|
Kotródom el a világból,
halálos fáradt ember.
Dolgoznak bennem
a motorok, az én
kanalaz belőlem engem.
Kotródom, vége,
nincs mit hívni
mentségre, segítségre.
Tűnik a test,
és el a kép a szemből.
Veszve minden,
s veszve lenni:
végülis jó,
csak közben élni,
amíg a gépek
dolgoznak fel,
és sajognak a részek,
s nem tudni, marad-e
koncnak, ahogy
a láb, a szív, a máj,
vagy elszáll a lélek.
|
