Ember vagyok
Ha önbizalmam a porba tiprod,
én akkor is holnap tovább élek.
Kimondalak, mint hétlakat titkot,
felvállalom, hogy csak ennyit érek.
Tudod, soha nem fényezem magam,
a földtől az egekig nem szállok,
nem játszom meg, hogy über az agyam,
a szememen sincs rózsaszín hályog.
Két lábbal a földön ember vagyok,
görnyedt háttal cipelem a sorsom;
megszületek, azt egyszer meghalok,
csupán ennyi, és nem több az élet.
Nincs mit tenni, döntésedet hordom,
egyszer talán saját tükröd nézed.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-07-19 23:04:36
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-19 23:04:36
