Meglepetés

Vén marha lettem mára én,
szépíthetném, de ez a tény
lever
haver.

Van házam, társam, gyermekem,
de nem volt mindig énnekem
eszem-
iszom.

Mert játsz'ni vágytam szüntelen,
de csak a vágy játszott velem
csiki-
csukit.

Voltam fönn és voltam lent is,
életem stabil, ha leng is,
mint a
hinta.

Nem érdekből vagyok szerény,
fölösleges annak a fény,
akit
vakít.

Magamnak olykor verselek,
így megidézi kedvemet
halom
dalom.

Nem várok tapsot, diadalt,
engem sem tudnak viadalt
vívni
hívni.

S ha mégis dicsérik a dalt,
tudom, még nem leszek az alt
füle-
müle.

Ha tőlük falra nem mászok,
örülni szeretek mások
ének-
ének.

Ha szellő hiszi hogy orkán,
de kénszag jön ki csak torkán,
epe
lep el.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-08-01 23:04:49
Utolsó módosítás ideje: 2022-08-01 23:04:49