Fény-verte dimenzió

Föld- és vízillat volt, város a fényből kifordítva.
Kecsesen giccses balkonon
piros muskátlik lebegtek egyhelyben
(vörös kolibrinek láttam őket,
ha átvágtam a Ferencesek utcáján).

Beszéltek a ruhák, hangulatból meséltek regényt,
s ahogy mozogtak a városban,
kiolvasható lett a szekrények titka.
Az éttermi teraszok asztalait körbeülte
a kávégőz, s a könnyed mozgású pincérek
pizzát egyensúlyoztak tenyerükön.

Nyugodt voltam, mintha árnyék lennék
a sárgára meszelt házfalakon,
akárhova mentem, minden spalettát ismertem,
vendéglőben ettem, ittam, én voltam
a szerelem után áhítozó tinédzser.

Fészekrakó kandeláberek, hogy is felejthetnélek titeket,
és minden zöld felület, akár az óvodai babzsákok!
A napok hozzám igazodtak, ahogy számban a fogak,
hajszálaimra egyenként jutott mediterrán szél,
és most, hogy sebeim gennyednek, fakadnak,
üszkös a fiatalság, épp ugyanolyanok a muskátlik,
ruhák és balkonok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-29 18:41:00
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-29 14:13:24