Strapa

Az út forró homokon
bandukolt, mezítláb
a glédában álló
szamártövisek között.
Kímélte saruját.
Kerülte a gödröket,
a számtalan hepehupát.
Öreg volt már és elgyötört.
Az árokparton
egy pléhkrisztus előtt
megállt.
A szent lábából régen
kilopták a rozsdás vasszöget.
A test még tartotta magát.
- Lám, mi, mezítlábasok,
hogy bírjuk a strapát! - mondta,
és ment tovább.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-30 20:08:37
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-30 20:08:37