fekete rózsák


(öregedés)

májfoltos kezén a ráncok összenőnek
sötét völgyekbe rendezve bőrredőket
finom háló az arcbőr drapériája
madár lábnyomok fakó viaszba vájva

(miről is folyhat a szó a parkban)

miről is folyhat a szó a parkban
tegnapi szoknyapecérek
fanyar évődései közt?
ó kik is voltak a nők
életük keser-édes tegnapjait
odakozmáló lágyszavú szépek?
a „piros-negyven-száz-ulti-
terített-durkmarch” közben
jár csak a száj
erősen kéklik az ajkak szélein
a szívtaposta koszorúerek
löszfalba vágott kocsiútja
emlékek folyama szertelen kanyarog
- lázgörbe a kórházi ágyon -
az arcok is lassan cserélődnek
mint sírokon a csokrok
nem barokk győzelmi
hálaadás ez
nem tedeum ősz van

(benyitott szobámba az ősz)

benyitott szobámba az ősz
belökte az ablakot itt a hegyen
mitől is vártam tegnap
hogy a holnap már ne legyen?
az udvarban a földön
pilláit szórja a halál
no nem így nem ilyen nyersen
csendben szimatol kutyamód idejár
még kinyílnak a percek
a fényben méhek szava dong
az akácok közül egy virágot bontva
itt pompázik a bolond
kiülnék a teraszra
jó kabátban a lélek is melegebb
hiába minden csak én tudom
hogy nem leszek itt újra veletek

(a fogoly)

elkapták mint egy bliccelőt
és mentőbe tették gyűrögették
mert a földre ült az áruház előtt
az orvosnő nevetgélt
mert a sofőr fogdosta a mellét
s repült velük a fehér mentő
ringott a két formás emlő
és ahogy a hordágyon
kínra feszítve magát összevizelte
nem értette tisztán hogy miért
miért kérdezik: milyen nap van ma?
hogy Pesten van e vagy Bagdadba'
és hogy mi a neve? ─ tudja a fene!
majd a humánum fehér közönnyé válva
a közkórház húgyszagú szobája
lett a világ mi megadatott
- csökkentve ezzel is a
társadalombiztosítási alapot -
és a sztróktól űzve esztelen
maradt fogoly s bolyong
most is a bűzben meztelen


(proszektúra)

van aki elmegy hirtelen
felszáll mint reggellel a pára
nem köszön mit egy idegen
s melegét még őrzi a párna
viszed a ruhát utána

(fekete rózsáid között fekszel)

csak az a gyönyörű idő telt el
nem lüktet tüzeket már a véred
fekete rózsák közé lefekszel
hová a nedves gyökerek leérnek

fekete talaj az arcra hullva
fekete körben a föld takaró
fogaid köze a férgek útja
még ott van a szádon a tegnapi szó

csak az a gyönyörű idő telt el
fekete rózsáid között fekszel





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-02-20 16:24:21
Utolsó módosítás ideje: 2022-02-20 16:24:21