Monológ

Először csak a nyár és a lakás színei
egy talányos öröklét a Nincs éles határán
a hajnali holdkór a kertben és a vigyázó anya-csillag
nap-fenyők heverésző illatos állatok
egy sosemvolt padlás széthordott kacatjai -
színezüst fényképek a napszakokról

Aztán az esztendőkké szűkülő idő
konyhai méz-íz fölfedezett világtájai a háznak
még mindig a dzsungel-nyarak a sziú-indián kor
medvetalpként föltálalt rántott parizered két csata között
gyerekzsivaj és delfin-zajok az uszodából
és Pista bácsi szépen barnuló falába ---

Összekeverednek az évek mint hamiskártyás ujjai között lapok
persze hogy komoly ember lettem felnőtté hülyülve végleg
hajdani legerősebb és osztály gombfoci-bajnok
persze tudom kizárólag tanáraimat hibáztattam rossz előmenetelem miatt
és bízva mondtad egyszer talán ügyvéd lesz belőlem
de csak sajtópatkány lettem és gyermek-idomár
(már ami a legkomolyabb munkahelyeimet illeti)
már bánom tékozló önkéntes száműzetéseimet
metrókból fel rossz-szagú környékekre vissza
és mindenütt csak szerszámfejű emberek ahogy gonoszkodva szívják a lecsót fogaik közt
nagy nyári alkonyokon
a gyermekkor csillagai alatt már fűrészfogú feszült vadállatok figyelik mozdulataim
elhagyott lakásaimon görbe lakat
a nap torkolattüze éget arcomtól három méternyire csapong lepke-jövőm
de azért mindig eljön egy feledtető éjszaka
aztán megint a vas-korszak persze  
megint elveszett hajónak lenni az óceánon
lám ilyen a felnőttség
megszólal a hintaló a kakukkos óra a lépcsőházban egy ismeretlen
mondja boltból vett ételt nem ehet mert attól felfúvódik
persze hogy egészségesen élek sok zöldséget fogyasztok és gyakrabban foglak hívni
látod pöttyös ezüst kacagányban szavazni mennek Edömér bácsiék
és már megnyílt közelünkben az amihez-hozzáértél-meg-kell-venned áruház
ahol fotocellás ajtók nyisszantják le egy-egy sietős vásárló fejét
persze hogy sok a barátom
az egyik pl. az ágybaszarás problematikájáról ír tanulmányokat
magánéletem most is rendben van
pont annyira mint amikor baráti szivarfüstben magyarázta a nap-kitörést
doktor kovács hiéna ügyvéd reményedbeli apósom
legalább vadító ruhákban mászkálnak
és arcpirosítót használnak hölgyeink még mindig ezer évekkel egyiptom után
ennyi örömöm azért akad
szerelmeim mindig is föld-istennők vagy unott járókelőlányok voltak
dehát mutass egy nőt pszihés problémák nélkül
most már elveszem
látod hazajöttem
ültetek törpefát megsimogatom a házimedvét
már nem akarok nyugdíjas csősz lenni építeni kezdtem karrieremet
igen az unió fontos embere is lehetek egyszer most már bizonyos
vagy legalább egy kártya-szövetségé
most már bízhatsz bennem
és talán még büszke is lehetsz rám





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.