Mennykép

Anorexiás Szent Péter
Rózsaszín esernyőjével
Ősfotocellás menny kaput
Addig-addig döngetett,
Míg az ajtó engedett.

Csakhogy végre beengedett!

Fogad dizájn bőrkabát,
Flitteres angyalbarát,
Feje kopasz, mellén kereszt,
Belém karol, el nem ereszt.

Mutat arra, „Jahve zárda”,
Oda lenni jó bezárva.
Kerúb koktél, kerúb kóla,
Tökmindegy csak berúgj tőle.

Másik irány! Megyünk arra,
Dorkós rocker angyalok
Között előre baktatok.
Bömböl égi harmónia,
Mennyei narkománia.

Egy angyalka elvetélt,
Nőgyógyász tüntet elvekért,
Sír szegény kis angyalom,
A kórház mellett hallgatom.

Egy vásárba tévedünk,
Kétszázas a kiskereszt,
Akciósan lesz hitünk,
Végre itt a vízkereszt!

Századszor szűz sarki angyal,
Utánam nyúl fesztelen,
Megalázva szép szavakkal,
Csendben arébb lépkedem.

Jön egy másik mennyi nő,
S hajba kapnak élesen,
Magyarázatra nincs idő,
Kép homályos,
időm vészesen…
Fogy el.

Kavargó tömeg, fehérlő leplek,
Zsugori ujjak, spekuláns agyak
Skizofrén létükkel megmérgeznek.
Elkeserít, hogy itt vagyok.

2.

Mint kofa szőlőjéről a méhet
Úgy űzöm el magamtól e képet.

Furcsának tűnhetnek az emlékeim,
De ne furcsálljátok nagyon,
Mivel ilyet látni kedveseim
A földön is van alkalom.

Közel a példa jóllehet,
de higgyük azt, hogy messze van
a betegség orvosi látlelet,
s a  társadalmunk rendbe’ van.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.