Lehajtott fővel

Arc nélküli emberek ülnek
Lehajtott fõvel
A házak tövében.
Se lábuk, se kezük,
Csak a szívük van
Dobogó, élõ szívük.

Kisgyermekek játszanak estig
Magukra hagyva
Az utca porában.
És semmijük sincs, csak
a jelenük van,
És fürge lábuk, s kezük.

Szürkére koptatott felnőttek
Várnak buszokra
A szűk megállókban.
Se álmuk, se vágyuk.
Csak tegnapjuk van,
És dolgos lábuk, s kezük.

Ezerszer végigjárt utakon
Menetelnek bús,
Kietlen tájakon.
Lehajtott fõvel, hisz
Semmijük sincs már,
Csak tiszta, élõ szívük.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-28 03:05:21
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-29 01:11:51