A kincset jelölõ x

Az ágyon nélküled feküdni,
próbálni nem gondolni arra, hogy nem vagy
az az ijesztő végtelenség,
a műbőr garnitúra nem szusszan újra,
ha ráülsz, nem nyikorog majd alattad, ha fészkelődsz,
miközben a délutáni kávéd iszod, újságod olvasod.

Mert nem ülsz le közénk,
nem fészkelődsz már,
a feketédet mind megittad,
az újságodat pedig réges-rég lemondtuk.

Imádkozom, hogy érjen véget ez a szenvedés egyszer.
Hogy ne terjedjen tovább a rák a túlvilágra benned.

Leheletem szétáramlik a szobában, nem ütközik beléd.
Se a születésedet nem láttam, se a halálodat.

Éjjelente egy elrontott könyvet olvasok, ami a főhős halálával nem ér véget.
Én egy szereplője vagyok, a sok közül, akiket
a fokozhatatlan csúcspont után még téblábolni hagytak idelent.

Az ajtókon bármikor beléphetsz.

A könyv függelékében egy elszakadt térkép,
a másik felén van a kincset jelölő x.
Ott voltam, amikor elszakították és próbáltam
emlékezetembe vésni a hozzád vezető utat.

Nem emlékszem rád. Hiába
teszek rendet a szobámban,
                                              te nem dicséred meg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.