Tudnál egy keddet adni?



Már vakolni kell, omlik a langyos nyár.
Elmék a polcon, kiolvasható dombok mögött.
Tudnál egy keddet adni, mondjuk kétszázig?
Valaki kitámasztotta az ajtót és a nyomor besétált.
A park széthullott dohány, fehér papírszobor.

Hova lettek fiaid, akik az öregedést eljátszották?
Telet festettek rólad, csak minden olyan fehér,
hogy nem találnak rád. Már vakolják a falakat,
a járda repedéseiben csörgedezik a születés,
partjain halál. Az idő egy poros levéltár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-02-01 20:31:02
Utolsó módosítás ideje: 2022-02-01 20:31:02