cédulázva

tizenkét évet rámoltunk össze
csak arrébb költözünk mégis megvisel
ezt neked gondoltam ide aki már nem öregszik
te nagyobb útra mentél a semmivel

itt dobozok gondosan cédulázva
a csend két ruha közé hajol
jó ezeket átviszem ezen a síkon
majd úgyis átrendeződnek valahol

mint belső szervek az idővel
mappányi lelet belőlem kivágva
remegő zsákok mi marad alattuk
ha holnap mindent feltesznek egy hátra

égő körvonalak a tegnap levegője
mennyi dobozban mennyi sok óra
köztük a legnehezebb mégis
pár grammnyi műanyagparóka






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-08-19 14:48:35
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-19 14:48:35