Rögök

Kényszerképzet, hogy megszűnt az élet,
egy metropolis furcsán néma lett,
a hang tűnt el először, pedig a villamos jár,
és orkánt támaszt a metró, s az égen
felhőket kutyul a szél.
Egy pohár hullik a dísztéglás járdára,
némán, állóképben szikráznak a szilánkok.
Átkok szóródnak,
mind enyémek, szürkévé fakult színeikkel.

A Blahán galambok morzsát kutatnak,
kutyaszar díszeleg, eső takarít,
nincs szag,
eltűnt a virágok illata is,
csak színek bóbiskolnak fáradtan.

Egy híd omlik a Dunába,
lézerkép,
játszik a rendező,
az ásító alagút feldübörög,
csak én hallom,
engem keres
a metró-szél a kattogó hangrögökben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-05 09:20:01
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-08 13:03:50