Vale, papa
hogy is volt ez? Minden mirr-murr
tárgyon otthagytad a kezedet.
Csendes sírás a kisszobából
gyerekarcomig visszanyúl.
Vale, papa, vale, papa,
legyen sanzon, két szó örökre,
mint nyári üst alatt a tüzek.
Bárcsak üveggömb maradna
minden búcsú, szélén ülni
láblógatva tovább, mint lehet.
Most kell menni, most jó a menet.
Régen jobb volt menekülni.
Hogy is volt ez? Nem értettem
a kezed-érintett tárgyakat.
Elhagytak. Utánuk futottam,
kinyírtak, papa. Miért nem
szerethetted vissza őket?
(Vale, papa, vale, papa.
In nomine patris. Mindig szép
volt, ahogy mondták az agg papok.
Silentium, malacia.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
