SÚJTÓLÉG
Egy zsúfolt tűdőben ébredt és körülnézve
látta, hogy mindenki gerendaként áll fulladás
és remény között, ami a belégzésnél teherrel
érkező gőzös mozdonyszörnyeteg. Sújtólég.
A nap ráfeszült és a terpeszkedő forróság alatt
a bordás tetőszerkezet minden belső erejét
összegyűjtve nyílt, nehéz ritmussal szülve
antitesteket izzadó lebenyes húsfalain át.
Ő pedig levegőt kapkodva állt és az olvadó
életcsöveken ordított Istennek. A lehetetlenül
fekete sötétben ütemre csapkodó vermelők
hangjai jelezték kimaradozó légzését.
Színtelen halálról álmodott, akadály nélkül
visszaszületni valami géles semmibe. Nem
számított arra, hogy térdelve kell várni, míg
mégis leásnak érte háromszáz méter mélyre.
2020. májusa
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-07-02 17:57:39
Utolsó módosítás ideje: 2020-07-02 17:57:39
