideges lesz és feláll a fotelből) - Ne! Ne, Oliverio! (elindul az ajtó felé, mintha tömjénfüsttel űznék...) - Ne folytasd!
OLIVERIO (Feláll, megy utána s közben szaval)
"Minden fájdalom az én húsom tépi!
A csontvázamat!
S a ledöfött bikával hányszor meghaltam én is!" (üldözni a Halált a lépcsőházban a lécsőn lefelé).
HALÁL (már a sötét park rosszul megvilágított lépcsőinél) - Teljesen őrült vagy! Egy beteg gyerek, akit öngyilkosságra kéne kényszeríteni!
OLIVERIO (a nyomában, közben szaval tovább) - "ha meglátok egy felhőt, nekem is el kell szállnom! Ha egy nő lefekszik: ott a helyem az ágyon!"
HALÁL - Félek tőled, Oliverio!
OLIVERIO - "Hányszor mondtam magamnak: - én volnék ez a szikla? Ha egy halottat visznek, mellé fekszem a sírba! Ha egy tyúk kotkodácsol: én vagyok a tojásban! Ha gondoltál rám csak egyszer, az emlékeddé váltam!"
RENDŐR (a Haláltól kérdi, épp akkor ér oda:) - Molesztálja magát?
HALÁL -Nem!
OLIVERIO (a lépcső tetejéről kiabálja) - De igen! Igen!
(A költőnek végülis ez a hivatása, "molesztálni" a halált a halhatatlansággal).
A klip linkje:
http://www.youtube.com/watch?v=da_7wuDyz2k
| |
| 95. | [tulajdonos]: KORR | 2018-10-27 09:25 | | Kiemelve az utolsó sor úszásomra vonatkoztatható "aktualitását". | |
| 94. | [tulajdonos]: EZ IS "ÚSZÁSVERS" | 2018-10-27 09:16 | És igen, ez is egy "úszás-versem" valójában (csak itt mégsem "kellett" úsznia a versalteregómnak)...
Emlékeztek még, amikor az utószezon idején, Duma György "a szar marad felül" befejezésű versének vitáját azzal zártam le, hogy én most inkább úszni megyek?
Erre csapott le Szokolay Zoltán költőtársam azzal (nem véve észre, milyen sekély-e kéj), hogy íme bizonyítva látja az általa védett Duma György vers kitűnőségét. Kiemelve az utolsó sor úszásomra vonatkoztaható "aktualitását".
Ez akkor nem esett jól.
Hiszen én, a balatoni szerző - ezeknek a soroknak az írója vagyok:
"mondják annyira üvöltöttem, hogy zengett a strand
és ezt nagyon szégyellték a szüleim, hiszen mi odavalósiak voltunk.
Még a pesti gyerekeknél is hangosabban sírtam
mikor bevitték őket a Balatonba
csak én mindig akkor
amikor kihoztak."
Vagyis ennek az élményvilágnak a megírójaként én sosem "simán" megyek úszni.
Hanem mindig "költőiségből".
Ez az attitűdöm egyik fő jellemzője. (Az egyéniségem 7. szobájában nálam ez van bepolcolva az "asszony-emlékek" közé.)
Vagyis Szokolay Zoltán tulajdonképpen a "harmadik szemembe" kapott bele a körmével. És egy költészeti portálon mindent szabad, csak ezt nem, mert a másikat az alkotásában (annak előzetes élményátélésében, s ez még az erotikus versekre is vonatkozik) tilos megalázni.
Az ALSÓNADRÁGBAN tehát "úszásvers". Szokolay, évekkel ezelőtti maradanDokk-ba jutása után, teljesen szakmaiatlan módon (a téma önmagában nem esztétikai kérdés) mégis e vers "erkölcsiségére" (!) tett álprűden elítélő megjegyzéseket. Mintha abban legalábbis egy titkos magamutogató bácsi szólta volna el magát, "életmentő gesztussá" stilizálva "beteges természetét".
Nevetséges...
Inkább megint idézem.
"...már levetettem dzsekimet
aztán az inget
a gombokat szinte letéptem
cipők ... nadrág ... zoknik ...
az alsó maradt
nem mertek szólni
csak az őszi víz csobogott
ahogy kijjebb-kijjebb küzdötte magát
a felborult horgászcsónakot a lassú szél a part felé sodorta
részeg?
miért nem kiáltott?
mikor láttam kiér
s a partról nyújtogatni kezdtek felé egy evezőt
fogtam a ruháimat és félrevonultam
a távoli fasor mögött öltözködtem föl
nem néztem hátra | |
| 93. | [tulajdonos]: ITT MÉG ÉRTI MINDENKI | 2018-10-25 08:33 | | Érdekes, hogy a facebook-on is feltett verzióból ki kellett húznom a felvezetés utolsó mondatát. Itt még érti mindenki. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
