először mintha támasztaná
apró nyomás hogy hová tekintet
szem befogad idegen látomás
mint ami senkit se illet
szinte kifordul ahogy a táj körbeér
idegek messzire nyúlnak
felébredt forró érzetek
parancsolnak húsnak
mégis együtt hajol földig
bent sóhajt kint recseg
gyengéden körbefon és tudom
enyém a nyak
amit elengedek
