Újra itthon

2021.12.28. - 29.


Fél nyolckor ébredek.
Odakinn hó, és verebek.
Izgatottan csiripelnek
az ablakom előtt.
Mintha örülnének valaminek.

Tegnap, egész nap
ónos eső szemerkélt, esett.
A jégpáncélra ma puhán hullik a hó.
Mindez, télies öltözetet kölcsönöz a tájnak.
Bármerre járok, kihült, elhintett zsarátnok,
férjem kezemunkája.
Mégsem ugrálok örömömben.
Zabszemet szorítok,
megfontolt vagyok most.

Az ereszen végig lógnak egyenletes távolságra,
kisebb-nagyob, csillámló jégcsapok.
Régen láttam ilyet.
A kakasunk a tarka, az a nagy tarajú,
a három, magnak meghagyott, dús tollú piros
-barna tyúk,
ellátogat a nyárikonyha fedett eleje alá.

Ott keres enni-inni, csipegetni  való finomságot.
Macskakacsemege, igazi zsíros tehén tej megfelel.
Befagyott a vizük, az összes kitett tálban.
Még üresek a vályúk, hátul az udvaron,
meg a többi elszórt lerakathelyen.

A kéményből kiszökő füstöt kémlelem.
Nem csal a látszat.
Békésben minden olyan békés.
Nyugodtan fordítok hátat
a zord világ üszkös zajának,
e csendes,  Isten szeme előtti helyen.
Szívesen írom itt,
keverem-kavarom a szavakat,
kezdem el vad-regényem,
kérem-kapom az áldást.
Maradok.
Még egy darabig.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-12-29 11:08:24
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-29 11:08:24