margóra írva
sajgó ujjakkal fogom ceruzámat
rosszkedvű betűk gurulnak elő
a mondatok nem értik a szót
valami jót kellene írni végre valami jót
elvesztek a gyerekkori társak
letűntek korszakok izgalmai
velük verseim is
s az üveghegyen túli mesevilág
vadul táncoló szívem dobogásai
gurulnak egyre gurulnak
a rosszkedvű szavak
határt próbálok szabni nekik
ne ők uraljanak
de belül rág egyre rág
az elvesztett mesevilág
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-04-22 07:55:39
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-22 16:26:08
