Elpirul (Kvázinő 0.1) prózavers

Na, megint, most már másodszor figyelek fel arra, hogy érzem, elpirulok.
Újabb fotót lövök el, "beleszerettem" ebbe a lányba,
de főleg azért, mert olyan kedves,
hogy kérésére vigyázhattam a csomagjára.
A mosdóba tőlem kéredzkedett ki.
Úgy zakatol a vérem, amint a világ tengernyi bűne.
Az első felvétellel véletlenül felvillantottam a vakut.
Nem gondoltam rá, hogy bekapcsolva hagytam.
Szerintem észrevette.
Azt sem tudtam, milyen gyorsan váltsak lapozgatásra.
Újabb fotó.
Ez már olyan, mint a szexuális izgalom,
pedig köze sincs hozzá.
Vagy a bűn és a szex egy kategória?
Még két fotó.
Egy szép, kék bőrönddel a csomagtartón.
A tündér kecses bal lába.
Amit most csinálok, nem érzelmi, vagy pszichológiai, hanem erkölcsi, etikai kérdés.
A tolerancia tőled, nagyon nagy kérés?
Muronynál felállok, hogy előkészüljek a csabai leszállásra.
Visszafordulok, hogy elbúcsúzzam.
Rám néz, int, félmosollyal.
Az övé az enyémet tükrözi vissza.
Leszállás után találkozunk a peronon. Váratlanul.
Szemben vele, a lift felé igyekszem.
Ez már egy szélesebb mosoly, a meglepetés ihlette mindkettőnknél.
Nem tudom miért gondoltam, hogy Romániába utazik a Doberdóval.
Ez a vonat neve. Annyira tetszik.
Valami csata, mintha lett volna ott.
Következő, s egyben utolsó találkozásom vele, hátulról történik, mikor kiszállok a liftből.
Ő a lépcsőn jött le, s fordult jobbra, előttem.
Ez is, mint az előző, váratlanul ért.
És most megpillanthattam a fenekét,
s hogy hogyan áll rajta a forrónadrág.
A combjai között rést harap a fény.
Igazi csontváz, és mégis gyönyörű, egyedi darab.
Csodálatom tárgya. Nincs hozzá fogható. Érinthetetlen.
A pályaudvar üvegén át szilajon tűz a tarkómra a nap.
Kár, hogy a fejemen nyáron soha nincs, most sincs kalap





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-11-23 18:19:21
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-23 18:29:49