Oltárcsend

Szürkén gomolyog a hajnali köd.
Hiányoddal nézek benne farkasszemet.
Ásítozik a ház. Mióta unja némaságomat?
Feslett szavakat suttog a falnak az ágy.
Felölti harci díszeit a magány, elsöprő
csatára készül a semmi ellen. Mintha
nem tudná: nélküled is átmelegszem.

Nem fáj az üresség, magamhoz simulok
benne, mint majomgyerek a szőranyához.
Belerajzollak a levegőbe, várok, mint
kalászban a búzaszem. A csendemből
így lesz oltárcsend. Ha tükörbe nézek,
a te szembogarad néz rám vissza.
Levegőt veszek: hallom a lélegzeted.

2016






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-03-28 12:11:26
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-28 12:11:26