Árny-örökség VII.

Édesanyám, édes hazám!
Búbánatban csatakosan,
szilaj égi vágtájában
bokrosodott árva lovam:

De nehéz is! Pataverte,
erős, novemberi fáknak
árny-alakos hét ágáról
hét bakának lóg a lába.

Olyanok, mint hét szent mécses.
Olyanok, mint hét szent pettyes –
olyan piros, olyan bogár! –
majd mi sírotokra leszállt.

Édesanyám katicája,
meddig röpül garaboncod!
Kutya vonít,  hold ha ragyog –
farkas bére mécsét oltja.

Majd kilobban, mérgét hányja
édesapám rózsalángja.
Szüleimnek temetője –
házunk siralom hazája.

Mert mi érték, másnak jutott.
A fiatok hajótörött.
Édesapám sírgödrében
civillé vált, bábkatona.

Hadbírói ítéletek:
zubbony helyett kölcsönzakó.
Édesanyám, édes hazám
ruhát váltok! Szívet soha.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-03-16 10:05:26
Utolsó módosítás ideje: 2025-03-16 10:05:26