Összemosódott

Nem vagyok naiv a
szív ügyeiben, mégis
elbasztam! Mint amikor
fehéret mostam egybe
- hatvan fokon - pirossal,
úgy kevertem össze a
szerelmet a barátsággal.
Milyen kár is érte. Máris
tarka elfolyások morális
határvonalaim, megfakult
miheztartás az
"énnembántokmegsenkit".
A szilárd erkölcsöm úgy
bolyhosodott ki, sőt ment
ki a divatból nagy hirtelen,
mint a kötött pulóver.
Most sírhatnék.
Teregethetném a frissen
mosott szennyest.
Mindenki az enyémen,
sőt én is a lelkemen
száradnék, ha Albert
nem deklarálta volna,
hogy minden relatív.
Sőt Isten is megbocsát,
hisz ez a mestersége.

2018. 02. 06





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-12 16:32:36
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-12 16:32:36