Az ég egy kék kalap

kint állok a ház előtt
egy lépéssel a tél után
tavasz ragyog s ablakom
talpam alá fényt csíkoz,

száradt járdán lépkedek
sóhajtó gyér fák között,
hallom zsong a sár, s vele
csírát nyögve szül a föld

vállig hajtom gallérom,
nyakamról a sál lehull,
eléd futok a sétányon
felettünk az ég virul

az ég egy kék kalap nekünk
szűk mosolyunk szekerén,
gurulunk és lehajol,
Isten hord a tenyerén







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-25 12:04:43
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-25 12:04:43