Szavakkal megajándékozva ( Juhász Tibor szerkesztőnek)
asszony ül az ágyon
fáradt arcán szarkaláb
szeméből a párhuzamok
mintha égbe futnának
ez a hajnal most sötét
belehasítanak a vonatok
pont olyan kíméletlenül
eszik az idejét
mint az összes többi pillanat
minden erejével erre az
egyre figyel
feltámad a szél
csilingelnek a vitorlások
látja őket hogyan
távolodnak el
azokkal a fehér vásznakkal
mindegyik fedélzetén
egy-egy Dali fest pirkadást
az asszony munkába megy
nem ér rá arra
hogy boldogtalan legyen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-11-10 15:25:12
Utolsó módosítás ideje: 2018-11-10 15:32:29