Csengő

Oviban csengő volt a jelem.
Szekrényen matrica, ruhák címkéjén tintamaszat.
Ha nem emlékeztek a nevemre, „az, amelyiknek csengő a jele”.
Ikon-kód a fogas alatt.

Könnyű volt megrajzolni, örültem.
Kistálról kétoldalt lelógó púpos hullám, alul vonal.
A csizmámat anyám mindig elfelejtette,
valaki másnak a lába haza is vitte.
Eleinte.

Csengő. Karácsonykor csokiból, ezüst sztaniol,
hármat is kaptam mamitól.
Gyurmából ajándék apámnak.

Mindig büszke voltam,
hogy nem egy snassz szívecskét
netán halacskát osztottak rám,
évekig álmodoztam, ennek jelentősége van,
ez bizony kiváltság, üzen a karmám.

Szép fényes, ragyogó,
ha akarom porcelán, kristály, réz,
nem is, tömör arany!
Ha akarom, játék, fogatban, lovak nyakán duda,
aki hallja, körülnéz.
Ha akarom, óriási haranggá dagad.
Megszólalására pattan a szolga,
meghajol, szervíroz,
olyan komornyik-forma.
Vagy valaminek éppen véget vet,
karcsúsodó, finom alakjában összesűrűsödik a hatalom.
Belsejében a huncut fém rudacskával - nyelv, úgynevezett -
már-már erotikus, kacér, egyben szentséges.
Ha megszólal, eljön az Angyal, és a felekezet
visszafojtott lélegzettel.

Tibetben bal kézben rázva kísér tisztító mantrákat.
Ünnepi emelkedettség, alázat.

Ekképp megjelölve, kiválasztva
az ünnep én magam vagyok
és ez nem más, mint különbség.

A minap egy asztrológus ismerősnek büszkélkedtem,
hogy születési bolygóállás ide vagy oda,
engem már három évesen kitüntetett a jóisten.
Örvendetes sorskaloda.

Félmosollyal csak annyit mondott:
Nahát! Csengő? Hát akkor;
ÉBRESZTŐ!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-04-28 07:38:33
Utolsó módosítás ideje: 2021-04-28 07:38:33