Sztahanovista Barbie

Önkényeztetésből nem tartok szeretőt,
Hogy csak azt élvezzem, kéjvággyal teletölt,
Mint buzgó Sztahanov lelkéből kiöntött
Bronz Barbie leány, ez génemben öröklött.

Sztahanovista volt rossz korban nagyapám
Hideg volt a nője, elvitte a halál,
Ő csak szobrot öntött, s nem vert nagy palávert,
Titokban tartotta: túlélte a lágert.

Nekem nem robotból jutott több százalék,
Túlteljesítve mi karmámból hátralék,
Szenvedni jaj de jó! Lennék leányanya,
Függés a szerelem, hit, család, vágy haza.

Valaki megírta előre életem,
De most meg úgy kussol! „Elvesztem!” – képzelem.
Mint munkamániás, parancsra így megyek:
Napsugár rabjaként. Mind szolga, ki szeret.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-11-19 12:02:51
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-19 12:02:51