KÉSŐN JÖN EL




Kőre redő
szőr nő a lábtörlőn Hú de utálom azt a bogarat
a virgácsok korán kelnek
s úgy pizsamában fogadják
a nonfiguratív lejtőket
ahol hajsütő vasra hajaz a méhpempő Hú de utálom azt a bogarat
baj származna belőle ha a fűrész
oly lelkes lenne
elvétené a monoklit Hú de utálom azt a bogarat
a szárnyát kitépem
s mint hősi halottat jeltelenül eltemetem felszántva a kitinvázát Hú a lencsék de virgoncak ma
talán épp azért
talán épp azért
mert talpukra forrt a szerencse
ki fasirozta ki azt a bogarat
hát én
ki is lenne más
eltüntettem a korrodálásban el én mert ágyékomba villant a kötőtűje
ezer kötőtű masnit köt a kikötőre
a kikötő nem várja be a szellemhajót Ha jót akarsz magadnak szekáld agyon a sarló nevezőjét Kit pillantasz
meg először ha nem okosít ki senki előtte
a nonfiguratív lejtők sivárak
a téglák lőréses keretbe foglalják a lépteidet Hú de utáltam azt a bogarat

Kőre redő
szőr nő az evickélésen
mitől kipállik a szám
amitől meg mustok színültig-teltségét mérem le pipettámmal
mutasd az igazolványod győzelem napi parádé
a virágállatkák  megzenésítik a szabad gyököt
s te
kipreparálod a hajlakkot Hajlékony alakod belevész az irányíthatatlan pontgyűjtőbe
Hú a lencsék de virgoncak ma meghívót küldenek a reflexzónának
Hú de utáltam azt a bogarat elszökött tőlem a bús rezisztencia leple alatt
nem ismertél még soha olyan kalóriatáblázatot
mely mint a kard leng
megbírságolván az oromszegőket Hú de utálom a menyegzőket szellemfacsarást végeznek a kapzsiságon
külhon tejfölösszájú külhon ne finnyáskodj itt nekem
angyalszárnyakon érkeztél közénk te aki a magasságot alig viseled Hú de utálom a pálfordulást
talán az az oka hogy a hódító pszichoanalízis összekócolta az elmém
talán a szörcsögő fül megleli szorgosságát
Én mondom az ódzkodók domborművek a pechet elpackázzák felfedezve ezzel a szentségtörők hő-központját
Hú de utáltam
azt a vargánya kigombolására épülő tincset
úgy éreztem menekülnöm kell előle oda hol a szerencse a talpunkra forr
oda ahol a fújtató hátmasszázs nem elég a pironkodáshoz

És az esdeklők megszántak a homlokomra havat raktak és jelképírásuk a szemem láttára
párosult az asztrális koronggal
Hú de feltámasztanám  azt a bogarat hogy lássa én jót akarva másnak agyonszekáltam a sarló nevezőjét.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-06-01 15:22:14
Utolsó módosítás ideje: 2023-06-01 15:22:14