utazás

előbb a tű fokán át

meg vissza

majd túl kell még élni a zuhanást is

kivárni amíg mutatkozik

a membránok nyújtotta tér

ha parányi bemetszést

ejtenénk a húron

ha képesek volnánk

ujjlenyomatunk labirintusává

sűrűsödni

egyszerre érinthetnénk

múltat jelent és jövőt

átnyúlnánk csak

az időn

és e mezsgyén

mint megolvadt cink

sistereg lüktet kiboltosul a mátrix

bontanánk csigalépcsők

feltekert vásznait

nem lelnénk az élt a hajtást

a szigorút az egyenest

lenyűgözne az értelem

különlegesen szép

mélytengeri akusztikája

csusszannánk

vadászkürt öblű odvak üregeibe

türemkednénk az ismeretlenbe át

hajtva gondolatok bőrizomtömlői által





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.